16.fejezet

   Sziasztok!
 Sajnálom,hogy késtem,de kicsit nehezen hoztam össze ezt a fejezetet :S :)
Remélem elnyeri a tetszéseteket,bár szigorúan Ian és Paul mentes fejezet lett. :)
puszi Nicole






                                              Harmónia

   Lilian

  Egy kis Ian szemszög :



Elment,hát tényleg elment. De vajon miért?Már nem szeret? Akkor miért nem szólt az összeköltözés előtt? Életem szerelme,álmaim nője elhagyott.

Ennyi volt a boldogság. Elindultam a reptérről,de nem haza mentem...Annál sokkal "megértőbb" helyre.

Egy bárba,bár nem igazán szoktam inni,de ezt muszáj elfelejtenem.

-Muszáj!!!!-ordítottam a sötétségbe.....



                                                 

Elza:



A repülőgépen az órák iszonyat gyorsan teltek,s azon kaptam magam,hogy már le is szállt a gép.

Nem tudtam,hogy hogyan kezdjem a békülést Zacharyvel,hiszen már öt éve nem beszéltünk egymással.

Még szerencse,hogy emlékszem a farm címére.

Mindig is Zachary volt a jó kisfiú,aki megfelelt anyáék elvárásainak,mi pedig Oliverrel voltunk a fekete bárányok,akik nap nap után szórakoztak,és buliztak....

Talán ezért is bízik meg bennem annyira Oliver,akkor nagyon összekovácsolódtunk.

Miután lekászálódtam a repülőről,a csomagomért indultam, s fél óra várakozás után végre megkaptam. Az utcán kerestem egy taxit,és Zac farmjához kalauzoltam a sofőrt. A odavezető útra már nem emlékszem,csupán a birtok nevére.

A taxis könnyen oda talált. Elég sík vidéken fekszik a telek. Az udvar felé vettem az irányt,de se hol senki sem volt.

Egy ajtónál megálltam és kopogtattam. Végre valaki ajtót nyitott.

Egy tündéri kis arc jelent meg előttem.

-Szia! Elza vagyok,itt találom Zachary McWayert?

-Sziiiiiiiia!Persze,rögtön szólok a papának!-majd elszaladt. Papának?! Zacnek született egy kislánya??? Erről meg miért nem tudtam?Ennyire utál?!

-Szia Elza!-köszönt rám a testvérem,de most a hangjában csengett valami szokatlan.ha nem ismerném annyira ,amennyire ismerem,azt mondanám,hogy kedvesség van a hangjában.De ez lehetetlen!

-Szia !-köszöntem vissza neki. Beinvitált,és egy hangulatos kis nappaliban találtam magam.

-Mi szél fújt erre Elzalita?-mindig is utáltam ha így hívtak az ismerőseim,mert még nagyon régen volt egy sorozat és így hívták főhősnőt.Persze ez lett a gúny nevem egy jó ideig...

-Elza,ha kérhetem. Nem akarok jópofizni egyszerűen elmondom,hogy miért jöttem. Szállás kellene pár hónapra.

-Rendben.-mondta nyugodtan.

-Mi van? Semmi kérdés,és rögtön belemész? Mi van veled Zac? Ne érts félre békülni szeretnék,de nagyon furcsa vagy nekem!-mosolyogtam rá.

-Családom lett Elza.-az Elzát nyomatékosan hangoztatta.-lett egy gyönyörű kislányom Lilian,mint láttad,és egy csodálatos feleségem Andrea. Felnőttem.. Nem érdekelnek már a tinédzser kori sérelmek. Egyébként már hívni akartalak,csak aztán soha nem tudtam rászánni magamat.

-Annyira örülök,hogy nem vagy már olyan önző tuskó!-és átöleltem. Talán életemben eddig kétszer ha megöleltem úgy igazán.

Leültünk a kanapéra,és megismerkedtem Liliannel. Hihetetlenül értelmes kislány,hat éves.

Mesélt a feleségéről,Andrearól,aki most ép egy üzleti úton van. Hihetetlen,hogy mennyi eseményről maradtam le. Mesélt anyáékról,arról,hogy minden vasárnap meglátogatják egymást. Annyira másképp élnek.

Utána engem faggatott,hogy miért hagytam ott csapot-papot,de nem akartam felszaggatni a friss sebeimet,bár lekövetkeztette,hogy pasi ügy. Nem akartam arra a személyre gondolni,inkább tovább beszélgettem Zacharyvel.

Napról napra egyre jobb lett a viszonyunk Zac-kel,és Liliannel is jól összebarátkoztunk. Kapóra  jöttem nekik,hiszen  nem volt aki főzzőn,mosson rájuk.Akár hányszor ezt megjegyeztem hangos nevetésbe törtünk ki.
Hihetetlen,hogy  annyi év után ilyen könnyen rendeződik viszonyunk.
Andreat telefonon keresztül megismertem. Jó humorú,és kedves nő.
Nekik aztán bejött az élet! Csodálatosan élnek,és nyugalomban.
-Azzal én leszek!-kiáltott Lilian,akivel épp babáztam.
-Rendben hercegnő. Akkor én ezzel leszek!-nyúltam egy másik babáért.
-Játssz el valamit nekem Elza néni! Kérlek!
-Már mondtam kicsikém,hogy Elzának szólíts.
-Elza légysziiii!-bólintottam,és elkezdtem a királyfival,és a herceg kisasszonnyal hadonászni.
-Tudod a királylány és királyfi boldogan éltek,de aztán  a királylány el ment a királyfitól messze,nagyon messze,hogy soha többé ne találkozzanak.
-És miért nem akart találkozni a királyfival?-kérdezte,és én rájöttem,hogy irtó butaságot csinálok.
-Tudod mit?! Inkább mesélj te nekem,biztosan jobbakat tudsz mint én!-tereltem el a történetemről a kislányt.
Elkezdett  játszani,s örömmel figyeltem minden mozdulatát. Melegség töltött el,amikor Liliannel voltam.
Olyan örömteli kislány,nem ismeri még az igaz fájdalmat.
A héten rengetegszer lovagoltunk,mert a bátyám megtartotta e jó szokását,és tart is pár lovat.
Annyira jó érzés egy kicsit kikapcsolni,és csak a természetre,a lóra koncentrálni.
-Elza,te még mindig ugyan olyan bohókás nő személy vagy mint régen!-jegyezte meg Zac,a tisztáson ülve.-Bár azért ha jobban meggondolom,komolyodtál is. Az elmúlt héten  rengeteget segítettél nekünk.Azt hiszem Andrea nélkül semmire sem megyek a háztartásban.-nevetett.
-Majd beletanulsz.Pár praktikát majd megtanítok!   Sssz.-szisszentem fel.
-Mi a baj?-jött közelebb a bátyám.
-Semmi csak a fejem egy kicsit megfájdult.De már el is múlt.Nem indulunk vissza? Lilianért is el kell menni az iskolába.
-Igazad van.-bólintott,és fel pattantunk  a lovakra. Visszavágtáztunk a házhoz,és rögtön bementem a szobámba.  Oliver mondta telefonon,hogy írt e-mailt,megnézem talán már írt. Hihetetlenül hiányzik,és Monica is. Beléptem a fiókomba,és egy ismerős e-mail címet pillantottam meg.
De nem Oliveré volt.....