42.Fejezet

             Sziasztok!

Először is nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm a 7 kommentet! Eddig átlagosan 3 volt,de nagyon megörültem ennek a hétnek,és az új követőknek is! Itt a friss,nem lett valami hosszú,de nem akartalak sokáig várakoztatni Titeket,ha már egyszer ilyen kedvesek voltatok! :)

Remélem tetszik.

Puszi     Nicole


Uí.: Az esetleges formázási hibákért/helyesírási hibákért bocsánat,de megőrült a programom,és még képet sem tudtam feltölteni,de holnap újra próbálkozom! :D :)






                                                     "Azért,mert szeretlek"              









Zokogva néztem szembe Alexel,akinek arcán megint hatalmas mosoly ült.

-Na ne sírjál itt nekem. Ne mond,hogy nem élvezted a tegnap estét-simogatta meg a lábaimat. Rettentően féltem.Féltem,hogy újra megteszi,hogy újra át kell élnem azokat a borzadalmakat.

-Mit akarsz velem tenni?-kérdeztem,de a hangom kissé elcsuklott.

-Azt majd meglátod szépségem-mondta,majd megcsókolt. Elhúzódtam tőle,de ő újra magához húzott.

Akár csak tegnap,most is elvágta a székhez kötő zsinórokat,és felállított.Most a kanapéhoz vitt,és ráültetett.

-Könyörgöm ne-suttogtam,s éreztem,hogy újabb könnycseppek gördülnek le az arcomon. A visításommal semmit sem értem el.Újból kezdődött minden. Megint a pólómhoz nyúlt,és levette. Sírva összegömbölyödtem,és csak reménykedtem. Hirtelen zajt hallottam,majd eltűnt rólam Alex. A rémülettől felnézni sem mertem. Csak feküdtem az ágyon. Alex elkezdett ordibálni,majd csattogást hallottam. Erőt vettem magamon és magamra kaptam a pólómat. Összekuporodva ültem a kanapén,de sehol senkit sem találtam. A hang egy másik helységből jött ahol még nem voltam. Hirtelen egy alak jelent meg,s rögtön hatalmas kő esett le a szívemről.

-Emily,jajj a francba Emily-nyögte Ian,majd odarohant hozzám. A ruhája csupa vér volt.

-Miii...mit tettél?Ugye ne...m ölted meg?Nem akarom,hogy bajod essen miattam-szipogtam.

-Jaj Emily én annyira sajnálom.Soha többé nem hagylak magadra,soha-jött oda és megölelt. Először iszonyatosan jól esett Ian ölelése,aztán eszembe jutott Alex,és az érintései.Gyorsan elhúzódtam Iantől,majd az ágy másik végére mentem. Össze voltam zavarodva,és az emlékek tönkretettek,kínoztak.

-Ugye,ugye-nyögte Ian mérgesen-Emily ugye nem tette meg?-kérdezte ingerülten majd felállt. Én csak leborultam az ágyra leplezve a zokogásomat. Ajtó csapkodásra lettem figyelmes,és arra,hogy Alex felordít.

Kis idő múlva Ian visszajött.

-A rendőrök hamarosan itt lesznek.Kérlek gyere,elviszlek egy orvoshoz-mondta határozottan. Kellemetlen volt Iannel ez a helyzet.Szégyelltem magam előtte,amit észre is vett.

-Emily,Te semmiről sem tehetsz.Bízz meg bennem,én soha sem...-látszott rajta,hogy az undortól ki sem bírta mondani.-Muszáj kivizsgáltatnod magad,és a sebeidet is el kell látni,esküszöm,hogy örökké börtönben fog rohadni az a rohadék-morogta.

-Rendben-mondtam,majd próbáltam lábra állni,de nem ment. Ian odarohant,hogy megtartson.

-Istenem mit tett veled-küszködött magával. Láttam a szemében,hogy megtudná ölni Alexet.Miattam.Értem. Jó érzés volt,hogy így aggódik értem.-Kérlek,hagy emeljelek fel-kérte,majd bólintottam. Óvatosan,gondosan megnézte,hogy nehogy egy horzsolásomhoz érjen,majd óvatosan felvett.

-Jól van,most már itt vagyok,és megvédelek-simogatta a hátamat,mire én összerezzentem.

Kivitt a nappaliból,és az előtérben megpillantottam Alexet,amint a rendőrök kiviszik,és beültetik egy autóba. Az arca tele volt kék-zöld foltokkal,és csupa vér volt mindenütt.

Ian próbált minél távolabb vinni tőle. Beültetett az autója hátsó ülésére,majd hozott egy plédet és betakart.

Végre beindult a motor és elmentünk ebből a pokolból.

-Várjunk,ha te itt vagy,ki van Sophieval?-kérdeztem,majd megigazítottam egy kicsit az összekuszált hajamat.

-Ne aggódj,Ninával van.Most csak magaddal foglalkozz-mondta,majd szigorúan előre nézett.

-Dühös vagy rám?-kérdeztem elcsukló hangon.

-Már miért lennék dühös rád?Ne beszélj butaságokat-förmedt kissé rám.

-De akkor miért vagy ilyen?

-Jajj Emily ez nem miattad van. Csak nagyon megijesztettél.Tudod amikor felhívtál,először elgondolkodtam. Aztán rögtön útnak indultam,bár először azt sem tudtam hol van az az iskola. Rettentően aggódtam.Elképzeltem ahogy ... Na mindegy. Nagyon rám ijesztettél. És azt mocskot megtudnám ölni hidegvérrel-mondta,s kedves hangja átment megint abba a rideg, dühös hangnembe.

-Köszönök mindent-mondtam,majd behunytam a szemem ,de rögtön fel is nyitottam,mert Alex önelégült képét láttam.

Azt út további részébe nem beszéltünk.Szavak nélkül is tudtuk,hogy mit gondol a másik. Ian dühben égett,én pedig félelemben merengtem.

Amikor a kórházhoz értünk,rögtön ellátták a sebeimet,majd Ian egy nő gyógyászhoz is elrángatott,ami nagyon kellemetlenül érintett. Miután végeztünk felkeresett egy pszichológus is.Pár percet raboltam az idejéből,aztán ő is rájött,hogy nem tárulkozom fel neki,ezért írt nyugtatót és elengedett. Iant kértem,hogy a saját lakásomba vigyen,de nem tette.Az övébe vitt. Sophie Ninánál volt. Ian adott tiszta ruhát,és megágyazott.

-Főzök egy teát,addig nyugottan menj és fürödj le-mondta majd elment. Hamar a forró zuhany alá álltam és megmostam minden porcikámat amennyire csak tudtam. Lekartam mosni annak a disznónak minden érintését.

Miután végeztem,jra kötöttem a sebeimet,majd lefeküdtem. Ian késöbb ott termett egy nagy pohár gőzölgő teával.

-Nem erőltetem,ha nem akarod.Viszont ha már a dilidokinak nem mondtál semmit...Tudod jót tesz az embernek ha van kinek ki beszélni a gondjaidat. Tapasztaltam,hogy utána jobb lesz-magyarázta.

Nagyot sóhajtottam majd belekezdtem.

-Tudod miután kijöttem az árvaházból nem volt senkim. Alexel az utcán futottam össze,és felajánlotta,hogy ad pénzt,ha dolgozom neki.Táncolnom kellett a bárjában és felszolgálnom. nem kevés pénzt adott,amit törlesztenem kellett. Egy idő után már mást is akart és én elszöktem tőle.Minden hónapban küldtem a számlájára jó kora összeget,de rám talált és..

-Jajj Ian nagyon szörnyű volt-borúltam az ölébe sírva .-Minden érintése,mintha tüzesvasat húztak volna végig a bőrömön-nyögtem.

-Ssss már vége van.Nem engedem,hogy bárki mégegyszer ezt tegye veled. Barom voltam ,egy hülye barom ,hogy elküldtelek és hagyjam,hogy ez történjen veled-simogatta a hajamat.-Soha többé nem hagylak magadra.Soha többé-mondta,majd szorosan magához húzott.





Ian:

Figyeltem ahogy alszik.Akár egy hercegnő.Nagyon szép volt,bár látszott rajta,hogy megtört. Rettentően megviselte nem csak őt,de engem is ez a dolog. Remélem az az ember ott fog a börtönben megrohadni. A legjobb ügyvédeket felbérlem,hogy védjék Emilyt,és jutassák börtönbe azt a szemetet. Emily felszuszogott,majd elborúlt az arca. Teste ide -oda rángatózott,majd egy idő után sírva ordított álmában.Gyorsan felugrottam az ágyra,és magamhoz húztam.

-Emily! Emily,nyugalom itt vagyok,itt vagyok-simogattam,mire felébredt.

Odabújt hozzám,majd szorosan átöleltem.

-Csak egy rossz álom volt.

-Bárcsak az lett volna,de ez megtörtént-dadogta.

-Rögtön jövök-mondtam,majd kibújtam Emily alól,és kimentem a nappaliba. Felkaptam a telefont,és felhívtam Ninát. Elmondta,hogy Sophie nagyon ügyesen elaludt és jó étvággyal evett is. Miután megbizonyosodtam,hogy kislányom rendben van,egy nyugtatóval visszamentem Emilyhez.

-Csak felhívtam Ninát. Azt mondta ,hogy sok puszit küld,és holnap jön meglátogatni. Ezt pedig vedd be-nyújtottam oda neki a gyógyszert,és egy pohár vizet.Hamar bevette,majd visszadőlt az ágyra.

-Sophie jól viselkedett a távollétemben?kérdezte egy mosollyal.

-Nagyon jó kislány volt,bár hiányolt ő is. Az én nyolchónapos nagylányom-mosolyogtam.

-Na majd megnézem ha tizennyolc lesz,akkor is így vigyorogsz e-próbált nevetni,de nem nagyon ment neki.

Behunyta a szemeit,majd én rögtön újr oda mentem hzzá,és a karjaimba vettem.

-Miért csinálod ezt?-sóhajtotta csukott szemmel.-Miért ölelsz meg,miért vagy ilyen kedves?-mondta teljesen nyugottan.

-Azért,mert szeretlek.