Sajnálom,hogy csak most hozom a frisst,de a laptopom csődöt mondott.
Apukám jóvoltából került fel az új rész,mivel kölcsönadta az ő laptopját. Valószínűleg még egy hétig szerelőnél van a gépem,szóval nem tudom mikor lesz a következő friss! Most próbáltam minél több mindent "beleírni" ebbe a részbe,ígyl lehet,hogy kicsit össze-visszának tartjátok,meg eléggé siettem,hogy minnél előbb feltudjam tenni...Hát, várom a véleményeket,és még egyszer bocsi! (:
Puszi
Nicole
Új kezdet?
-Köszönöm,hogy elmondtad-suttogta tovább.
-Akkor most kvittek vagyunk?-kérdeztem.
-Ez nem arról szólt.Vagy neked igen? Ian ez arról szólt,hogy most mindketten megtudtunk egymásról egy egy sors döntő bal szerencsét-magyarázta,majd letörölte a könnyeit,s bement a szobájába. Követtem.Folytatni akartam a beszélgetést.Érdekelt,hogy hogyan élte meg mindezt.
Leült az ágyára,s tovább törölgette a szemeit.-Mit szeretnél?-kérdezte letörve.
-Beszélgetni...Szeretném tudni,hogy...
-Hogy hogyan éltem túl ezt az egészet?-vágott a szavamba.-Sehogy-vágta rá.-Egy gép vagyok ami arra van programozva,hogy kedves,vidám legyen,és szeresse az életet.Ez a látszat igen,és ez az amit szeretnék.Pedig belül egész más vagyok. Sokszor harcolnom kellett az elveimmel azért,hogy megtudjak élni,és ez nem volt könnyű. Tudod eddig azt hittem,hogy itt vagy te a gyerekeddel,mindened megvan amit csak akarsz.Csodálatos környezeted,munkád,és egy gyönyörű ,egészséges lányod.Mit kívánhatna még az ember?Gondoltam.De most már tudom,hogy a Te életed sem tökéletes,közel sem az...-mondta,majd újra könnycseppek gördültek le az arcán.-A múltamban nem egy dolog van amit másképp csinálnék,de most már mindegy. Izzy volt az, aki az otthonban mellettem volt mindig,segítettük egymást. El tudod te azt képzelni,hogy milyen nehéz azzal a tudattal élni,hogy az egész világon egyedül vagy? Hogy senkire sem számíthatsz?Nem tudsz valakihez odabújni,és azt mondani szeretlek?
Emily egyre csak sírt,és én nem tudtam mivel vígsztalhatnám.Fáj,hogy miattam borult ki ennyire. Leültem mellé az ágyra,és megsimogattam a kezét. Reméltem,hogy nem érti félre a simogatást.Próbáltam kerülni a nőkkel való testi kontaktust,de most muszáj volt hozzá érnem.
-Rám számíthatsz Emily.És tudod mit fogunk csinálni? Holnap reggel elhúzunk innen pár napra,és jól fogjuk érezni magunkat-vigyorogtam rá.-Nincs ellenkezés!
-Hehe,értem. Köszönöm Ian,nagyon kedves vagy-fogta meg a kezem,mire én felálltam.Túl...túl közelinek éreztem magamhoz,és jobbnak láttam „elmenekülni”. -Akkor ha gondolod pakold el a cuccaidat...Haza viszlek,segítek elpakolni és ma itt alszol. A repülő jegyeket már lefoglaltam tegnap este-mondtam,mire Emily is elmosolyodta magát. Sophiet betettem az autóba,majd mi is beültünk.
Emily egész úton rezzenés nélkül ült az ülésben,és kifelé bámult.
-Tudod Ian-kezdett bele-Én nem ….Vagyis inkább úgy mondom én elég szegényes körülmények között élek. Közel sem olyan a lakásom mint a tiéd.Csupán egy egyszerű lakás-mondta.
-Rendben-mondtam.Nem érdekelt, Ne hogy már valakit az anyagi helyzetéről ítéljünk meg!
Emily irányított. Elég messze lakik tőlem. Miután végre megérkeztünk,feltűnt,hogy valóban egy szegényes utcában vagyunk.Emily felvette Sophiet,s kiszállt az autóból. Bementünk egy kicsinyke bérházba.
-Sajnálom itt nincs lépcső-mormolta,majd elindult felfelé. -A harmadikon lakom.
-Semmi gond,mindig is szerettem lépcsőzni-nevettem. Nem hiszem el,hogy ilyen kis semmit érő dolgokat szégyell előttem... Miután végre felértünk a harmadikra,szemen ütött egy Narancs sárga ajtó,de olyan ízlésesen narancssárga volt.
-Ne nevess-mondta Emily az ajtóhoz érve.
-Nem állt szándékomban-mosolyogtam. Ha nem ismerném Emilyt,azt mondanám,hogy valami bolond lakik egy narancs sárga ajtó mögött.De így nem mondhatom,és nem is akarom.
Kislányom elkezdett mosolyogni,mire mi teljesen elvarázsolódtunk tőle.Olyan gyönyörű! Emily előkotorta a kulcs csomóját a táskájából,és kinyitotta az ajtót. Bátortalanul intett,hogy menjek csak
utána. Amint beléptem a a lakásba kellemes ,azt hiszem liliom illat csapta meg az orrom. A egész lakás tele volt vidám színekkel.Ahogy bementünk a nappaliba,észrevettem a rengeteg festményt,ami a falnak dőlve állt.
-Ezeket te festetted?-kérdeztem döbbenten.Gyönyörűek voltak.Pár tájkép,ön arc kép,csendéletek és minden más. Egy viszont letakarva állt az állványon.Valószínű ezen dolgozik éppen. Lassan felakartam lendíteni a ruhadarabot,ami rajta volt,de Emily közbe szólt.
-Ne,kérlek-nevetett. Az arca teljesen elpirult.
-Mi a baj?Hagy nézzem meg!-kérleltem,mire a kezeibe temette arcát,és hátrált. Felemeltem a ruhát,és egy újabb mester mű tárult a szemem elé.A festményen én voltam,az én arcom.
-Sajnálom-legyintett.-Csak valahogy megihlettél-nevetett zavarában.
-Ugyan ez gyönyörű! -mondtam.Kicsit furcsán hangzott ,hogy ezt mondtam,mivel én vagyok rajta.Nem az egoizmusom vezérelt,tényleg szép lett.
-Köszönöm.
Tovább csodáltam a festményeket,közben Emily elvittek Sophiet,és lefektette.
-Ez a bőrönd jó lesz,ugye?-mutatott fel egy nagy piros bőröndöt.
-Igen-válaszoltam,majd utána mentem.-Segítsek valamit?
-Á nem kell,boldogulok-mondta miközben pakolászott.Beljebb mentem,és megakadt a szemem egy gyönyörű,régi zongorán.-Mond még mit tudsz? Gyönyörűen festesz,pipa. Jól bánsz a gyerekekkel,pipa. Tudsz zongorázni?! Pipa!Ja,és az állatokhoz is értesz,jó ember ismerő vagy,és még sorolhatnám.
Kijelentésemre Emily mosolyogva lehajtotta a fejét,majd tovább hajtogatta a ruháit.
-Játssz nekem valami-kérleltem.Először ellenkezve csóválta a fejét,majd miután elejtettem pár „légyszit”,a zongorához ült. Végig simított a billentyűkön.-Fogalmam sincs,hogy mit játszhatnék neked-vallotta be.-De talán van valami,amit megismersz-mondta,majd arca kivirult,és belekezdett. Először nem is a zenére figyeltem,hanem Emilyre,ahogy ringatózott a dallamra. ( http://www.youtube.com/watch?v=2D043JSo0fQ )
Még szép,hogy ismerem ezt a számot,hiszen a forgatások alatt mindig ez ment,na és a sorozatomban is jó párszor előfordult. Kedveltem ezt a zenét,így meg pláne.Emily gyönyörűen játszott.
-Na,hogy tetszett?Megismerted?-kelt fel a székről.
-Naná,hogy meg.Nagyon szép volt. TVD fan vagy,most már biztosan tudom. Látom vigyáznom kell veled,úgy látszik nem csak az alkonyatot szereted-grimaszoltam rá.
-Eltaláltad-mondta,majd megfogta a kezemet,és a polcához vezetett,amit egy kis függöny takart. Elhúzta,és én szem ügyre vettem a benne lévő könyveket. Drága sorozatom összes könyve ott lapult a polcán,természetesen a konkurens könyvek mellett.
Elnevettem magam.
-Ne nevess,megint csak azt mondom,hogy ne! Imádok olvasni,és ezek kiváló olvasmányok.Kötelező olvasmánynak kellene kinevezni őket! Na jó ez már kicsit túlzás volt...De akkor is tök jók-mosolygott.Visszament pakolászni,én pedig az ágyban alvó hercegnőt tanulmányoztam.Olyan édesen aludt,ahogy szuszogott,néha grimaszolt is álmában.
-Készen vagyok-mondta Emily,majd felkapta a bőröndöt.Én a kicsi lányt emeltem fel lassan,hogy ne ébredjen fel.
Miután Em „elbúcsúzott” a lakásától,hazamentünk.
-Na itt van lift-motyogta,mikor a lifthez értünk.Ezen csak nevettem.Mikor felértünk egy lány állt az ajtómban.
-Á,Ian drágám!-kiáltotta,majd megölelt,bár amikor megpillantotta Sophiet visszakozott. Nem tudtam hova tenni,hogy ki is ő.
-Szia-mormoltam.
-Hát meg sem ismersz?-kérdezte sértődötten.-Tiffany vagyok,Tiffany Writer-mondta,de ez a név nekem nem mondott semmit.-A showban szerepeltem,amiben te voltál a főszereplő,így már rémlik?Most én is színészkedem,alár csak te-kacsintott. Elég nyomulósnak tűnt.
Végig mérte Emilyt,akire elég furcsán nézett,majd tekintete újra rám tért.
-Aha,már tudom,hogy ki vagy.
-Örülök. Na és ők kik?-mutatott Emilyre és Sophiera. Nem akartam tovább hazudni.
-A lányom,és …
-A babysittere-vágta rá Emily,amiért dühös voltam,mivel nem a „babysitter” jelzővel akartam illetni.Inkább barát vagy nem tudom...
-Értem.Na hát be sem megyünk?-csapta össze a kezét.
-Menj csak Emily-mutattam befele egy mosollyal.-Ja és te is...Tiffany-mondtam kissé gúnyosan.Emily bement Sophieval a gyerekszobába Tiffany pedig kényelembe helyezte magát a kanapémon. Hátra dobta a haját,majd belekezdett a dumálásba.
-Na és hogy vagy mostanában? Forgatsz most valahol?-kérdezte. Rettentően nyomult,de most valahogy tetszett. Nem tudom miért...
-Jól.Igen-válaszoltam bő szavúan.
3 hónap múlva
Emily
A napok egyhangúan teltek. Kivéve amikor Nina átjön,mert vele irtó jól kijövünk. Nem mentünk Pekingbe utána,mert ő meglepetésképp hazajött.Azóta mindennap átjön,aminek örülök.Viszont Iannel egyre romlik a kapcsolatunk.Tiffany miatt.De már nem is érdekel az a hárpia.
-Nyugalom Em-vigasztalt Nina,az „Ian-féle” szobámban.
-Olyan igazságtalan velem...Én nem tudom mit tettem a...a... amiért ezt csinálja velem-szipogtam.
-De látod,hogy Ianre nem lehet hatni,nem hisz nekem-folytattam.Ez így is volt. Tiffany keresztbe akar tenni nekem mindennel,amivel csak tud.Mintha csak elakarna üldözni innen. Nem tudom Ian,hogy tud megbízni benne.Mióta együtt forgatnak ráakaszkodott szegényre,és becsalta a hálójába. -Szerinted összeházasodnak?-kérdeztem Ninát.
-Ugyan,ne beszélj butaságokat! Hiszen pár hónapja ismerik egymást,na és szerintem a szexen kívül más nincs köztük.Bár lehet,hogy még az sincs.Nem értem Iant,hogy nem rég halt meg Elz és már....Jó tudom tovább kell lépni,de pont egy ilyen nővel?-sóhajtott .Igaza volt.
-Ian annyira kedves volt,most meg pont olyan mint az a ….Na,de hagyjuk megyek tisztába teszem Sophiet-mondtam,s elindultam Sophiehoz,Nina követett.-Tudod Emily szerintem így akarja elfeledni Elzát vagy más ötletem nincs. Talán így,hogy most együtt van ezzel az olcsó lotyóval,jobban érzi magát-vont vállat Nina. Őt is bántotta a dolog,hogy ha Tiffanyról volt sz Ian senkit és semmit sem nézett.Átgázolt úgy mások érzésein,hogy ő azt észre sem vette.-Ne aggódj apa szeret téged kicsim-simogattam meg Sophiet. Már lassan ő is fél éves,és egy ilyen nővel kell egy légtérben lennie mint Tiffany.- Sziasztok-köszönt flegmán az emlegetett szamár. -Te,hozzál nekem egy ásványvizet a nappaliba-vágta oda nekem.
-Na ide figyelj,Emily nem a csicskád,van két szép kezed és elmész azért a rohadt vízért! Ebben a házban egyedül Sophiet kell kiszolgálnia a munkája szerint,de őt sem kötelező,mert ha úgy tartja kedve nyugodtan felmondhat...Szóval ne parancsolgass itt te senkinek-kiabállt rá,mire köpni-nyelni nem tudott.
Az volt a legjobb az egészben,hogy velünk ilyen lenéző volt,de ha Ian is itt van akkor tök normális velünk.Na és Sophieval.Mi előttünk óckodik,még attól is,hogy megérintse „aazt a kölyköt”,de ha Ian itt van hamar felkapja és babusgatni próbálja.Szánalmas egy liba. Szegény Ian nem is ismeri az igazi énjét.Pedig Ninával próbáljuk bizonygatni,hogy ez a nő egy számító....De nem hiszi el.
-Ezt jól megmondtad neki-simogattam meg Nina vállát miután a hárpia kiviharzott.
-Csak az igazat mondtam-mosolygott.
Játszottunk egy kicsit Sophieval,majd beállított Ian.Remek jöhet a letolás...
