18.Fejezet

 Sziasztok! Meghoztam a 18. Fejezetet :) Remélem tetszik:)
 Várom a megjegyzéseket :) Lehet,hogy gyorsan  zajlanak az események,de már én sem bírom Ian nélkül :$:D
sok puszi
              Nicole
                                                           Nem várt vendég

                                                         
                                                               

  Andrea

Féltem az anyuékkal való találkozástól,de hála istennek elmaradt,mert megfáztak. Egy hatalmas kő esett le a szívemről,amikor megtudtam.Tudom nem illik örülni a saját szüleim bajának,de...nem is tudom,egyszerűen csak megkönnyebűltem.

A farmon a napok egyre csak teltek és teltek. Az érzéseim mit sem változtak,de próbáltam még magam elől is titkolni.

Andrea végre hazatért a munkájából,és megismerkedhettünk.

-Szóval te ruhákat tervezel?Zac mesélte.

-Igen-bólogatott Andrea.-És divat bemutatókon pár saját tervezésű ruhám is megjelent,ezért kellett elmennem.

-Értem..-Andrea rám nézett,majd letette az ölében ülő Liliant.

-Na Lily,hoztam neked valamit!-mosolygott kislányára. Bement a szobájába,és kihozott egy dobozt,majd Lilian kezébe tette.

A kislány rögtön nekiesett,és egy gyönyörű rózsaszín ruhácskát húzott ki a dobozból.

-Köszönöm mami,ez gyönyörű!-mosolygott.

-Menj vedd fel kíváncsi vagyok,hogy áll rajtad az a csodálatos ruhácska!-mondtam mosolyogva.

-Elzának igaza van,szaladj!-miután a kislány elment tovább folytattuk a beszélgetésünket.

-Te tervezted?

-Aha,és én is varrtam.-válaszolt.Csodálatos ,hogy a divat tervezők mire képesek.

Elindultam a konyha felé uzsonnázni.

-Te meg mit csinálsz?-kérdezte nevetve Andrea,miközben elő vettem a csokit,epret és sajtot.

-Még is minek tűnik?Eszek.-vigyorogtam.

-Rendben.-és vett egy epret a tálból.Közben a kishercegnőnk berohant a meseszép ruhájában.

Evés közben Lilian balettozott nekünk.

Miközben ugrándozott,hirtelen megbotlott az asztal lábába.

Rögtön odarohantunk hozzá,de elkezdett sírni.

-A feje Andrea!-mutattam rá. Rettentően vérzik.-A legjobb lesz,ha bevisszük a kórházba!-az aggódó anyuka bólintott,és karjaiba kaptam Lilyt. Andrea kijárt az autóval,és rögtön beültünk.Az ölembe vettem a kislányt,és egy ruha darabkát nyomtam a fejéhez.

-Semmi baj.-suttogtam a fülébe,és simogattam a karját.

Szerencse,hogy közel van a helyi kórház. Andrea az első adandó helyre leparkolt,és már rohantunk is be az orvoshoz. Amíg ő elmondta mi történt,én beleültettem Liliant az orvosi székbe.

-Nem lesz semmi baj!-pusziltam meg,és levettem a fejéről a véres ruhát. Amikor megéreztem a vér szagátés elkezdett forogni velem a világ,s csak annyira emlékszem,hogy Andrea a nevemet kiálltja....



************

Hol vagyok?-ez az első gondolat ami a fejembe őrlődött.

Nagy nehezen kinyitottam a szememet,és észrevettem Liliant,és Andreát.

-Elza!Végre!-kelt fel Andrea,és oda sietett hozzám.

-Mi,mi történt?-kérdeztem.

-Elájultál.De ne aggódj nincs semmi baj,az orvosok megvizsgáltak és...

-És?-jajj csak nehogy azt mondja,hogy a vérrögöm kiújult,vagy hasonló dolgok,mert akkor a falra mászok!

-Kisbabád lesz Elza!

-Hogy mim lesz?-döbbentem meg.Nem az nem lehet! Nem tarthatom meg! Ha Iantől van,akkor sem,ha meg Paultól,akkor pláne,hogy nem! De még sem szabadulhatok meg tőle!Mi csoda hülye gondolat. Még is csak hozzám tartozik. De vajon ki az apja?

-Jól vagy?-kérdezte aggódva Andrea.

-Igen...-nyögtem ki

-De hiszen nem is mondtad,hogy van barátod,vagy esetleg már férjed?-kérdezte,és leült az ágyra mellém.

-Tudod volt valaki,de....lehet,hogy most könnyű vérűnek fogsz tartani,és megérdemlem,de megcsaltam Őt.-és elmeséltem neki az egész történetet.

Annyira jó érzés volt kiadni magamból,de nem múlta felül a tudatot,hogy van bennem valaki.

-Joguk van tudni Elza!-mondta Andrea,miután feldolgozta a történetemet.

-Tudom...De Ian még azt sem tudja,hogy félre léptem!Hogy mondjam el nekik?

-Egyszerű. Először közöld volt pároddal,hogy megcsaltad,utána ülj le mindkettővel és mond el nekik a babát,de muszáj megtudniuk,nem nőhet fel a kicsi apa nélkül.Hidd el,nehéz lenne egyedül elnevelni...-engem nem az érdekelt,hogy apa nélkül nő fel.Hanem az,hogy Iant őrülten szeretem,és ha tőle van,az maga a menny!

-Na és Liliannel mi van?

-Nincs semmi baja,csak nagyon megijedt. Bekötötte neki az orvos a sebét.-bólintottam.

Az orvos természetesen haza engedett.

Ez a terhesség sok mindent megmagyaráz. Az össze-vissza evéseimet,a hányingert,és a menstruációm késését...

Olyan jól érzem magam itt a farmon,sajnálom,hogy el kell mennem.

Viszont végre rátok egy kis reményt,és kezdem azt hinni,hogy vannak még csodák az életben.