3.Fejezet

 Sziasztok!
Sajnálom,hogy ilyen sokára hoztam  a fejezetet,de egyszerűen nem jön az ihlet :S
Ez is elég rövid lett...hát mit mondjak,majd lesz  hosszabb is ígérem.
Viszont van egy jó hírem (ami legealább is számomra jó hír) megtaláltam a tökéletes Elzát!
Remélem nem jelent gondot,hogy "kicserélem",de ő jobban bele illik a történetbe :)
Minden fejezet végéhez csatolok képeket.
Nem is húzom tovább a szót,jó olvasást:)
Ja,és a komikat nem elfelejteni :)
puszi
        Nicole



Másnap már a villában voltam,de a rendezőn kívül még senkivel sem találkoztam.
A szoba melyet kaptam,kellemes hangulatú, vörös,és pink volt. Volt egy kis tévé,és laptop.
Kaptam egy kis könyvet,amelyben a szabályokat írták le és azt,hogy hogyan viselkedjek. El sem hiszem,hogy ebbe a hülyeségbe belementem.
Annyira dühített a tudatlanság,hogy nem tudom ki a férfi akinek el kell nyernem a szívét.Ránéztem a borítékra,amely tartalmazott
négy képet .A képek felett nevek álltak , Arabella,Sussy,Carmen,Tiffany. Egyedül Arabella tűnt szimpatikusnak,a többi lány az elkényeztetett liba kategóriába tartozott.
Már tegnap kilenctől ebben a szobában üldögélek. Dög unalmas.Az a baj,hogy én nem vagyok olyan csendben üldögélős típus. Francba a szabályokkal,kimegyek.
Mint egy krimiben,elkezdtem lopakodni a folyosón. Sehol senki. Felderítem a terepet.
Nem törődve a magassarkúval,ami a lábamon volt,mint egy eszelős futottam.
Végre találtam egy ajtót,ami a kertbe vezetett. Halkan kinyitottam,s kibújtam a szandáljaimból,majd felkaptam őket és tovább rohantam a gyönyörű édenkertbe .
Találtam egy tavat,amiről egy kedves emlék kép jutott eszembe. A húgom és én még nagyon kicsi korunkba találtunk egy "titkos tavat",ami a mi tavunk volt. Oda jártunk játszani,fürödni,ott beszélgettünk. Ez a tó pont olyan volt,mint a mi régi kis tavunk.
Letelepedtem,s a lábamat belelógattam a langyos vízbe.
Itt olyan gyönyörű minden,s gondtalan,legalább is annak tűnik.
-Lám,lám valaki de jól érzi itt magát!-hallottam egy férfias hangot,mely kacagott. Ijedve hátra néztem,s a férfi megbabonázott. Szemei mint egy angyali démonnak,s szemei felett férfiasan ívelő szemöldöke elvarázsolt. Ecsetelhetném,hogy elmerengtem kék szeme tengerében és egyebek,de nem találtam szavakat.
-Sajnálom,de már unatkoztam ott bent.-vallottam be,de a férfi csak tovább nevetett rám.
-Semmi baj,nem én találtam ki a szabályzatot,elhiheted. Elvileg én most a pihenőmben ücsörgök,és forgató könyvet olvasom. De hozzád hasonlóan én is eluntam magamat. -mondta.
-Elza Woo vagyok.-nyújtottam kezet.
-Ian Somerhalder.-érintése olyan volt,mint ha villám csapott volna belém.
-Ismerős vagy nekem.-mondtam.
-Hát ennek a műsornak én leszek a főszereplője,bár hülyeségnek tartom. Amúgy színész vagyok.
-Akkor minek vállaltad el?-kérdeztem. Tehát ő az,ő az az isten akiért harcolok.Igen harcolni fogok érte!
-Mondjuk úgy,hogy nem árt még több hírnévre szert tenni,s a pénz se jön rosszul,amit ígértek érte.
-Én is ezért fogadtam el!-bukott ki belőlem.
Szemöldökét összevonta,s csodálkozva nézett,majd mosolyra húzódott a szája.
-Tehát te leszel az egyik barátnőm?-örömködött.
-Minden bizonnyal. -hajtottam le a fejemet.
-Csalódott vagy?-nézett rám félénken.
-Dehogy! Csak ..csak nem tudom,hogy mit keresek én itt! Unatkozom,és amióta itt vagyok ez a legjobb dolog ami történt velem.
-Mi?
-Hogy találkoztam veled.-böktem ki. Leült mellém,majd ledobta a cipőjét,és ő is lelógatta a lábát.
-Na és neked mi a foglalkozásod?-kíváncsiskodott.
-Színész nő vagyok.-mondtam halkan. Egyszerűen nem tudtam abba a gyönyörű szemeibe nézni.
-Tehát szakmabeli,ez jó. -bólogattam. -Estig nem lesz műsor. Majd kilenckor kezdünk neki az ismerkedésnek.-magyarázta.Beletúrt kissé kócos,barna hajába.
-A többi lánnyal is találkoztál már?
-Nem,bár tudom,hogy kik ők,de eddig csak veled találkoztam. -mondta.
-Értem. Kérdezhetek valamit?-mondtam halkan.
-Persze.-válaszolt könnyedén.
-Ha azok az alakok meglátnak minket itt,baj lesz?-mutattam a házból kijövő "szekrény" emberekre.
-Azt hiszem,hogy igen!-kiáltott nevetve,majd megragadta a kezemet,s elkezdtünk futni a fák felé.
Ahogy a keze az enyémen volt,szinte bele remegtem! Csak rohantunk és rohantunk,de  én egy pillanatra megtorpantam.
-Jól vagy?-kérdezte ijedten.
-Azt hiszem igen,csak megszédültem.
A fák között könnyedén elbújtunk,majd leültem az egyik fa alá. Ian mellém ült.
-Biztos nincs baj?-kérdezte újra.
-Biztos.-válaszoltam,bár a fejem még mindig lüktetett.
-Azt hiszem nem vettek észre. 
-Ne legyél abban olyan biztos.-és követte a tekintetemet,mely újra a közeledő férfiakon volt.
-A francba.-kiabálta. Újra megfogta a kezemet,és futottunk.
-Olyan nagy baj lenne,ha meglátnának bennünket?
-Jó esetben kirúgnának,rossz esetben...
-Ó értem.-rossz esetben az összes pletyka lap  erről a kis botlásról írna. 
Egy másik tóhoz értünk,melynek vize már nem volt olyan szép tiszta. Ian a tó felé bólintott.
-Muszáj?-bólintott,majd a vízbe ugrott.
-Ne félj.-mondta mézesmázosan.Mellé ugrottam,s hírtelen lenyomott a víz alá.  Éreztem,ahogy kiürül belőlem az oxigén,de Ian nem hagyta.Száját a számra tapasztotta, és újra megtelt a tüdőm oxigénnel. Oda-vissza küldtük egymásnak levegőt. Majd Ian Afelnézett,és kisegített a vízből.
-Annyira sajnálom,jól vagy?-szemei olyan ijedtek voltak,mintha csak szellemet látott volna.-Inkább láttak volna meg bennünket...-morgolódott.
-Semmi baj.-ziháltam. Nagyon gyengének éreztem magam.
-Na gyere.-felkapott,mintha fél kiló se lennék,és a ház felé vitt. 
-Letehetsz,nincs baj.-csóválta a fejét.
Felvitt az emeletre,majd egy ismeretlen szobába.
-Ez az én szobám.-mondta. -Pihenj.
-Semmi szükségem a pihenésre.-s egy mosolyt dobtam felé.
-Én ezt másképp látom.-amint  befejezte mondatát,kinyílott az ajtó.
-No csak fiatalok,mit csináltok?-kérdezte  belépve,a rendező.