15.Fejezet

 Sziasztok!
Elég rövidke fejezet lett,de annál is izgalmasabb :) A linkelt zenét hallgattam a megírása közben,hát nem tudom tetszik-e nektek,de azért belinkelem:)      http://www.youtube.com/watch?v=7W-7xt324IQ
Mást nem fűzök hozzá,jó olvasást! :)
Nicole

                                                                   The End



Paullal a falnak dőlve ültünk az utcán.
-Ez így nem lesz jó,ezt nem tehettem volna meg Iannel!-suttogtam dühösen.
-Nem kell megtudnia....-suttogta vissza Paul,és magához húzott,de én felkeltem.
-Hát nem érted?Ez pillanatnyi gyengeség volt,nem fog megismétlődni!Én Iant szeretem!-zokogtam.
-Akkor meg miért nem ellenkeztél?
-Fogalmam sincs! Így nem fogok tudni Ian szemébe nézni....
Eszembe jutott a Bátyám  ,Zac farmja...Bár vele sem felhőtlen a viszonyunk,de ott elbújhatok.Igen elmegyek innen.
-Viszlát Paul!-és elkezdtem futni. Paul utánam kiabált,de én nem törődtem vele.Fogtam egy taxit,és a villához mentem. Még Ian előtt oda kell érnem!
-Nem mehetnénk gyorsabban??-förmedtem a sofőrre,de csodálkozásomra bólintott,és gyorsított.
-Köszönöm.
-Nincs mit kisasszony.-még talán elérem a   tízes repülőjáratot.
Amint a taxi bekanyarodott az erdőbe,elkezdett szakadni az eső. Nagyon jó... Sietnem kell,nem akarok Iannek magyarázkodni..Elég ha annyit tud,hogy nem ő a hibás.
Végre a házhoz értünk. Kinyitottam a kocsi ajtaját,és a sofőrhöz mentem.
-Köszönöm uram,megtenné,hogy megvár és kivisz a reptérre?.-s oda nyújtottam neki a pénzt.Bólintott. Berohantam  a  házba,majd a szobánkba. Előkutattam a bőröndömet,és a legfontosabb ruháimat,  cuccaimat beleszórtam.
 Nem öltözök át,a lényeg,hogy minél hamarabb eltűnjek innen.
A bőrönddel a kezembe lementem a nappaliba,és egy cetlire levelet írtam Iannek.


" Ian! Ez nem miattad van,miattam... Nem volt erőm a szemedbe nézni,mert egy hatalmas baklövést követtem el.Tiszta szívvel szerettelek,és szeretni is foglak,de hidd el jobb lesz így...Remélem megtalálod azt a lányt,aki úgy fog szeretni Téged mint én. Ne keress!
Felejts el. Az itt maradt cuccaimat dobd ki,add a rászorulóknak,csinálj velük amit akarsz!Bellát itt hagyom ,de ha tehernek érzed,vagy rám emlékeztet,add az öcsémnek és majd valakit elküldök oda érte.Kérlek ne haragudj rám...
Szeretlek .
                 Elza "

A kedvenc asztalkánkra tettem a papírt,majd utoljára visszanéztem a házra.
Kimentem Bella házikójához,és tőle is elbúcsúztam.
-Mehetünk?-kérdezte a taxis,mire én bólintottam és segített berakni a bőröndömet.
Az idő rettentő lassan telt,míg a reptérre értünk. Átfutott az agyamon,hogy miért csinálom én ezt,de erre még magam sem tudtam a választ.Talán túlságosan szeretem Iant,ahhoz,hogy a szemem láttára bántsam meg?! Nem tudom...Még egyszer megköszöntem az utat,és elköszöntem a taxistól.
Gyorsan kértem egy jegyet,de még van pár perc a felszállásig. Rettentően fog hiányozni Ian. Nem akartam rágondolni,de egyszerűen rengeteg dolog eszembe jutott.Kellemes emlékek vele. A kutya csempészés,a megismerkedésünk....Én bolond mit tettem?! Miért  kellet megcsalnom??  Megint a sírás határán álltam,s homályosan ugyan de Ian tűnt fel előttem húsz méterre.Először azt hittem,hogy csak a fantáziám szüleménye,de amikor súlyosan közeledni kezdett,felpattantam,és a repülő bejárata felé vettem az irányt,ahová már nem jöhetett utánam.Annyira gyorsan történtek az események,csak Ian kérlelő hangját hallottam,ahogy átléptem a bejáratot.
-Miért Elza,miért teszed ezt velem?! Nem szeretsz már? Ne menj el kérlek, ne.Te vagy az életem,ne tedd ezt!!-ordította,de én nem néztem hátra,csak zokogva mentem.   Jobb lesz így neki,hiszen ha megtudná a félrelépésemet,ő hagyna el.  Felszálltam a  repülőre,és sírtam. A stewardess  többször is kérdezte,hogy mi a bajom,de én elküldtem.
Egyedül akartam lenni.  Vissza gondoltam Ian szomorú tekintetére.De honnan tudta,hogy itt vagyok? Követett?
Végül is már teljesen mindegy. Remélem eltudom őt felejteni egyszer.
 Istenem annyira fog hiányozni! Az a bohókás,szenvedélyes férfi,aki minden percben csak engem akart,csak velem akart lenni!
Képtelen leszek kiverni a fejemből a megrészegítő csókjait,a tüzes érintését....
Az öcséméket is csak úgy itt hagyom,bele sem gondoltam igazán,hogy mit cselekszem!
Próbáltam a negatív gondolataimat elrejteni,de egyszerűen felszínre törtek. Mondjuk igazán megérdemlem az ön kínzást,azok után amit tettem.
Behunytam a szememet,de ott is Ian szomorú képét láttam.
Szép gyermekkori emlékekre gondoltam,mint például amikor összekentem Olivert tortával és hasonló gyerek csínyekre.Nem akartam soha többé Ian Somerhaldert látni,még a gondolataimban sem.