22.fejezet

Sziasztok!
 Meghoztam az Ian és Elzát,remélem tetszik :) Drága Pixie kérésére írtam Elza öccséről,és annak barátnőjéről is.Bár nem sokat,de írtam :D :) ;)
 Várom a véleményeket :)
 puszi
        Nicole





                                                                      Activity

-Jó reggelt!-ébresztett Ian egy csókkal.
-Reggelt...-motyogtam
-Ne haragudj kérlek,hogy felébresztettelek,de szóltak a testvéredék,hogy délelőtt átjönnének,délután pedig Arabella meghívott egy kis baráti össze jövetelre bennünket,ahol bemutat a barátainak minket.-mondta,és végig simított a derekamon.Közelebb hajoltam hozzá,s megakartam csókolni,de épp akkor csengettek.
-Ez szép..-mondta Ian,és egy gyors puszit nyomott a számra.
Hamar  lezuhanyoztam,és rendbe szedtem magam,és lerohantam a nappaliba.
-Sziiiiiiiiasztok!-kiáltottam Olivernek,és Monicának. Rögtön megölelgettem őket,és Monicán észrevettem valamit.
-Te már gömbölyödsz!-mosolyogtam.
-Hát igen.-vigyorgott.-Viszont hallottam,hogy  ti is bebabáztok!-mosolygott a lány.-Gratulálok!
-Köszönöm.-leültünk a kanapéra,és Ian pincér módjára járt s kelt az üdítőkkel,ropogtatni valókkal.
-Űlj le bébi!-mondtam neki,de ő csak tüsténkedett.-Leülni Ian Somerhalder!-förmedtem rá,persze csak viccből.
-Igen is asszonyom!-oda jött és megcsókolt.
-Elza!-kezte az öcsém-Valamit el kell mondanunk,bár lehet,hogy hülyének fogsz tartani ezért minket,de sokkal jobb lesz így!-mondta mosolyogva.
-Mi lesz jobb és hogyan?-kérdeztem.
-Megszeretnénk tartani a babát.-mosolygott.-Nem akarjuk,hogy egy idegen család nevelje fel,a mi gyerekünket!
Nem mondom,hogy nem lepődtem meg,de most,hogy én is állapotos vagyok,megértettem miről beszél.
-Értem,de miből fogjátok eltartani?Mert megértelek benneteket,de azért egy kisbaba "sokba kerül"...
-Találtam munkát. Napi nyolc óra ,egy kórházban. Az iratokat kell elrendeznem,meg ilyenek.
-Hiszen az csodálatos! Nagyon örülök!-jelentettem ki,és most már tényleg felszabadultan mosolyogtam.
Örülök,hogy a testvéremnek is lesz egy szerető családja,és tetszik a hozzáállásuk  is.
 Miután elmentek,elindultunk Arabelláékhoz.
Viszonylag közel laknak hozzánk,Ian állítása szerint a nővérével él.
-Ez lenne az!Legalább is a telefonban ezt a címet adta meg.-mondta Ian,és kiszállt az autóból,én pedig követtem a hatalmas házhoz. Amint csengetni akartunk,már nyílott is az ajtó.
-Sziasztok!-rötyögött Arabella.-Gyertek már vártunk benneteket!-és bevezetett egy bézs nappaliba,amiben három férfi,és négy nő ült.
-Ők itt Sebastian,Nicolas,Giorgio,Hilary,Dora,és a nővérem Ash.
Ez a hölgy meg itt Elza ,a párja pedig Ian.-mutatott be egymásnak minket.
Miután  megismerkedtünk,és beszélgettünk Arabella egy furcsa ötlettel állt elénk.
-Szoktatok vetkőzős activityt játszani?-kérdezte mosolyogva.
 -Hűha Arabella,hallottam én már vetkőzős pókerről,de activityről! Egyáltalán mi a lényege?Te találtad ki,mi?-kérdezte a nővére.
-Lényegében annyi a játék,hogy ha például én mutogatok,és ti nem találjátok ki,hogy mit,le kell vennem egy ruha darabomat,amit ép kiválasztatok.Az győz,akin a végére a legtöbb ruha marad! Na kezdhetjük?-kérdezte. Hát ez tényleg egy érdekes játék,de Iant ismerve,biztosan beszállunk.
-Na ki kezdi?-kérdezte Ian.-Mondjuk az én életem értelme,gyerünk Elza!-bíztatott. Nem tagadom először kicsit szégyelltem magam,de aztán felkeltem és húztam egy kártyát. Rajzolnom kellett,méghozzá egy informatikust. Most mondjam azt,hogy meglepett,hogy nem találták ki?! Nem vagyok egy művész....
-Na mit dobjon le a mi drága Elzánk?-kérdezte Arabella a többiektől.  Gyorsan végig gondoltam,hogy milyen melltartó,és bugyi van rajtam,mert a felsőm,és nadrágom alatt csak az van..
-A felsőjét!-mondta Ian.
Bólintottak a többiek,és ledobtam a pólómat. Szerencsém volt,hiszen a fekete csipkés melltartóm volt rajtam,ami a kedvencem,s ebben nem éreztem magam annyira kellemetlenül.
A végére hála Istennek rólam már nem került le semmi,de Ian egy száll bokszerben vigyorgott.Halálos nevetésbe törtünk ki,amikor elkezdett vetkőzni,még sztiptízelt is nekünk!
-Na szép!Nem legeltetni a szemeteket a szerelmemen!-mondtam nevetve,mire a lányok mind eltakarták a szemüket.
Ettünk-ittunk. Nagyon jól éreztem magam. felszabadultak voltunk,és önmagunk.
-Jó kis nap volt,nem gondolod?-kérdezte Ian az ágyban fekve.
-De,tényleg jó volt. -mondtam és lehunytam a szemeimet.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Csak rosszul érzem magam.De biztos csak a baba miatt.
-Szegénykém. -válaszolt,és magához húzott.
-Na így már jobb!-mosolyogtam.  Szorosan magához húzott,és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Nagyon jól esett,de tudtam,hogy hamarosan abba fogja hagyni,a baba miatt.
-Ian! Kérlek, folytasd!-nyafogtam.
-Azt hiszem ezt már megbeszéltük egy párszor Elza! Nem szeretném ha bármi baja lenne a babának,a mi hülye vágyaink miatt!
-Ha így folytatjuk nekem lesz bajom,mert nem érezhetlek!-mondtam,és felkeltem. nem értem mi baja lehet a babának,ha lefekszünk! Direkt utána olvastam és mindenhol azt írják,hogy nem veszélyezi a terhességet a szex,de hát ezt mondhatom Iannek....
Hirtelen átkarolt Ian. keze a derekamat szorította,és az ágy felé  húzott.
Óvatosan fölém hajolt,de nem nehezedett rám.
-Szeretlek Elza,és ne hidd azt,hogy nem kívánlak,de valahogy így nem megy!
-Hogy nem megy?
-Hát így,hogy terhes vagy! Féltem a babát,és annyi baj történt már.Nem akarom,hogy emiatt történjen a következő!-mondta,és vissza feküdt.
Ilyen nincs!Hát mikor érti már végre meg,hogy kívánom?????

Novella 1./4.

 Sziasztok!
Na meghoztam az új novella részt,remélem tetszik :)
Várom a véleményeket.
puszi
         Nicole





                                                           Minden kiderül

-Tudod Elinor,én tényleg nem vagyok ember!-ezen a kijelentésén egy kicsit meghökkentem.-Nem oly régen történt,hogy megismertem egy csodálatos lányt,Katherine Pierce -t,kinek szépsége és bája rögtön magával ragadott. Valami  olyat éreztem iránta,ami semmihez sem volt fogható,de nem soká rá kellett jönnöm,hogy nem csak én érzem ezt,hanem a fivérem is...
A legszörnyűbb az volt,hogy Katherine nem tudott közülünk választani,s feltett szándékává vált,hogy nekünk hármunknak örökkön örökké együtt kell maradnunk. Ebben az esetben az örökkön örökké,nem volt lehetetlen.  Katherine  nem volt ember,ő egy vámpír volt.-észrevettem,hogy a vámpír szónál felettébb figyelte Damon a reakciómat.Első hallásra lehetetlennek tűnt,de aztán felkellett eszmélnem,hogy van ilyen....Nem mondom,hogy nem riadtam meg egy kicsit,de nem kezdtem el rettegni,inkább figyelmesen hallgattam tovább Damon minden szavát.- Együtt léteink során belém juttatta a mérget,s az öcsémbe is. Nem soká viszont kiderült  Mystic Falls-ban a titka,és elvitték a többi vámpírral együtt. Mi az öcsémmel nem tudtunk mit tenni,mivel eszeveszettül szerettük,meg próbáltuk kiszabadítani,de meglőttek minket,amibe kis híján bele is haltunk.Vagy inkább úgy mondom,hogy bele haltunk,de újjá születtünk egy gonoszabb testben,amelynek oly kívánságai vannak,mi nem helyes. Katherinenek volt egy szolgálója Emily kisasszony, ki szintén nem ember volt. Az ő családja évszázadok óta,sőt talán a kezdetek óta boszorkány. Ő mentett meg minket,és segített átvészelni az átváltozást. Én először harcoltam ellene,de miután Stefan hozott egy asszonyt,és...és megharapta,nem tudtam ellenállni.Ezzel megpecsételődött az én sorsom is.-elég döbbent arcot vághattam,mert Damon egy kicsit hátrált tőlem. Biztosan azt hiszi,hogy félek tőle.
-Köszönöm Damon!
-Mit is?-kérdezte.
-Hogy megosztottad velem,hiszen nem tudhattad,hogy reagálok,de még is elmondtad!-elnevette magát.
-Várj,van...van itt még valami. A nyaklánc amit adtam vasfűvet tartalmaz,ami ártalmatlanítja a vámpírokat.
Még mesélt pár dolgot,többek közt,hogy miért gondolta meg magát az apám,és hasonló furcsaságokat.
Lehet,hogy őrültség,amiért nem rohanok el,de nem tudok félni tőle.
Ez pont olyan,mintha azt mondanák,hogy mától a bárány a farkas. Hogyan tudnék félni a báránytól ?!
-Kell egy kis idő...-mondtam,és Damon lehajtotta a fejét.-Kell egy kis idő,hogy átgondoljak mindent,ugye nem bánod?-át kell gondolnom mindent,hiszen az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált számomra az érzés,amit Damon iránt érzek...
-Rendben. Azt tudod kell,hogy közel sem vagyok az a jó fiú,akit az utóbbi pár napban ismertél meg..-mondta és elballagott.


                                                            **************
Másnap reggel átmentem Annához,aki már nagy örömmel fogadott.
-Miért csak most jössz,hiszen tudod,hogy örömmel fogadunk!-mondta mosolyogva,de amikor megpillantotta a Damontől kapott nyakláncomat ijedve hátrált.
-Kitől kaptad azt a nyakláncot?-nézett rám ijedten.
-Damontől.-s amint kimondtam már is szigorúan nézett rám.
-Nem szabad vele lenned Elinor! Ő gonosz.... nagyon gonosz...-mondta.
-Te tudod,hogy ő...?
-Hogy ő mi Elinor?Vámpír? Nem egyedül ő vámpír ebben a városban!-nevetett.-Én is az vagyok és anyám is.-mondta.
-Mi?
-De Elinor nem ez a lényeg,hanem,hogy mi másként élünk! Kizárólag állati eredetű vérrel táplálkozunk,de a Salvatore testvérek...... De ugye még barátnők maradunk?-kérdezte és lehajtotta  a fejét.
-Miért nem mondtad el előbb? Hiszen persze,hogy a barátnőd maradok! Olyan vagy nekem mintha csak a húgom lennél!-mondtam és átöleltem.
Miután elmesélte az ő átváltozását is,és,hogy az Édesanyja is vámpír,Damonről kezdtünk beszélni.
Az érzelmeim mára már biztosak:szeretem Damont.
El is határoztam magam,mi szerint ma megmondom neki,hogy nem számít nekem,hogy ő nem ember,hiszen szeretem!
Rohantam is a szobájához,hogy bevalljak neki mindent.
Elkezdtem kopogni,de nem kaptam választ,ezért benyitottam. nem volt bent senki,viszont az ágyán egy levelet találtam.


"Kedves Elinor!"-kezdtem olvasni a gyöngy betűkkel írt levelet.
"Tudnod kell,hogy nagyon sokat gondoltam Rád,de arra a döntésre jutottam,hogy nem tehetlek ki e fajta veszélynek,hogy velem légy. Teljesen más vagy mint egykori kedvesem,Katherine volt,de  nem ezért szerettem beléd,mert bizony beléd szerettem.Nem szeretném pazarolni a szót,de jobb így mind kettőnknek,legalább is Neked mindenképp.
Szeretlek. 
                   Damon" 

Lerogytam az ágy mellé,és zokogtam. Hiszen még alkalmam sem volt mélyebben megismerni! Ő volt az egyetlen akit vala szerettem,vagy szeretni kezdtem!
 Egy dolog járt csak a fejemben: Bármi áron,de meg kell őt találnom!

Novella 1./3.

 Sziasztok!
Elég rövid rész lett ,de remélem elnyeri a tetszéseteket :)
Várom a véleményeket,mint mindig. :)
 puszi
        Nicole



                                                                 Igazság,az meg mi?!

Apám a napokban felettébb megváltozott,amit anyám rossz szemmel nézett. Elképzelésem szerint  Damon hatott rá,és ezért Anyám is neheztel az úrfira. Ha meglátja mindig eltávolodik tőle,de a fivérével is ezt csinálja.
-Kisasszony!-kiáltott Stefan úrfi,miközben a fűben heverésztem.
-Mit parancsol Stefan úrfi?-kérdeztem. Nem igazán volt szimpatikus számomra,de  testvére annál inkább.
-Csak beszélgetni szeretnék Önnel.-mosolygott.
-A kisasszony nem ér rá!-termedt ott mellettem Damon egy szem villanás alatt. Hiszen az előbb még odabent csevegett az Édesapjával,és most meg már itt...
-Ezt tőle szeretném hallani drága testvérem.-húzta kissé gonosz mosolyra a száját.
-Sajnálom Stefan úrfi,de valóban igen csak elfoglalt vagyok!-mondtam,erre hátat fordított,és dühösen elsétált.
-Köszönöm!-mondta Damon.
-Ugyan nincs mit.-válaszoltam,majd megajándékoztam a legszebb mosolyommal,amit vala az arcomra tudtam csalni.
-Gyönyörű a mosolya  Elinor!-mosolygott ő is.
-Köszönöm. Damon szólíts nyugodtan Elinornak. Ha már te is megengedted...
-Rendben Elinor.-mosolygott még mindig.-Káprázatos a szépséged!
-Kérlek fejezd be...-mondtam elpirulva.
-Nem tudok betelni veled..-folytatta.-Baj,ha udvarolok Neked?-kérdezte.
-Nem...-hajtottam le a fejemet.
-Megbízol bennem?-nézett rám,azokkal az elbűvölően gyönyörű szemeivel..
-Teljes mértékben .
-Akkor megkérhetlek arra,hogy próbáld elkerülni a testvéremet? Tudom badarságnak hangzik,de veszélyes lehet  Rád nézve!
 -Nem értem miért lehetne veszélyes!-nevettem,hiszen ez őrültség.
-Elinor,én is megbízom benned,de még nem jött el az ideje,hogy elmondjam a titkomat,de hidd el,jobb ha vigyázol Stefannal,ahogy....ahogy velem is!-hajtotta le a fejét.
-Ugyan  miért kellene vigyáznom veled?Hiszen képtelen lennél  kárt tenni bennem!-mosolyogtam,és megfogtam a kezét.
-Abban soha se légy biztos!Bármennyire is óvni kívánlak,néha nagyon nehéz.....-suttogta.
-De mégis mitől akarsz ennyire óvni?-kérdeztem.
-Hát tőlünk!-kiabálta,amitől megrémültem.-Jajj,ne haragudj!Látod erről beszélek...egyszerűen nem tudok uralkodni magamon! -tudtam,tudtam,hogy valami nyomja a lelkét.
-Mond el!-kérleltem.Közelebb hajolt,és elkezdett suttogni a  fülembe.
-Tudod Elinor mindenkinél jobban bízom benned,de félek,ha megtudod az igazságot,megijednél,eltávolodnál tőlem,amit nem élnék túl!
-Nekem bármit elmondhatsz! Én soha sem távolodnék el tőled Damon.Nem tudom magam sem szavakba önteni,de olyat érzek irántad,amit más iránt még soha!
-Esküszöm,esküszöm,hogy elfogom mondani Neked,de még nem tehetem...-simította meg az arcomat.
-Elfogadom a  döntésedet..-suttogtam. Nem tudom mit érzek Damon iránt,de az biztos,hogy nagyon ragaszkodom hozzá,s a tény,hogy  ő is hasonlót érez irántam,egész a fellegekig repít.
-Hogy győzted meg az Apámat?-tereltem el a témát.
-Ez a titkomhoz kapcsolódó,tehát egyenlőre jobb ha nem tudod.Most feltehetnéd a kérdést,hogy: "Ugye nem bántottad Damon?".Miért nem kérdezed  meg?
-Mert nem bántanád.-jelentettem ki,és a hajamat csavargattam.
-Egy kicsit sem ijedtél meg tőlem az elhangzottak miatt?
-Nem.
-És mit szólnál,ha azt mondanám,hogy én maga vagyok az ördög?
-Hm ördög. Azt válaszolnám,hogy a külsőd hiába ördögi,ha a bensőd angyali.-ezen egy kicsit feldühödött.
-nem hiszem el. na és mi van ha....-habozott egy kicsit...-ha azt mondom,hogy nem ember vagyok?
-Azt,hogy nálad emberibbet soha sem ismertem!-most már felálltam én is,és mélyen a szemébe néztem.
-Azért mondod ezeket,mert azt hiszed,hogy viccelek...-nevetett.
-Nem,Damon én...én nem tudom mi ez az érzés,de,felettem áll,nem tudok ellene tenni vagy szabályozni.
Damon csak nevetett.
-Akkor azt hiszem elmondom az igazat...-kezdett bele.

21.Fejezet

 Sziasztok!
Nem akarlak kínozni Titeket,ezért ma hoztam még egy fejezetet,s ebben minden kiderül! :)
Most nem tudom,hogy jön ide,de nagyon köszönöm az eddigi pozitív visszajelzéseiteket! :)
Sok-sok puszi
                      Nicole


                                                          Minden kiderül

-Ha valami baja lesz Elzának vagy a kicsinek,nem állok jót magamért !.-kiabáltam anyámnak,és Elzát az autóba tettem,de amikor hallottam,hogy felszuszog,oda siettem hozzá.
-Édesem!Hallasz?
-I..igen..-.nyögte.
-Beviszlek a kórházba,rendben?
-Ne,jól vagyok már!
-De a kicsi..mi van,ha valami baja lesz?Meg különben is az eredményért is be kell menni....
-Oké.-mondta.Beszálltam a kocsiba,és már nyomtam is a gázt.
-Mi van az anyukáddal?-kérdezte,és a fejét nyomogatta.
-Még kérdezed?Jól leteremtettem...Sajnálom,hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kerültél...
-Semmi baj.-vágta rá.
-De baj,mert  nem mondhat Rád ilyeneket!-kiabáltam.
-Igaza volt,hiszen én csináltam baromságot!-mondta,és már megint potyogtak a könnyei.Ilyenkor,bár elég érzelgős duma,de úgy érzem megszakad a szívem.
-Elza,ezt fejezd be!Nem volt igaza...Nem illethet téged e fajta jelzőkkel! -mondtam,és bólintott.
hamar a kórházhoz értünk,és Elzát a karjaimba akartam venni,de ellenkezett.
-Tudok járni Ian,csak egy kis rosszul lét volt,semmi több!-mondta.-Inkább tudjuk végre meg,hogy ki az apa!-erre bólintottam,és kézen fogva felsiettünk az osztályra.
A nővérpulthoz mentünk,és Elza rögtön mondta,hogy mi kell.
-Itt is van,Dr. Harison idekészítette.-mondta a nővér,és Elza kezébe nyomta a "kincset".
Először félénken bámultunk magunk elé,majd Elza kérdőn nézett rám.
-Ha gondolod kinyithatjuk,legalább minél előbb megtudjuk az igazságot...
-Szerintem is,anyukád biztosan tévedett,az nem lehet,hogy Paultól van! Valamit félre értett,és különben is az orvos csak nekünk árulhatja el szerintem.-bólintottam.
Elza a borítékhoz nyúlt,és amikor kivette a papírt,mindkettőnkben meg állt az ütő....
-A magzat vér szerinti apja........... -olvasta remegő hangon Elza,én pedig a szememmel követtem.- Ian Joseph Somerhalder!!!!-kiáltotta Elza,mire mindenki ránk nézett,én sem fogtam vissza magamat,azonnal felkaptam és ahogy a torkomon csak kifért ordítottam,hogy apa leszek!
-Ian,annyira,de annyira örülök...Látod én megmondtam!-örömködött szerelmem.
Nem tudom ócska szavakba önteni,hogy mit érzek. Letettem Elzát,felhúztam a pólóját és elkezdtem puszilgatni a hasát.
-Hihetetlen,de igaz!-még mindig magasabb volt a hangom a kelleténél.-Köszönöm Istenem,köszönöm!
Rettentően örültem. Talán soha az életben ennyire nem örültem,mint most.
-Szeretlek!-mondtam Elzának,és megcsókoltam.
-Én is szeretlek,meglátod Ian minden rendbe jön!Tökéletes életünk lesz!


                         ***********************

Miután "kiörültük" magunkat ,Iannel vissza mentünk a villánkba.
Az első utam Bellához vezetett,aki örömmel fogadott,és meglepett,hogy pár hét alatt mennyit nőtt!
-Hiányoztál neki!-mosolygott Ian.
-Ő is nekem.-simogattam Bellát,aki adott egy puszit a kezemre.
-Menjünk be,kezd hideg lenni!-mondta Ian.-Te is Bella menj a házadba!-imádtam Bella házát.Legalább nyolc kutya beleférnek,hatalmas. Olyan mint egy játszó ház.
Bementünk Iannel.
-Éhes vagyok!-nyafogtam.
-Hát hölgyem,mit kíván?Vagy bocsánat,mint kívánnak,hiszen gondolom a baba is éhes!-vigyorgott.
-Rántottát,és csokit!-mondtam.
-Neked aztán van gusztusod!-rötyögött Ian,s elindult a hűtőhöz,vett elő két tojást és a sütőnél ügyetlenkedett.
-Hé hé,én ma enni szeretnék,és nem takarítani,illetve téged ápolni!-mondtam nevetve .
-Kételkedsz a tehetségemben?Ezt nem kellett volna Elza!-nevetett,és elkezdett csiklandozni. Rég voltunk ilyen boldogok.Mint két tinédzser.
-Na neki látok!-mondta,és felhúzta az inge ujját.
Ahogy végig néztem a kis "akcióját",megdöbbenve bár,de egész jól csinálja.Sőt férfi létére kiválóan!
-Mit nézel Elza?Azért remélem nem néztél le annyira alacsony szintre,hogy azt hidd,még egy rántottát sem tudok elkészíteni!-nevetett.
Mikor kész lett,gyönyörűen feltálalta nekünk,és elővett egy tábla csokit.
-Na tessék,jó étvágyat a hölgyeknek!
-Hölgyeknek?-csodálkoztam.
-Lehet,hogy hülyének nézel,de szerintem lányunk lesz!-mosolygott.
-Ha te mondod apuka...-mondtam és nekiláttam az evésnek. Isteni finom volt!Talán soha életemben nem ettem még ennyire finomat.
-Ez isteni!
-Na ugye..-nevetett.
A fenséges lakoma után, elmentünk egy közös fürdőzésre.
-Mm,ez finom.-mondtam miközben Ian a hajamat cirógatta.
Rögtön megfordultam,és csókolni kezdtem,de eltávolodott tőlem.
-Jajj Elza,kifogsz nevetne,de...-mondta félénken,és összevonta a szemöldökét.Imádtam az arc berendezését,férfias és szexi.
-De?-kérdeztem rá.
-Nem lehetne,hogy ma csak úgy szerelmesen összebújunk,semmi szex!-mondta szigorúan,de másodperceken belűl a szigort átváltotta a nevetés.
-Semmi szex?Most azért mert babás vagyok?-nevettem.-Ha azért nem,akkor jobb ha tudod,hogy nem lesz baja a babának,már korábban olvastam erről...-kezdtem bele,de félbeszakított.
-Rendben,de nem csak ezért,hanem csak szeretnélek magam mellett érezni,szeretni,ölelni!-mondta. -De ha nem akarod...-mondta.
-Ian ez csodálatos!-mondtam egy könnyed,de annál valódibb mosollyal,és éreztem,hogy könnyek szöknek a szemembe.
Ian Somerhalder,már tudom,hogy miért ejtetted rabul a szívemet!



Uí.: Próbáltam olyan képet keresni ,ami egy kicsit is átadja Ian örömét,de nem találtam :S Azért a fenti kép sem rossz szerintem  :D

20. Fejezet

 Sziasztok!
Meghoztam a fejezetet,b ár részemről kicsit erőltetett volt,mert nem nagyon jött a várva várt ihlet. :)
Azért remélem tetszik ...
Puszi
     Nicole




                                                           Vacsora és egyéb katasztrófák

   :)))))))

-Terhes vagy?Gyerekünk lesz?-mondta ledöbbenve,s én megijedtem,hogy nem örül..
-Igen Ian!-mondtam,s döbbentséget átvette az öröm.Elmosolyodott,majd nevetett,és felkapott.
-Gyerekünk lesz!-kiáltotta.
-Hát örülsz?-kérdeztem áhítattal.
-Naná Elza,miért ne örülnék?! Mindig is  akartam egy tündéri kislányt,vagy izé fiút!-nevetett.Aztán rájött arra,amit eddig nem hangoztattunk.
-De ugye nem Paultól van?
-Bízom benne,hogy nem.-szegtem le a fejemet.-Ian,lehet,hogy nem bízol bennem,de én úgy érzem,hogy te vagy az apa!
Ő is leszegte a fejét.
-Csináltatunk DNS tesztet,minél előbb annál jobb.Nem nagyon értek hozzá,de olvastam,hogy állapotosan is meglehet tudni,hogy ki az apa.-mondta kedvetlenül.
-Hát már nem örülsz?-kérdeztem.
-Elza,a világon talán még semminek sem örültem ennyire,viszont nem akarom bele élni magam,mert akkor lehet ,hogy hatalmasat fogok csalódni!Érted?-ölelt magához.
-Értem,de reménykedjünk.-suttogtam.
-Közölni kellene azzal a segg fejjel is...-mondta Ian.
-Tudom. De még is mit mondjak neki?Olyan kellemetlen ez a helyzet...Nem lehetne,hogy csak veled csináljuk meg a tesztet? Ha tőled van meg sem kell tudnia...-mondtam.Ian bólintott,és magához szorított.
-Hidd el,megoldódik minden!-mosolygott,majd  vissza feküdt az ágyba,én pedig követtem...


***********************************

Másnap reggel felhívtam egy doktort.
Mivel elég fontos a teszt,sikerült rávennem,hogy még ma elvégezze,ezért Iannel el is mentünk a kórházba.
Hamar túl lettünk a vizsgálatokon,és már csak izgulnunk kellett az eredményért.
-Mit gondolsz,tőlem van a pici?-kérdezte  mosolyogva,és félőn a hasam felé igyekezett a keze. Megragadtam a remegő kezét,felhúztam a pólómat,és rátapasztottam a hasamra.. Bár ilyenkor nem igazán lehet érezni semmit,még is öröm volt tudni,hogy érdeklődik a kicsi iránt.
-Ez..ez nagyon jó!-mosolygott,és simogatta a hasamat.
-Ugye?!-vigyorogtam.-Képzeld e,ha már akkora leszek mint egy bálna!-s lefagyott az arcomról a mosoly,bár nem az a fajta vagyok,aki  azon rágódna,hogy mi lesz ,ha elkezd gömbölyödni.
-Ugyan Elza,én nagyon fogok örülni,ha már elkezd nőni a hasad!-mosolygott vissza.-Na és ugyan olyan gyönyörű leszel,mint most!Sőt...-nevetett.
-Megvárjuk a tesztet,vagy este vissza jövünk érte?-kérdezte.
-Szerintem menjünk haza,nincs kedvem estig itt üldögélni. -bólintott,és elmentünk az autóhoz.
-Szeretnék valamit kérdezni ...-kezdte.
-Mit?
-Lenne  kedved megismerkedni a családommal?-kérdezte szerényen,mire én elmosolyodtam.
-Persze Ian! Nagyon örülök,hogy végre találkozhatok velük!-örömködtem. Igaz,hogy én nem tudom viszonozni,mert nem tartom a kapcsolatot anyámékkal,de bízom benne,hogy Ian szüleivel jól kijövünk majd.
-Akkor induljunk,velük már megbeszéltem!-mosolygott,és beszállt az autóba.
-És hogy hívják a szüleidet?-kérdeztem.
-Edna és Robert Somerhalder. Miért?
-Csak kíváncsi voltam.-mondtam és  kibámultam az ablakon.
-Te mindenre kíváncsi vagy cica.-nevetett.
-Ian...A gyerekről ne beszéljünk ugye,míg nem vagyunk biztos benne,hogy tőled van?
-Nekem mindegy Elz. .-mondta és tovább vezetett.
 hamar odaértünk a kis családi házhoz,és Ian  beinvitált.
-Fiam!-kiáltotta egy kedves női hang,és egy fiatal hölgy közeledett.Meg nem mondtam volna,hogy Ian anyukája  az. Megölelgette Iant,majd engem is.
-Jó napot!-köszöntem neki,és már a csatlakozó apukának is.
Edna megkért,hogy meséljek magamról,meg is tettem. Majd nosztalgiáztunk egy kicsit Ian gyermekkoráról beszélt.
Kedves család,és közvetlen.
Elmentem Ednával a főét elélt,s letettem a telefonomat a konyha pultra.
-Mm,de finom illata van.-illatoztam a finom sültet.
Miután feltálaltuk az ételt,leültem enni,de Edna még vissza ment.
Hirtelen egy ismerős dallam csendült fel,és már indultam is a konyhába a telefonomért.Nagyot dobbant a szívem,hiszen biztosan az orvos hív,hogy kész vannak a tesztek!
Ahogy indultam Ian anyukája dühös arccal  tette le a telefonomat a pultra.
-Te könnyűvérű...te...te céda!-ordította.
-Miért ordítasz anya?-rohant be Ian,s úgy tett mint aki nem hall a fülének.
-Miért hoztad a házunkba ezt a nőcskét,amikor megcsalt téged?-ordította még mindig.
-De ezt meg honnan tudod?-kérdezte döbbenten Ian és átkarolta a derekamat.
-Tudja Edna,nem tudom mióta szokás felvenni mások telefonját!-mondtam. Hitetlen!
-Dr. Harison üzeni,hogy kiderült ki az apja a fattyúnak.-vágta nekem.
-Ne merészelje a kisbabámat lefattyazni!-kiabáltam,és könnyek szöktek a szemembe.
-Hogy beszélhetsz így Elzával?-dühöngött Ian.-Nincs semmi közöd a mi személyes dolgainkhoz!-mondta.és átölelt.
Az öreglány gyorsan összerakta a dolgokat...Vagy is Ian anyukája... Nem tudok róla szépen beszélni,ha egyszer ennyire primitív és ronda dolgokat vág nekem.
-Tűnés a házamból!-kiabálta.
-Tudja,nem kell engem kidobni,megyek magamtól is!-zokogtam,és ahogy elindultam éreztem,hogy kicsúszik a föld a lábam alól.....

Novella 1./2.

 Sziasztok!
Meghoztam a novella második részét,remélem tetszik :)
sok puszi
Nicole

                                                                        Ajándék

Este,mikor Apám vacsorához hívott,nagy örömmel mentem.Nem tudom miért,de a tudat,hogy ott van Damon,örömmel telített.
A szolgálónk,Teresa eligazította a fűzőmet,hogy még karcsúbbnak tűnjek. Alig bírtam lélegezni,de legalább javított az alakomon.
Egy gyönyörű  bézs ruhát vettem fel,és leindultam az  étkezőbe. Az urak már lent űltek,csak én hiányoztam.
-Jó estét kisasszony!-köszöntöttek mind.
-Jó estét.-válaszoltam,s leültem Apám mellé. Salvatore úr,és az Apám folyamatosan politikai dolgokról fecsegtek,ami meg kell mondjam,engem felettébb untatott.
Amikor félőn Damon úrfira szállt a tekintetem,mindig meg ajándékozott egy gyönyörű mosollyal.
Annyira vágytam rá,hogy társaloghassak vele,de persze Apám úgy sem engedné meg.
Valamiért ez a testvér pár olyan más volt.Nem tudom megmondani,hogy miért,de különlegesek voltak.
Miután befejeztem a vacsorát,felsiettem a szobámba. Édesanyám már fent várt.
-Szervusz Elinor.Szeretnék veled beszélgetni...-kezdte.
-Rendben.-néztem Anyámra.
-Lényegre törő leszek. Láttam,hogy mosolyogtál Mr. Salvatore fiára.Szeretném ha távol tartanád magad tőle! Ez nem kérés Elinor,parancs!
Elakartam mondani neki,hogy nem tilthatja meg nekem,de  kiment. Miért nem szeretné,hogy megismerkedjek velük?
Kibontottam a hajamat,kiszedegettem a megannyi pici csatot.
Utálok a négy fal között lenni! Talán Apám nem vesz észre,ha kimegyek hintázni...
Csak ne,hogy az legyen mint délután... Nem szeretném ha megszégyenítene.
Halkan kinyitottam az ajtót,s észrevettem,hogy Apám a dolgozó szobájában van.  Gyorsan lesiettem a lépcsőn,s kirohantam a kertbe. Volt egy titkos  kis búvóhelyem,a fák között,ahol még a régi kertészünk csinált nekem egy hintát.
 Oda siettem a  búvóhelyemre,és elkezdtem hintázni.
Gyorsabban,és gyorsabban. Egyre gyorsabban mentem,a  fa ága meg csak ide oda mozgott.
-Elinor kisasszony!-hallottam egy kellemes férfi hangot. Először elakartam bújni,de rájöttem,hogy semmi értelme,hiszen meglátott.
-Igen?-kérdeztem rémülten.
-Ne féljen ,csak én vagyok,Damon!-mondta halkan. Pont ő hiányzott! Hiszen,Anyám az imént tiltotta meg,hogy barátkozzam velük.
-Miért néz oly szigorúan rám?-kérdezte,és elég vicces arcot vágott.
-Tudja,-kezdtem bele-sokan nem nézik jó szemmel a mi szimpatizálásunkat...
-Nem értem miért,pedig én szeretném megismerni Önt,ha nem bánja.-mosolygott,majd egy hatalmasat szippantott a levegőbe,s ledermedten állt előttem.
-Jól van Damon úrfi?-kérdeztem aggódva.
-Khm..jól,igen,de megtenné,hogy ezt felveszi?-nyújtott egy gyönyörű nyakláncot a kezem felé.
-Nem fogadhatom el,tudja az Apám...-szabadkoztam,de ő közbe vágott.
-Csak akkor tegye fel,ha velem,vagy a fivéremmel van,kérem!-nem értem,hogy miért akarja,hogy rajtam legyen,de valamiért azt éreztem,hogy csak a javamra válik,ha hordom.
-Köszönöm.-suttogtam,és felpróbáltam  tenni ,de nem ment.
-Hagy segítsek,csak a medált fogja meg kérem!-mondta,és pillanatok alatt feltette.
Vissza ültem a hintámba,ő pedig a fűbe.
-Meséljen magáról!-kértem,s  teljesítette a kívánságomat.Utána ő kérte,én is meséltem magamról.
-Miért akar megfelelni annyira az Apjának,mikor maga így tökéletes?-mondta ,amitől elpirultam.
-Ugyan,én és a tökéletesség Damon úrfi!
-Nem lehetne,hogy Damonnek hívjon?-újra szabadkozásba kezdtem miszerint az Apám nem nézné jó szemmel,de azt mondta,hogy ő majd  beszél vele. Nincs az az Isten amiért az Apám feladná az elveit!
Erre a mondatomra rácáfolt az,maikor másnap reggel odajött hozzám az Apám.
-Elinor,beszéltem Damonnel,nagyon kedves ifjú,szeretném ha közelebbről is megismernéd. -kis híján  elájultam ettől a kijelentéstől.
Mivel győzhette meg Damon az Apámat?  Hiszen  ő mindig azt mondta:" Ne állj le ifjú suhancokkal,majd én keresek neked megfelelő partner,kivel leélheted az életedet."Lehet,hogy Damonnel akar egyesíteni?