Novella 1./3.

 Sziasztok!
Elég rövid rész lett ,de remélem elnyeri a tetszéseteket :)
Várom a véleményeket,mint mindig. :)
 puszi
        Nicole



                                                                 Igazság,az meg mi?!

Apám a napokban felettébb megváltozott,amit anyám rossz szemmel nézett. Elképzelésem szerint  Damon hatott rá,és ezért Anyám is neheztel az úrfira. Ha meglátja mindig eltávolodik tőle,de a fivérével is ezt csinálja.
-Kisasszony!-kiáltott Stefan úrfi,miközben a fűben heverésztem.
-Mit parancsol Stefan úrfi?-kérdeztem. Nem igazán volt szimpatikus számomra,de  testvére annál inkább.
-Csak beszélgetni szeretnék Önnel.-mosolygott.
-A kisasszony nem ér rá!-termedt ott mellettem Damon egy szem villanás alatt. Hiszen az előbb még odabent csevegett az Édesapjával,és most meg már itt...
-Ezt tőle szeretném hallani drága testvérem.-húzta kissé gonosz mosolyra a száját.
-Sajnálom Stefan úrfi,de valóban igen csak elfoglalt vagyok!-mondtam,erre hátat fordított,és dühösen elsétált.
-Köszönöm!-mondta Damon.
-Ugyan nincs mit.-válaszoltam,majd megajándékoztam a legszebb mosolyommal,amit vala az arcomra tudtam csalni.
-Gyönyörű a mosolya  Elinor!-mosolygott ő is.
-Köszönöm. Damon szólíts nyugodtan Elinornak. Ha már te is megengedted...
-Rendben Elinor.-mosolygott még mindig.-Káprázatos a szépséged!
-Kérlek fejezd be...-mondtam elpirulva.
-Nem tudok betelni veled..-folytatta.-Baj,ha udvarolok Neked?-kérdezte.
-Nem...-hajtottam le a fejemet.
-Megbízol bennem?-nézett rám,azokkal az elbűvölően gyönyörű szemeivel..
-Teljes mértékben .
-Akkor megkérhetlek arra,hogy próbáld elkerülni a testvéremet? Tudom badarságnak hangzik,de veszélyes lehet  Rád nézve!
 -Nem értem miért lehetne veszélyes!-nevettem,hiszen ez őrültség.
-Elinor,én is megbízom benned,de még nem jött el az ideje,hogy elmondjam a titkomat,de hidd el,jobb ha vigyázol Stefannal,ahogy....ahogy velem is!-hajtotta le a fejét.
-Ugyan  miért kellene vigyáznom veled?Hiszen képtelen lennél  kárt tenni bennem!-mosolyogtam,és megfogtam a kezét.
-Abban soha se légy biztos!Bármennyire is óvni kívánlak,néha nagyon nehéz.....-suttogta.
-De mégis mitől akarsz ennyire óvni?-kérdeztem.
-Hát tőlünk!-kiabálta,amitől megrémültem.-Jajj,ne haragudj!Látod erről beszélek...egyszerűen nem tudok uralkodni magamon! -tudtam,tudtam,hogy valami nyomja a lelkét.
-Mond el!-kérleltem.Közelebb hajolt,és elkezdett suttogni a  fülembe.
-Tudod Elinor mindenkinél jobban bízom benned,de félek,ha megtudod az igazságot,megijednél,eltávolodnál tőlem,amit nem élnék túl!
-Nekem bármit elmondhatsz! Én soha sem távolodnék el tőled Damon.Nem tudom magam sem szavakba önteni,de olyat érzek irántad,amit más iránt még soha!
-Esküszöm,esküszöm,hogy elfogom mondani Neked,de még nem tehetem...-simította meg az arcomat.
-Elfogadom a  döntésedet..-suttogtam. Nem tudom mit érzek Damon iránt,de az biztos,hogy nagyon ragaszkodom hozzá,s a tény,hogy  ő is hasonlót érez irántam,egész a fellegekig repít.
-Hogy győzted meg az Apámat?-tereltem el a témát.
-Ez a titkomhoz kapcsolódó,tehát egyenlőre jobb ha nem tudod.Most feltehetnéd a kérdést,hogy: "Ugye nem bántottad Damon?".Miért nem kérdezed  meg?
-Mert nem bántanád.-jelentettem ki,és a hajamat csavargattam.
-Egy kicsit sem ijedtél meg tőlem az elhangzottak miatt?
-Nem.
-És mit szólnál,ha azt mondanám,hogy én maga vagyok az ördög?
-Hm ördög. Azt válaszolnám,hogy a külsőd hiába ördögi,ha a bensőd angyali.-ezen egy kicsit feldühödött.
-nem hiszem el. na és mi van ha....-habozott egy kicsit...-ha azt mondom,hogy nem ember vagyok?
-Azt,hogy nálad emberibbet soha sem ismertem!-most már felálltam én is,és mélyen a szemébe néztem.
-Azért mondod ezeket,mert azt hiszed,hogy viccelek...-nevetett.
-Nem,Damon én...én nem tudom mi ez az érzés,de,felettem áll,nem tudok ellene tenni vagy szabályozni.
Damon csak nevetett.
-Akkor azt hiszem elmondom az igazat...-kezdett bele.