19.Fejezet

 Sziasztok!Remélem tetszik ez a fejezet is :)
A meglátásokat,véleményeket még mindig várom. (:
puszi
        Nicole

Uí. : Zene:   http://www.youtube.com/watch?v=73FQx9j8TKQ

                                                                   Szeretlek



 -Biztos,hogy elmész?-kérdezte a reptéren a testvérem.

-Igen Zac,muszáj!-mondtam halkan,és a csomagjaimat a szalagra helyeztem.-Hiányozni fogtok nagyon nagyon!-mondtam.s felkaptam Liliant.-Vigyázz a mamára,és a papára,rendben?Na és természetesen magadra!

-Szeretlek Elza!-ölelt át. Jól esett.

-Én is hercegnő.-a könnyeimmel küszködtem.-Ha bármikor kedvetek támad,a megadott címen megtalálhattok,s ha nem gond én is beugrok néha.-mosolyogtam.

-Rendben!-mondták egyszerre.

Hosszú ölelkezések után,felszálltam a repülőre.

Annyira megszerettem Zachary családját.

A repülőn folyamatosan a lapos pocakomat simogattam.Alig várom,hogy elkezdjek gömbölyödni.

Na és amikor először magamhoz ölelhetem a kislányomat,vagy fiamat! De hát az még egy kicsit odébb van...

Az út ismét gyorsan telt,már alig vártam,hogy lássam Iant.

Szinte teljesen biztos vagyok,hogy a kicsi tőle van.Érzem.
 Csodálatos apa válna belőle.


 A későbbiekben egy hölgy jött oda hozzám,hogy megérkeztünk.Nagyon jó,végig aludtam az utat.
-Köszönöm.-válaszoltam kómásan.
Nem tétováztam,hamar leszálltam és a csomagjaimat is elintéztem.
Taxiért indultam,de az öcsémbe botlottam.
-Szia Elza!-mosolygott.
-Szia öcsi,hát te?-kérdeztem tőle.
-Zac hívott,hogy nem e tudnék kijönni érted,rögtön igent mondtam.-vigyorgott tovább.-És hallom nagybácsi leszek!-most már nevetett.-Tudod,Zac nem tudja tartani a száját...
-Tudom. -nem akartam hazamenni... Iant akartam látni. Út közben magyarázkodtam Olivernek,hogy miért mentem el,de szerencsére nem sértődött meg.
-Na és Ianről tudsz valamit?-kérdeztem szégyenlősen.
-Viccelsz?!Az egész sajtó tőle zeng! Azt rebesgetik több eseményen is részegen jelent meg,és senki sem tudja,hogy mi a baja. Tele vannak az újságok vele.
Elképedtem.Miattam iszik!Azért mert egy szó nélkül elhagytam!
-És tudod,hogy hol lakik?Még a villában?
-Aha,még ott,legalább is az újságok ezt írják.
-Akkor oda vigyél kérlek.-mondtam.
Oliver többször is visszakérdezte,hogy biztos vagyok e benne,de tudtam,hogy elkell hozzá mennem.
Látnom kell Őt.
 Nem akartam magamnak bevallani,de nem tudok nélküle élni. Kell nekem!
Amikor befordultunk az erdői útra,a szívem kalapálni kezdett. Istenem,csak bocsásson meg nekem!
Remélem még nem alszik.  Amikor végre a villához értünk,azonnal kipattantam az autóból,és megkértem az öcsémet,hogy menjen haza. Az ajtó be van csukva. Hát jó,akkor kopogtatok!-jegyeztem meg,és dörömbölni kezdtem az ajtót. Lépteket hallottam,és nyílt az ajtó.Csak,hogy nem Ian volt az,hanem egy szőke maca.
-Mit akarsz?-kérdezte flegmán.
-Iant.-válaszoltam az ő hangnemében.
-Várjunk csak,te vagy az az Elza?-bólintottam.-Hát az jó,mert Ian szex közben csak a te nevedet harsogta.-kuncogott.-Na meg egész nap.-na jó ez egy kicsit furcsán hangzott.Ian talált mást magának?Már is?
-Izé,te most itt laksz?Mert ha nem, örülnék ha elmennél.
-Én csak Ian ágy melegítője vagyok.-mosolygott.
-Hol van?-a lány elindult a táskájáért,és szerencsére az ajtó felé vette az irányt.
-Fent alszik,na csá.. Ja és mond meg neki,hogy a pénzemet küldje.-ettől a mondattól aztán kiakadtam. Ian ennyire leépült volna,hogy egy hivatásossal csinálja?!
Na neeee. Betettem az ajtót,és a csomagjaimat  ledobtam.Elkezdtem futni az emeletre,a szobába.
Amikor kinyitotta az ajtót,isteni látvány fogadott.
Ian az ágy közepén szundított.
Beugrottam mellé az ágyba,és az arcát simogattam,mire ő mocorogni kezdett.
-Elza?!-mondta,de szerintem még mindig a másik lányra gondolt,mint "Elzára".Kinyitotta a szemét,és felpattant.-Basszus,te...te tényleg Elza vagy! -lepődött meg,majd kiült az arcára az öröm.
-Elza!-mondta,és odarohant hozzám. Átölelt.
-Meg kellene beszélnünk pár dolgot,nem gondolod?-kérdeztem.
-Hát vissza jöttél!-örömködött még mindig,és ügyet sem vetett az előbbi kérdésemre.
-Beszélnünk kell Ian!-távolodtam el tőle.
-Miért mentél el?-kérdezte vissza.
-Üljünk le,rendben?-kérdeztem,és felkapcsoltam a  villanyt.
Ian elhelyezkedett a fotelben,én követtem.
-Elmondok most mindent,de ne borulj ki nagyon,oké? Tudom,hogy fájni fog,és hidd el,ha nem szeretnélek annyira,nem jöttem volna vissza!
-Mond Elza,kérlek,ne játsz az idegeimmel!
-Megcsaltalak Ian....Nem tudom mi volt velem azon az estén,de ...-Ian arca kissé eltorzult. Először szimplán dühösnek tűnt,de aztán megbántottnak,szomorúnak.
 -Miért?-nyögte ki,és könnyek szöktek a szemébe,és a kezét ökölbe szorította.
-Nem tudom...Szeretlek mindennél és mindenkinél jobban...
-Kivel?-és most már érzelmei dühé formálódtak. Végül is muszáj megtudnia,a baba miatt,hogy kivel.
-Paullal. De van itt más is Ian.
-Megölöm!-morogta,majd káromkodott egy sort,és rágyújtott. Soha sem szokott cigarettázni!
Odamentem hozzá,és kikaptam a kezéből.
-Mit csinálsz? Az eddigi elveidnek teljesen ellentmódóan viselkedsz! Sajnálom a  dolgot Ian,s ha rajtam múlik többet nem történik meg,esküszöm!Csak téged szeretlek!-és arcát a két kezemközé fogtam.-Érted amit mondok?! Tudom,hogy hiba volt,de már nem tudom visszacsinálni! Viszont van itt valami,amit még el kell mondanom,de csak akkor ha lenyugodtál!-mosolyogtam.
-Akkor most szakítunk?-kérdezte halkan.
-Ezt neked kell eldönteni Ian.-válaszoltam.
-Ha nem szeretnélek,olyan mocskosul,már régen kidobtalak volna ebből a házból,ugye ezzel tisztában vagy?
-húzta fel az orrát.
-Tudom Ian. Viszont azt nem,hogy mit mondjak most,mivel mentsem ki magam a bűn alól ,amit elkövettem. A rossz az,hogy nem is szeretem Pault,érted?! Csak téged.Szerelmes vagyok beléd!
-Akkor meg miért kellett tönkretenni a csodát,ami kettőnk között volt?-ordította.
-Ne beszélj múlt időben,mert még helyre lehet hozni!
-Nem hiszem.
-Na várj csak,ha úgy vesszük te is megcsaltál a kis ribancoddal!-kiabáltam.
-Az más.
-És miért,mert azt te tetted?! Még azt se mondhatjuk,hogy bosszúból tetted,mert nem tudtad a félrelépésemet.
Közeledett,és a falhoz szorított.
-Szeretsz?-kérdezte,és ajka az enyémet súrolta.
-Mindennél jobban te bolond!-válaszoltam.
-Én is szeretlek ! -erre felnevettem,és   "bosszúból" mohón csókolni kezdtem.
Megértem elszakadni Ian forró ajkaitól,de a  babáról muszáj tudnia.
-Van ,van itt még valami.
-Mi?-nevetett.
-Terhes vagyok Ian.,és szinte biztosan állítom,hogy tőled!