Itt a friss...Nos,hát elég rövid lett,de jobb mint a semmi! :)
A véleményeket várom . :) Az előző fejezetekhez írt kommentjeiteket is KÖSZÖNÖM!:)
Puszi
Nicole
Állás
-Aztán jók legyetek!És vigyázzatok magatokra! Sophie játékait a dobozába pakoltam.Este etesd meg,és ha hazaértek cseréld ki a pelusát! Az első babysitter jelölt hétre ott lesz nálatok...-csicsergett Nina.Sokszor annyit tudott beszélni...De most az egyszer nem zavart,hiszen elég sokáig kell nélkülöznöm ezt a csicsergést.
-Rendben főnök asszony!-vigyorogtam.
-Viszlát kicsikém-puszilgatta meg Sophiet.Már tegnap este sírt egy sort szegény Nina,de megint a sírás határán állt.Nagyon fog hiányozni,olyan mintha csak a húgom lenne.
-Viszlát Ian!Vigyázz magatokra! Nagyon szeretlek benneteket-ölelt meg egyszerre minket.Sophie egy kicsit elmosolyodta magát.
-Sziasztok!-kiabálta,miközben a géphez ment.
-Na manó,mehetünk haza-mosolyogtam rá,majd fogtam egy taxit. Miután végre hazaértünk,Nina utasítását betartva kicseréltem Sophie pelenkáját,majd beletettem a kiságyába.Hamar elaludt,így volt időm rendbe tenni a lakást,és magamat is.Nina hétre rendelte ide az egyik jelentkezőt,a másikat nyolcra...Remélem találok megfelelőt,ha már egyszer Nina ennyire erősködött. Háromnegyed hét van. Elmentem hamar lezuhanyozni.Amint megeresztettem a forró vizet,Sophie sírni kezdett. Azért gyorsan lezuhanyoztam,utána pedig rohantam a kislányomhoz. Remélem hamar találok babysittert,hiszen elvileg holnapután kezdődik a forgatás.-Ssss-nyugtattam,de egyre csak sírt.Hirtelen megszólalt a csengő.Tökéletes időzítés...
-Jó napot!-köszöntöttem a belépő negyvenes nőt.
-Jó napot Mr. Somerhalder...-motyogta,majd szó nélkül "befurakodott" mellettem. -Szép lakás-mondta.
-Köszönöm! Ha lehet térjünk a lényegre-elkezdtem sorolni a feltételeimet,az igényeimet és minden mást.
-Értem...De meg kell,hogy mondjam,hogy pelenkát nem cserélek!
Először azt hittem viccel,de tök komoly arcot vágott.Mondjuk az elejétől un szimpatikus volt a nő.
-Öhm...köszönöm,hogy eljött,majd értesítem-hazudtam,majd kiinvitáltam.Persze,majd biztos két forgatás között haza rohanok pelenkát cserélni.Kész vicc ez a nő.Így akar babysitter lenni?!
Kis hercegnőm még mindig sírt.
-Pszt,kicsikém!
Az előbb kapott enni,azelőtt meg pelenkát cseréltem.Nem értem mi baja. A csengő újra megszólalt.
-Megyek-kiáltottam,majd elindultam az ajtóhoz.
Kinyitottam az ajtót,s meghökkentem.Nem,nem negatív irányba hökkentem meg...Egyáltalán nem...
-Öhm..izé..jó napot-nyújtott kezet a lány,nagy kék szemei voltak..-Emily Quest-mondta.Körülbelül húsz lehetett,többre nem saccolnék.
-Szia,Ian Somerhalder-ráztam vele kezet.Meg sem moccant,nem mint az előbbi,aki kis híján fellökött. Sophiera nézett,majd mosolyogni kezdett.
-Gyere beljebb!
-Köszönöm...-motyogta,majd bejött.A kanapéra mutattam,jelezve,hogy üljön le.
Hamar ledaráltam az előbbi szent beszédet,a fizetést és mindent. Kicsit túl fiatalnak találtam,de végül is elég szimpatikus.
-Rendben,értem-mondta.Hirtelen felkelt a kanapéról,és nagy léptekkel felém indult.
-Szabad?-kérdezte szégyenlősen és a karját nyújtotta a kicsiért,aki még mindig sírt.
-Hát előbb-utóbb úgyis eljön az ideje-mondtam,majd átnyújtottam neki Sophiet.
Cuppogatni kezdett vagy mi,aztán meg grimaszolt egy sort. Letaglózva néztem,ahogy a kislányom abba hagyja a sírást,majd érdeklődve figyeli a lányt.
-Ezt meg hogy csináltad?-kérdeztem .
-Mondjuk, úgy,hogy értek a gyerekekhez-mosolygott. Ennyi idősen?Na mindegy...
-Értem. Na és mikor tudnál kezdeni?-kérdeztem.
-Akár ma is.Viszont lenne,egy kikötésem.- na már csak ez hiányzott.Remélem nem azt akarja mondani,hogy ő sem cserél pelenkát.Bár a kinézetéről ítélve nagyon elképzelhető...Olyan kényes,hisztis,örökös nő beütése van.
-Szeretném,ha minden pénteken egytől háromig elengedne. Remélem nem túl nagy kérés .
-Rendben.Miért is ne?Hiszen neked is jár a szabadság!De légyszi ne magázz,oké?-megkönnyebűltem,hogy csak ennyiről van szó.
-Rendben-motyogta,majd Sophiera nézett.-Na és ,hogy hívják ezt a kis lánykát?
-Sophie-mondtam,majd leültem mellé.-Nézd van itt még valami.Lesz olyan helyzet,hogy én este nem tudok hazajönni a forgatás miatt...-kezdtem,de ő a szavamba vágott.
-Természetesen itt maradok akkor éjszakára.A lényeg,hogy legyen egy ágy, ahol meghúzhatom magamat-mosolygott.
-Persze,van egy vendégszoba.Ha gondolod át is alakíthatod,a lényeg,hogy az szerintem megfelelő lesz számodra-mondtam,majd eszembe jutott még valami.-Félsz a kutyáktól?-ráncoltam össze a homlokomat.
-Nem,nem dehogyis!Nagyon szeretem az állatokat. Miért?
-Van egy elég nagy kutyánk.Nos,ha belefér levihetnéd sétálni néha őt is,természetesen nagyobb összegért.
-Okés.Mindig is akartam egy kutyát...-mondta merengve.
-Na és minek tanulsz,vagy tanultál?Van valami végzettséged?
-Hm..Jártam egyetemre,de ott kellett hagynom.Tanár nő szerettem volna lenni-mosolygott szomorúan.
-És ha szabad tudnom miért hagytad ott?
Hirtelen az arca elfehéredett,majd a szeméből is eltűnt az a kedves csillogás.
-Erről nem akarok beszélni...-mondta,majd felkelt.-Nos akkor szükség van ma a szolgálatomra,vagy sem?Mert ha nincs akkor elmennék-mondta,majd lehajtotta a fejét.
-Elmehetsz.Figyelj először is,azt szeretném tisztázni,hogy nem a szolgálom vagy ,vagy ilyesmi!Csupán Sophiera kellene vigyázni.Amikor elszeretnél menni,természetesen elmehetsz,de kérlek legalább egy nappal szólj előtte!
-Nagyon köszönöm-mosolygott.Újra olyan kedves,és üde lett.
-Nincs mit-mosolyogtam vissza,majd kikísértem.
-Akkor holnap hétre itt leszek,ha úgy jó.Jó éjt!-mondta majd elment.
Nem értem,hogy egy fiatal lány,miért hagyja ott az egyetemet,és miért áll be babysitternek teljes munka időbe...Valami furcsát éreztem ezzel kapcsolatban.Talán anyagi gondokkal küzköd?Bárhogy is legyen furcsa. Elaltattam Sophiat,majd magam is lefeküdtem.Hirtelen egy kép jelent meg a fejemben.Elza és Sophie.... Szörnyű,hogy sohasem ismerheti meg az édesanyját.Szörnyű,hogy ilyen fiatalon elment tőlünk...Most sem kellett sok,hogy újra sokkos állapotba kerüljek.A párnát az arcom elé fogam,hogy ne ébresszem fel a lányomat,s teljes erőmmel ordítani kezdtem.
