49.fejezet

Sziasztok!
Remélem még nem felejtettetek el.:D
Ne haragudjatok,de az utóbbi időben rengeteget kellett tanulnom,utána pedig nyaralni mentem. Most,hogy végre írni próbálkoztam befuccsolt az író programom,szóval ha valami hibát észleltek nézzétek el kérlek.
Azt nem taglalom,hogy mennyire rövid,de elkell fogadnom azt hiszem,hogy nem tudok hosszú fejezetet írni. :D :)
Van egy kis +18,amiben nem vagyok jó,de eljött az ideje,hogy legyen :D
Jó olvasást!
Puszi
Nicole

uí.: Drága Pxie! Azonnal rohanok hozzád,mert már rettentő régen néztem behozzzád,pedig imádom a sztoridat!♥ Puszi

Odra14! :) Ahogy néztem nagyon vártad a fejezetet,és látom már aggódtál is értem,ami jól esik!Köszönöm♥ Jó olvasást!







"Szeretlek"





-Szeretlek Emily,érted?És nem hagyom,hogy elmenj-mondta,majd átölelt.Rettentő szorosan ölelt,s nem tudtam mit tegyek.Kezemet a nyaka köré fontam,tudtam,hogy ezzel átléptem egy határt.Ott álltunk és görcsösen szorítottuk egymást.
-Ian....
-Sss-mondta,majd gyengéd puszit nyomott a nyakamra.-Azt akarom,hogy az enyém legyél-suttogta.
Lassan elengedtük egymást,majd megfogta a kezem és a lakása felé indultunk.
-Sophie?-kérdeztem a lakásba lépve.
-Nagyszülöknél-motyogta,majd újra átölelt.-Ugye most már minden rendben lesz?Tudom,hogy te is akarsz engem.Érzem rajtad.Vald be.Ne nekem,magadnak!
Igaza volt.Átkozottul vágytam rá.Felemeltem a fejem és a szemébe néztem.
-Tudod mit akartam oda kint mondani?-mosolyogtam rá.-Azt,hogy szeretlek,mindennél jobban szeretlek!
-Akkor meg miért ne lehetnénk együtt? Szeretlek,oda vagyok érted..Csak Te kellesz! És te is így vagy ezzel.Ígérem boldoggá foglak tenni! A legboldogabbá-mondta,majd kezeit az arcomra tette és magához húzott.Csókcsatába kezdtünk.Jól esett.nem is értem,hogy taszíthattam el magamtól.Most éreztem,valóban éreztem,hogy szeretem.A szobája felé vettük az irányt,de nem engedtük el egymást egy másodpercre sem.
A szobába érve ledöntött az ágyra,majd felhajtotta a pólómat és a hasamat kezdte puszikkal halmozni.Könnyedén levette a pólómat,majd én a nadrágjától próbáltam megszabadítani.
Miután az összes ruha lekerült rólunk,jól esett hozzá simulni,érezni Őt.Keze a lábamra vándorolt,onnan pedig a legérzékenyebb pontomra.Hajába túrtam,majd gyengéden harapdálni kezdtem az ajkait.
-Sz.....szeretlek-nyögte.Vállába kapaszkodtam,mire belém hatolt.Lassan mozogni kezdtünk.Lábaimat a dereka köré fogtam,majd magamhoz szorítottam.Keze a csípőmre vándorolt,majd újra számhoz hajolt újabb csókot követelve.Egyre gyorsabban mozgott,s egyre hevesebben nyögött. Hirtelen a lepedőbe kapaszkodtam és egy kisebb sikoly hagyta el a számat,majd Ian is felnyögött.
-Ez egyszerűen csodás volt-mondta,majd mellém feküdt. Fejemet a mellkasára tettem.
-Szeretlek-mosolyogtam-Annyira jó kimondani.Ian Somerhalder szeretlek!-nevettem.-Most pedig-pattantam fel-menjünk el Sophiért.
-Most? Nem maradhatnánk még egy kicsit?
Elkezdtem csóválni a fejem,mire Ian felállt és elment a fürdőbe. Én is gyorsan lefürödtem. Alig vártam,hogy a karjamban tarthassam a kis hercegnőt.
Bellát is magunkal vittük.Annyira jó,hogy újra a családomnak mondhatom őket. Ian megfogta a kezem, úgy sétáltunk az utcán.
-Tudod nagyon jól esik,hogy ilyen vagy-vigyorgott rám.-Rettentően szeretlek. Beleőrültem volna,ha nem jössz vissza hozzám.
-Sokáig tartott amíg rá jöttem,hogy az életem része vagy. Az életem részei vagytok.Te,Sophie na és persze Bella. Nem tudom elképzelni az életem nélkületek.
Hirtelen csörögni kezdett a telefonom.
-Jó napot! Emily Quest?-kérdezte egy férfi hang.-Ön Kate Richardson lánya?
-Igen-válaszoltam.
Ian csak nézett én pedig el sem hittem amit a telefonban hallottam. A férfi többször a nevemet ismételte,de én nem tudtam megszólalni.
-A kórházba kell mennünk-nyögtem.-Anyámnak balesete volt.Azt mondják majd ott értesítenek a továbbiakról....De Ian...Mi van ha....-suttogtam,majd sírni kezdtem.Nem tudtam visszatartani. A könnycseppek sorjában gördültek le az arcomon.
-Nyugalom kicsim-ölelt magához.-Nem lesz semmi baj,reméljük nem komoly.
Ian fogott egy taxit. Egész úton azon agyaltam,hogy már jó pár hete nem is beszéltem Katettel. Ő csak részese akart lenni az életemnek,s én elutasítottam.Most pedig lehet,hogy már léső kijavtani a hibámat.