41.Fejezet

 Sziasztok!
Megint nagy kihagyás után itt a friss! Sajnálom,hogy csak
most hoztam,de még mindig nincs itthol a gépem és ez nehezíti a dolgokat.:S
Előre szólok,hogy elég erőszakkal teli,agresszív fejezet lesz...
Azért remélem tetszik,már amennyire tetszhet egy ilyen rész! :)
Köszönöm az előző fejezethez írt komikat!!!
Puszi Nicole

                                                               Kísért a múlt

Nate nagyon kedves volt a vacsoránkon. Rengeteget mesélt az egyetemen eltöltött éveiről,és minden másról. Mindenáron haza akart kísérni,de nem akartam,hogy lássa a környezetemet. Ő megint csak egy újgazdag fiú,azt hiszi,hogy az élet fenékig tejfel.Nem csalódott még az életben. A cipőm hangosan kopogott a vizes aszfalton. A sötétben gyönyörűen  esett az eső. Ahogy az utcai lámpák megvilágították a parkot,meseszép volt.Mindig is szerettem este sétálni,leszámítva a sötétséget,amitől rettegtem. Az intézetben is mindig Izzyvel aludtam,mert féltem,s ezt a félelmet még most sem tudtam legyőzni. Az meg már csak fokozta,amikor a bárban dolgoztam. A színpad mögött,mindig sötét volt,és ott szörnyű dolgok történtek.Szörnyűek.. A szél feltámadt.  Hirtelen lépteket hallottam.Hátranéztem,de senki sem volt ott.  Egyre gyorsabban lépkedem.Megint előtört a félelmem, a pánik.
Éreztem ahogy két kéz megragad hátulról.Először azt hittem,hogy csak képzelődök a félelmemtől. Az egyik kezét a számra tapasztotta. Rettentően megijedtem. Szinte megmoccanni sem tudtam,annyira féltem.Próbáltam kiabálni,de nem ment.A kezét rettentő erősen nyomta a számnak. Egyre messzebb vonszolt,majd egy kocsinak lökött. Rettentően megfájdult a fejem,szédültem,majd egyre homályosabb lett körülöttem minden.Ez csak egy rossz álom,ez csak egy rossz álom-hajtogattam magamnak.

-Na mi van? Ébresztő kicsikém,ébresztő-ütögette valaki az arcomat. A rémülettől felpattantak a szemhéjaim,majd én is felakartam kelni a kényelmetlen székből,de nem ment. Végig pillantottam a  testemen,ami egy kötéllel rögzítve volt a kemény fa székhez.Kiakartam nyitni a számat,de be volt tömve. Félve ugyan,de szembe néztem a hangal,ami felébresztett.
-Na mi van szivi,ugye nem felejtettél el-vihogott. Alex. Nyögések hagyták el a számat. Megfog ölni,meg fog ölni-hajtogatta egy hang a fejemben,amit igyekeztem elhessegetni. Ő is pont most talált rám,amikor végre találtam valakit,aki szerethet,és akit szerethetek.Nate a vacsoránkon nagyon szívélyes volt velem.Lerítt róla,hogy többet akar puszta barátságnál,és én erre csak annyit mondtam,hogy miért ne?
-Ugye nem hitted azt babám,hogy elfelejtem azt a jó sok zöld hasút,amit kölcsönadtam neked-nevetett tovább. Megbíztam benne. Amikor kikerültem az otthonból pénz kellett. Ő felajánlotta,hogy ad kölcsön,de cserébe dolgozzak neki. Több hónapon keresztül táncoltam a bárjában,és felszolgáltam a szállásért,és pénzért cserébe. Egy idő után ez nem volt neki elég,és többet akart,de én otthagytam,elszöktem tőle. Írtam viszont egy levelet,neki,hogy minden hónapba küldök neki pénzt,amíg nem törlesztem az adósságomat. De rám talált.És most megfog ölni. Egy erőteljes rántással kitépte a számból a ruhadarabot,amire egy ordítással reagáltam.Rettentően fájt.-Mit....mit akarsz?-sziszegtem.Rettentően fájt a szám,és a testem több pontja.
-Te csak ne kérdezősködj-csóvált a fejé.t-Itt egyedül  én kérdezek. Mondjuk kezdjük azzal,hogy miért szöktél el tőlem?Hm? Gyerünk válaszolj cica-simogatta meg az arcomat.Érintése rideg volt legszívesebben elhúztam volna a fejemet,de nem tudtam.-tudod,ha jó kislány leszel,és azt teszed amit mondok,talán megengedem,hogy újra nekem dolgozz. Sőt nem öllek meg-mondta világ megváltó hang hordozással.
-Nem fogok neked dolgozni-suttogtam.
-Azt majd  meglátjuk-mondta majd pofon vágott. Éreztem a keze nyomát az arcomon.Tudtam,hogy agresszív,de rém álmomban sem gondoltam volna,hogy  ez lesz.Bizonyára itt akar tartani,kínozni.
-Tudod Emy,nagyon szép lettél-simogatta az arcomat ott, ahol az előbb megütött.  A derekamhoz nyúlt,majd elővett egy kést,és levágta a kötelet.A székkel összekötő köteleket mint elvágta csak a lábaimat,és kezeimet összefogókat hagyta rajtam. Megragadta a karomat,és magával húzott egy másik helyiségbe.Most vettem csak észre,hogy egy lakásban vagyunk. Elég  rozoga volt.
Egy hálószobába mentünk.-Elszórakozunk egy kicsit,rendben babám?-simogatta meg a kezemet.-Most törleszthetsz-mondta,majd az ágyra lökött.Tudtam,hogy mit akar. De nem fogom megadni neki azt az örömet,hogy hagyom magam.Elhúzódtam tőle,de ő egyre közelebb jött,majd rám nehezedett.
-Na,na. Jól van,így is jó lesz nem muszáj belemenned.Nem kértem az engedélyedet. De ugye tudod,ha ellenkezel,csak több törleszteni valód lesz-nevetett,majd eltűrte a hajamat,és a nyakamat csókolgatta. Összerezzentem minden érintésénél.Szinte fájtak azok a csókok. Próbáltam ellenkezni,de nem ment. Miután megunta,hogy rugdosom,a lábamat az ágyhoz kötötte.-Á nagyon vonzó vagy Emy!De túl sok ruha van rajtad-mondta,majd pofátlanul levette a pólómat,majd a nadrágomat.Most már zokogtam.
-Ké...kérlek szépen...engedj el...esküszöm a többszörösét előkaparom neked,csak engedj el-könyörögtem nyögve.
-Az a szekér már elment cica-lehelte,majd megcsókolt. Elrántottam a fejemet,de a hajamnál fogva vissza húzott magához,majd erőteljesebben szorított magához,és csókolt.
-Ne,ne! Ne érj hozzám-ordítottam,ahogy csak bírtam,de semmit sem használt. Megtette,amitől  a legjobban féltem.




Összekuporodva ébredtem,s próbáltam azt hinni,hogy csak egy rossz álom volt.Egy nagyon rossz álom. De nem tudtam benne hinni.Nem tudtam áltatni magam,és azt mondani: "semmi baj Emily". Ami tegnap történt az mély nyomot hagy bennem,és soha senki nem tudja elfeledtetni velem.Undorodom ,undorodom a férfiaktól. Fájt minden porcikám. Megint egy széken találtam magam. Próbáltam kiszabadulni a kötél fogságából,de nem ment. Egy közeli asztalon megpillantottam  mobilomat Megakartam bizonyosodni,hogy Alex nincs itt,mivel ha rajt kap,hogy telefonálni próbálok,nekem végem.
-A..Alex!-kiáltottam félve. Többször megismételtem,de nem kaptam választ.Síri csend volt.
A székkel megpróbáltam az asztal felé ugrálni,bár tekintve a sok horzsolást,és véraláfutást,ami a testemet borította,rettentő nehéz volt. Legalább tíz percig próbálkoztam a tőlem négy méterre lévő asztalhoz érni. Amikor sikerült,próbáltam felállni,vagy legalábbis a kezemmel elérni a telefonomat. Nem is tudom mit mondok,ha sikerül valakit felhívnom,hiszen azt sem tudom hol vagyok.De talán letudja nyomozni,hogy honnan jött  a hívás.Ahogy felálltam a székkel kinéztem az ablakon. Rögtön tudtam hol vagyok. A régi   ODK iskolával szemben. Hogy én mennyire utáltam az árvaházból rendes sulikba menni.Többször voltunk látogatóba,hogy milyen is egy rendes iskola,s hogy ismerkedjünk más gyerekekkel.Nem szerettem,mert megalázónak éreztem és fájt is,hogy azoknak a gyerekeknek volt családja nekem meg nem...Szerencsére be volt kapcsolva a mobilom. Hirtelen ajtó zörgést hallottam,és tudtam,hogy nem jó személyt fogok hívni,de megnyomtam a gyors hívót. Iant állítottam be,hogy ha esetleg gond van Sophieval gyorsan tudjam értesíteni.
-Igen?-szólt bele rosszkedvűen Ian.
-Ian-könnyebűltem meg.-Figyelj nem sok időm van a régi ODK iskolával szemben lévő házban vagyok.Kb az ötödiken.Elraboltak kérlek segíts,nagyon nagy bajban vagyok-nyögtem majd hamar kinyomtam és vissza tettem a helyére a telefont. Vissza ugráltam oda,ahol eredetileg voltam,hogy nehogy Alex észrevegye a dolgot.
-Na látom magadhoz tértél te kis vadmacska. A tegnapi este után.pfúú-mosolygott,majd felhúzta a pulóvere ujját,és dicsekedve elém tette a karmolás nyomait. Természetesen nem az erotikus, extrém hajlamaim  következménye lett,hanem az ellenkezésemé. Nem akartam vissza gondolni a tegnapra.Beleborzongtam az emlék képekbe,nem tudtam nem rá gondolni.Zokogni kezdtem,mire ő csak nevetett. Most már csak reménykedni tudok,hogy Ian kiment ebből a rém álomból.