34.Fejezet

 Sziasztok!
Hm..hát nem tudom.Két komit kaptam,és egy véleményt a chaten. Ennyire nem tetszett?
Na mindegy.Itt a friss.Ebben semmi izgalmas nem történik,csak Ian egy napjába kukkanthatunk be.
Azért remélem tetszik...
Puszi
      Nicole

                                                 Új élet



-Szerintem ez tökéletes lesz!-mondta Nina a harmadik lakásban amit megnéztünk.
-Nekem is tetszik.Hangulatos,nem túl nagy nem túl kicsi.Pont jó.-mondtam.Már egy hete keressük a megfelelő lakást,de egyszerűen nem találok olyat,amiben ne látnék valami kifogásolni valót.Ezzel viszont szerencsénk van,mert  be is van rendezve vadiúj bútorokkal.Na és van gyerekszoba kisággyal meg minden.
-Azt mondta a tulaj,hogy akár már ma is beköltözhettek,a lényeg,hogy a pénzt utald át neki!
Nina annyi mindenben segített,hogy azt már felsorolni se tudnám.Éjjel-nappal velünk van,és segít.
-Ha gondolod szólok Monicanak,hogy hozza ide Sophiet.Jaj Istenkém,nehogy félre érts nem akarlak kilakoltatni benneteket a lakásomból!-mondta ijedten.
-Dehogyis!De neked is van magánéleted Nina,nem nyüzsöghetünk rajtad. Különben is mint láthatod nagyjából oké velem is minden. Az első pár napon tudom,hogy eléggé kiborultam,de már rendben vagyok!-simogattam meg. Nina kezelte minden szeszélyemet.Vigasztalt amikor csak tudott,még dolgozni sem ment pedig épp egy filmet forgatnának. Szóval igazi jó barát volt.
-De azért a pakolásban még segítek,és ha ne gond este is itt maradok.Nézhetnénk valami filmet-ajánlotta,majd lehajtotta a fejét.
-Mi a baj ?
-Tudod a film amit forgatunk...Nos ha minden igaz a további részeket Afrikában forgatnánk le..
-És mi ezzel a gond?-nem értettem,hogy miért érzi ezért kellemetlenül magát.
-Nem akarlak egyedül hagyni.Tudom,hogy én vagyok a legjobb barátod,és az egyetlen is akinek bármit elmondasz,és akitől nem szégyellsz segítséget kérni!Úgy érzem ha elmegyek cserben hagylak...És azt nem akarom Ian-magyarázta,majd sírni kezdett.-Elképzelésem sincs arról,hogy ebben a hétben mit éreztél,de tudom,hogy most nagyon nehéz neked.
Magamhoz húztam,majd szorosan átöleltem.-Köszönöm!Köszönöm amit értünk tettél,de mint mondtam van magánéleted!El leszünk.Nem mondom,hogy nem vagyok rosszul,nem vagyok szomorú,mert ez most természetes.De rendben vagyok annyira,hogy nagyjából eltudom látni magunkat.Na és persze rettentően fogsz hiányozni-próbáltam nevetni,de gondolva az eseményekre nem igazán ment.-Ez nagy lehetőség Nina!Ó Afrika,az ám a jó hely.Mindig is elakartam menni oda.Talán majd ha Sophie megnő...-motyogtam,mire Nina nevetni kezdett.
-Szóval azt mondod menjek? Nem haragszol meg?De annyira bűntudatom lesz...
-Igen menjél csak.És ne legyen,hiszen eddig is nagyon sokat segítettél.
Az elmúlt hétben,amióta hazahoztuk Sophiet Nina etette,ő cserélte ki a pelenkáját stb...Mint mondtam rengeteget segített.-Na és meddig kívánsz ott lenni?-vigyorogtam rá.
-Hát az a rendezőtől függ.Azt mondta ne számítsunk kevés időre.
-Hehe,kedves.Azt hiszem el kellene mennünk a cuccokért,majd Sophiaért.
-Ühümm.-szipogta Nina.. Három óra alatt áthoztuk az összes cuccunkat,beleértve Bellát,aki kap egy külön szobát. Szerencsére szobatiszta,ezzel nem lesz gond.
-Monica nem sokára hozza Sophiet-mosolygott Nina.-Összeütök valami vacsorát,,hogy legyen mint bevágnod-nevetett,majd ment is az újdonsült konyhámba.tetszett ez a lakás,olyan átlagos volt.Semmi luxus cucc.-Tudod Ian-kezdte főzés közben-Úgy van,hogy holnap este indulok.Szeretném ezt az estét veletek tölteni! Főzök finom vacsit,majd beülünk az új nappalidba filmezni. Természetesen közben Sophieval játszunk,meg minden egyéb szükségletét kielégítjük.
A finom illat a tálból megütötte az orromat. Nina otthon volt a konyhában,mindig mondta,hogy mennyire szeret főzni.
 -Na és te gondolkodtál azon,hogy visszamész dolgozni?Mert valamiből meg kell majd élnetek-mondta,majd megkóstolta a tálban lévő valamit.
-Igen.Ha lesz valami ajánlat elvállalom.Bár aggódom,hogy Sophieval mi lesz ,hiszen Monicaékhoz sem vihetem mindig,elég nekik Dam.A nagyszülők meg távol laknak.
-Fogadj fel egy  babysittert.Manapság nagyon jó fejek vannak.A hét éves unoka öcsémnek is van babysitterje,mert a szülei sokat dolgoznak.De hát ez érthető nem?A mai világban már majd nem,hogy egy állás sem elég az ember megélhetésére...
Elgondolkodtam.-Nem igazán akarom a lányomat egy idegenre bízni.De hát ha nem lesz más választás...
- Szívem,a lényeg az,hogy ne túl öreget vegyél fel,na meg ne is túl fiatalt.A fiatalok többsége idehozná enyelegni a pasiját,amit gondolom nem szeretnél.Az idősebbek,meg túl maradiak a mai gyerekekkel.Szóval mindenképp  húszon felül legyen,de negyvenen alul-kacsintott.
-Na jó,de ez még nem biztos.Ahogy mondtam,nem igazán akarom a lányomat egy idegennel hagyni.
-De Ian,egy kislány feladata időigényes,és valakinek dolgoznia is kell majd.Jól meg kell ismerned,jó pár óra hosszat kell vele beszélgetned,és nem lesz semmi gond.Persze ha nem akarod,nem erőszakoskodom.Csak egy felvető ötlet volt-mondta,majd újra belemélyedt a tálba.-És amúgy szereted a tejszínes csirkét?mert azt csinálok.-nevetett.-Bocs,hogy meg  se kérdeztem,de valahogy most ezt megenném én is-vigyorgott.
-Persze,bármi jöhet.A lényeg,hogy legyen valami,mert éhen halok!
 Épp,hogy befejeztem a mondatot csengettek.Biztosan Monica és Sophie az.
-Szia Ian,itt is van a kishercegnő.Nagyon jó volt,egész nap aludt,aztán ügyesen evett is.Azért még etessétek meg egy óra múlva-nyújtotta át a kicsikémet.
-Nagyon köszönöm Monica-öleltem át.-Rengeteget segítesz! Gyere,nézd meg a lakást!
-Nem köszi,sietnem kell,mert ha minden igaz egy régi osztály társam jön vacsorára.Kíváncsiak Adamre-mosolygott,majd egy puszi után elment.Hihetetlen,hogy tizenhét éves,és ennyire felelőség teljes. Nekem kellene nekik segíteni,nem pedig fordítva...
-Na gyere királylány! Mihez van kedved?-kérdeztem,mire egy hatalmasat ásított.-Ó értem,nem szeretnéd a társaságunkat élvezni.Kár-szorítottam magamhoz.-Megmutatom a vadiúj szobácskádat,és ha gondolod,már használatba is veheted az ágyikódat!
Bevittem a szobába.Kicsit mintha érdeklődve nézegelődött volna,majd újra elszundított.Hihetetlen,hogy eg ilyen kis tök mag mennyit tud aludni.Igen aludni,enni,és üríteni...Beletettem az ágyába,majd mellé tettem Elz fényképét.Gyönyörű rajta.A kicsi kiköpött mása,kivéve a szemét,mert az bizony az enyém. Emlékszem kiskoromban mennyien mondták anyunak,hogy "Jaj Edna,milyen gyönyörű szemei vannak ennek a gyereknek",és hasonló dicséreteket. -Tudod,átkozottul hiányzik ám a mamád-mondta egy nagyot sóhajtva. Könnyek szöktek a szemembe.-Gondolom Neked is.Tudod nagyon szeretett ám Ő téged,és várt is már...-nem tudtam tovább mondani,hiszen  újra összeroppannék. Sophie elaludt,én pedig miután megpusziltam kimentem Ninához.
-Elaludt?-kérdezte halkan.
-Igen. Már is kész a vacsi?-kérdeztem,látván,hogy Nina megterített.
-Aha,ez hamar megvan-válaszolta könnyedén majd leült.Isteni finom csirkét csinált.Én nem értek a    gasztronómiához ,de szerintem szakácsnak simán elmehetne. Miután megvacsoráztunk,Nina betett egy filmet.
-Ugye nem baj,hogy horror?
-Nem dehogyis-mondtam.Jobb mintha valami full romantikus szappanopera lenne...

33.Fejezet

   Sziasztok!
Itt is a "gonosz" rész.Azért remélem,hogy nem utáltok nagyon-nagyon.Picit szabad,megengedem! :D :)
Várom a véleményeteket,és kíváncsi vagyok,hogy most mit gondoltok.:)
puszi Nicole
                                                                   
                         " Ha nem gondolunk valamire,
                  az nem jelenti azt,hogy nem is történt meg."

                                                                       


-Nos az ön menyasszonya...-mondta az orvos.Rettentően sajnálom Mr. Somerhalder,de meghalt.-tette a kezét a vállamra.A szavai égették a fülemet.-Nem...nem az nem lehet!-ordítottam ahogy csak tudtam. Mrs McWayer elájult,férje sírva próbálta felemelni.Monica és Oliver egymást próbálták vigasztalni.De én..nekem senki sem állt a hátam mögött. Elvesztettem azt,amit a világon a legjobban szerettem. Életem legszebb napjának indult,de a legszörnyűbb lett belőle. Nem tudtam sírni.nem tudtam ordítani. Nem akartam élni.

-Ian!-hallottam egy vékony hangot. Monica volt az.Próbált átölelni,vigasztalni,de ellöktem magamtól. Olyan akár egy rémálom,amitől próbálok szabadulni,de nem megy.Az egyik pillanatban még éljük a csodálatos életünket,a másikban meg hirtelen minden összedől.Rettentő nagy űrt éreztem. Nem tudtam,hogy reagálni a történtekre.Nagy léptekkel kiviharoztam a kórházból,bár rájöttem,hogy baromság amit csinálok hiszen bármikor lefényképezhetnek a paparazzik. Akkor aztán mindenki megtud mindent. De nem is érdekelt.Semmi sem érdekelt.Elzát akartam ölelni,csókolni a bársonyos bőrét...Ezentúl soha nem láthatom Őt,soha nem szoríthatom magamhoz.

Útközben egy padhoz értem,és zokogva lerogytam rá. Nem tudtam felfogni az egészet.Hirtelen lépteket hallottam.Nina volt az.Nem tudom,hogy került ide.Vagy egyáltalán mit keres itt. Kedvem lett volna beolvasni neki,de tudtam,hogy azzal nem hozhatom vissza szerelmemet.-Ian...-suttogta.Nem tudtam elcsitítani,nem tudtam megszólalni.Némán sírva ültem ott mellette.

-Szörnyű ami történt. Egyszerűen felfoghatatlan,hogy ennyire gyorsan és váratlanul valaki elmenjen tőlünk...

-Ne,nem akarom hallani!-kiáltottam rá.nem akartam,hogy múlt időben beszéljen Elzáról...

-Pedig ezt végig fogod hallgatni. Ian,én nem bántani akarlak,de a legjobb barátom vagy.Segíteni szeretnék.Kérlek adj pár percet,hogy elmeséljek neked valamit,és ha még úgy gondolod,elmegyek.-még mindig suttogott.

A szemébe néztem,ami könnyekkel volt tele. Lassan bólintottam,mire ő egy nagyot sóhajtott.
-Tudod Ian,nem te vagy az első,aki az egyik szerettét elveszíti.S valószínű nem is az utolsó. Nekem volt egy bátyám,még a karrierem előtt veszítettem el. Az én hibámból halt meg,tudod? Erről eddig senkinek sem beszéltem.Mindenáron elakartam menni egy házibuliba,persze a szüleim nem engedtek el -mosolygott szomorúan.- Addig nyafogtam neki,míg bele nem egyezett,hogy elvisz a motorjával.Tizenöt voltam mindössze,s már gyilkos-a hangja elcsuklott.-Tudod,elakarta adni azt a vackot.Úgy volt,hogy már nem ül rá többet.De aztán mint mondtam,kinyafogtam,hogy elvigyen.Én csak mondtam neki,hogy "gyorsabban,gyorsabban"...Felelőtlen voltam. Az egyik pillanatban azon kaptam magam,hogy Ron lelök a motorról,őt pedig elsodorja egy hatalmas kamion...Ian én csak a több millióból vagyok egy,akivel ilyen szörnyűség történik.-leszegte a fejét. Most már értem,hogy miért nem akart motorra ülni az egyik forgatás során. Könnyek gördültek le az arcán.
-Azt mondod felejtsem el Elzát?Tegyek úgy mintha mi sem történt volna?-mondtam rekedten.-Ian,én ilyent egy szóval se mondtam,és természetesen nem is mondanék.Badarság lenne.Nem lehet elfelejteni valakit,akihez ennyire kötődünk,ahogy te Elzához. Csak azt szeretném,ha tudnád,hogy most van még valaki aki vár rád.Akit csak te szerethetsz.Aki várja,hogy magadhoz szorítsd,hiszen Elza nem csak téged hagyott itt-simogatta meg a vállamat. Igaza volt.Ott van a lányom.Sophie.Még nem is láttam,egyáltalán még azt sem tudom,hogy lány-e?-Ilyenkor tudod nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust,hogy a saját fájdalmunkon rágódunk. Gyászold Elzát,emlékezz rá életében.De most a gyermekeddel kell lenned Ian!Szüksége van rád!
Nina lassan felállt,majd átölelt. -Gyere,kérlek gyere vissza velem a kórházba!
Megfogta a kezem,és lassan húzott.Nagy nehezen felálltam,s erőt véve magamon elindultam utána.Nagyon igaza van.Itt van most a kicsim,akinek nem adatott meg,hogy az anyjával lehessen.Hát akkor hagy legyen az apjával.
-Tudod,engem Oliver hívott fel.Vicces,hogy azt sem tudtam,hogy ki ő-nem igazán figyeltem rá,ezért rögtön témát váltott.Mintha csak elakarná terelni a figyelmemet.
-Kíváncsi vagyok ám,hogy milyen egy ilyen csöppség. -mosolygott. A folyosón most senki sem volt. Elza szülei biztosan elvannak foglalva a temetéssel,és minden egyébbel. Nina megkérte a nővért,hogy mutassa meg az utódomat.
-Ott van,a takaróján megtalálják a "Somerhalder" cetlit.
-Köszönjük!-mondta Nina,és magával húzott a kicsihez.Kis híján felsikított.Én is elvarázsolódtam,amint megpillantottam Sophiet.Igen kislány! Rózsaszín ruhácskában feküdt.
-Jézusom,még soha sem láttam valakit aki ennyire picurka!-mosolygott rá Nina,s rögtön megsimogatta a kezecskéjét.-Vedd fel Ian!-bíztatott Nina.Azon kezdtem gondolkodni,hogy hol kezdjem felemelni.Óvatosan a a háta alá nyúltam,ügyelve,hogy a feje a karomon legyen. Lassan magamhoz emeltem.
-Milyen gyönyörű!Hogy nevezed el?
Tudtam,hogy a Sophiaban egyeztünk meg,de én kissé módosítom.
-Sophia Elza Somerhalder-mosolyogtam a kicsire,mire ő nagyon lassan elkezdte a szemhéját mozgatni,majd kinyitotta a szemét.Rettentően meglepődtem,ahogy Nina is.
-Nézd,pont olyan gyönyörűséges kék szemei vannak mind neked!
-Igen,és pont olyan gyönyörű mint az édesanyja.
Nem tudtam Elzáról múlt időben beszélni.Tudtam,hogy itt van velünk.A szívünkben.
-Szeretnéd,hogy elmenjek?
-Ne.Tudod először kicsit úgy éreztem,hogy felesleges,hogy itt vagy és nekem kellene kettesben lennem a lányommal.De jól esik,hogy itt vagy.Nehéz bevallanom,de ha nem lennél itt biztosan kivetkőznék önmagamból,akár egy tinédzser innék vagy mit tudom én mit csinálnék-nyögtem.
--Jól van,akkor itt leszek veled,amíg csak szeretnéd.Mondtam már,te vagy a legjobb barátom,és számíthatsz rám.Persze ha nem kellemetlen,hogy sokan velem látnak-sóhajtott egy nagyot.Attól,hogy különböző neműek vagyunk nem értem miért kell rögtön megszervezni az esküvőt.Mert hát a médiában kb. már ott tartunk.Nehéz megérteni egy ilyen barátságot,de gyönyörű,kivételes dolog.
-Nagyon szép vagy hercegnőm!-pusziltam meg óvatosan a fejét. Gyengéden magamhoz szorítottam.Jól esett érezni őt.Nagyon-nagyon szeretem.
-Kérem legyenek szívesek hazafáradni.Már rég lejárt a látogatási idő!-szólt be halkan az egyik nővér.-Meddig kell itt hagynom egyedül?-súgtam oda Ninának.
-Nyugalom,holnap korán reggel bejövünk hozzá.Pár napig még biztosan itt kell lennie megfigyelés alatt.Aztán hazaviheted.
-Értem.Akkor hát viszlát manócska!Nagyon szeretlek-mondtam neki. Megpuszilgattam,és még párszor magamhoz szorítottam.Olyan volt mint egy gyógyszer,egy fájdalom csillapító. Óvatosan visszatettem,majd a nővér betakargatta.Ninával az autómhoz mentünk,majd közös megegyezés alapján ő vezetett.
Fél óra út után végre kiböktem ami a szívemet nyomta.
-Nem tudok oda vissza menni!Nem megy...Ott ahol kettesbe voltunk...Á lehetetlen-nyöszörögtem,majd újra könnyek gördültek le az arcomról.
-Semmi baj Ian.Ha gondolod ott alhatsz nálam,aztán majd keresünk valami lakást nektek-fogta meg a kezem.Belegyeztem.nem érdekelt,ha valaki félre érti.Tudom,hogy Nina nem olyan nő,aki kihasználná a helyzetet. Régebben már voltam a lakásán.Anno sok bulit rendezett. Felmentünk,szerencsére egy újságíróval sem futottunk össze.Még az kellene,hogy szétszedjenek ők is.Így is egy roncs vagyok.
Nina kihúzta a kanapéját,majd kedvesen megágyazott.Étellel kínált,de egy falat sem ment le a torkomon.Leültem a kanapéra,majd egy jó ideig némán,mozdulatlanul ültem.Most fogtam fel újra az egészet.Azt hittem,hogy ha nem gondolok rá,olyan mintha meg sem történt volna.De tévedtem.Nem tudtam nem gondolni arra,hogy Elza nincs.Nincs többé.
-Ian!Ian!-kiabálta Nina,s rázogatott. Rájött,hogy csak a fájdalomtól mélyedtem a gondolataimba.Magához húzott,majd simogatni kezdte a fejemet.-Sírj csak Ian!Sírj,az segít-suttogta,majd követve az utasítását zokogni kezdtem.

     

32. (Plussz) Fejezet

 Sziasztok!
Nos hát ez lenne a happy and,nem tudom mennyire tetszik/nem tetszik.
 Igyekeztem azért mint mindig. :)
Ha van valami óhaj sóhaj,vagy valami nem tetszik nyugodtan kommentben írjátok meg! :) Azért annyira részletesen nem írtam meg,de azért remélem tetszik!
 Na akkor most már ugye jöhetnek a "gonosz" részek? Nem kell nagyon rosszra gondolni előbb-utóbb rendbe hozok mindent és újra  boldog lesz mindenki.... :)
puszi   ♥
     Nicole

                                                          Happy and 

-Nos az ön  menyasszonya....-még mindig habozott. Azt hittem ott őrülök meg.-Túl van a nehezén! A gyermekük teljesen egészséges!-mosolygott,majd a kezét a vállamra tette. Tehát tényleg hiába idegeskedtem annyit! Annyira jó érzés volt.Hihetetlen.
-A felesége most alszik,nagyon kimerült! Ha gondolja később bemehet hozzá.A gyermeke pedig a többi apróság között van,a nővérek megmutatják.
-Köszönöm doktorúr!-fogtam meg a kezét-Nagyon szépen köszönöm!
Iszonyatosan hálás voltam neki.A boldogság elöntött.Rögtön a nővérek után iramodtam,hogy láthassam az én kis tündéremet. Biztos voltam benne,hogy lányom lett.
-Na itt is volnánk . Az öné....-magyarázta. Nem hagytam,hogy megmutassa,én akartam kitalálni.
-Kérem engedjenek be,majd én kitalálom!-mosolyogtam rájuk.Bólintottak,majd bementem a sok csöppség közé. Á,  megmagyarázhatatlan ez az egész érzés. Mindegyiket jól szem ügyre vettem,de eddig egyik sem nyerte el a bizalmamat. Aztán hirtelen két kis kék szemecskét pillantottam meg.Pont mint az enyém. A szem tulajdonosa történetesen egy rózsaszín ruhácskás hercegnő volt.
-Na hölgyeim,ha nincs egy törvénytelen gyermekem,akkor ő Elzáé és az enyém! Most ne,hogy azt mondják,hogy nem a miénk,mert a szemei az enyémek!-nevettem rájuk.
-Nézze meg a karszalagját!-nevettek össze a nővérek.
Gyengéden megfogtam a kicsike kezét,és  a szalagját magam felé fordítottam.
-Somerhalder!-kacagtam fel hangosan,bár próbáltam tekintettel lenni a kicsikre,így hát halk voltam.Lassan leengedtem a kezecskéjét,és elgondolkodtam,hogy hol kellene elkezdeni megemelni....
-Majd segítek!-jött oda  a nővér.Lassan felemelte,majd a karomra helyezte a kis manót. -Csak vigyázzon a fejére,még nem tudja megtartani!-magyarázta mire én bólogatni kezdtem.Most már hivatalosan is apa vagyok!
-Sophie,kicsi Sophiem!-simogattam óvatosan. Tökéletes érzés volt. Az én kicsi lányom.
Nyomtam egy puszit a picike homlokára,majd óvatosan visszatettem a helyére.
Nehezen bár,de ott hagytam Sophiat,és a doktorhoz mentem.
-Mikor mehetek be Elzához?
-Most még nem érdemes.Az előbb néztem meg ,és alszik -mondta. Bólintottam,és elindultam a parkolóba.Tudtam,hogy mit kell most tennem.A legközelebbi festék bolthoz mentem. Elza az istenért sem engedte rózsaszínre festeni a gyerekszoba falát,mert félt,hogy fiú lesz.De most már a hercegnőnek hercegnőhöz illő szoba kell! Sietnem kell,mert már annyira szeretném látni szerelmemet.Na és a kislányomat sem szívesen hagyom magára egyetlen árva percre sem. A legszebb rózsaszínt választottam neki.Nem túl sötét,de nem is túl világos.Azt azért erősen remélem,hogy nem néznek melegnek a szín miatt....
-Köszönöm!-mondtam az eladónak,majd hamar beültem a kocsimba és haza hajtottam. Alaposan letakartam a szobában mindent,hogy még véletlenül se legyen festékes a falon kívül semmi. Két óra "kemény" fizikai munka után végre végeztem. Végül is a szoba elég kicsi volt,na és természetesen már újra Sophieval szerettem volna lenni.Amint elindultam a mobilom csörögni kezdett.-Tessék?
Monica volt az.Azt mondta Elza már magához tért és hiányol. Vicces,de én ebben a pár órában csak a kislányomra gondoltam.Persze Elzát is rettentően szeretem.Gyorsan a kórházba értem,ahol már rohantam is fel Elzához.
-Szia édesem!-mosolyogtam az ágyban fekvő szerelmemre.
-Szia! Vártam ám már,hogy ide dugd végre a segged Somerhalder!-vigyorgott rám.
-Volt egy kis elintézni valóm,remélem nem gond. Ez egy amolyan meglepetés lesz.
Oda mentem hozzá,majd gyengéden megcsókoltam.Elég erőtlennek tűnt.
-Mindjárt behozzák Sophiat!-mosolygott.-Ugye láttad már?
-Igen,persze,hogy láttam!Gyönyörű. De egyébként nem Sophia,hanem Sophie!
-Akkor is az a hivatalos neve.Sophia Somerhalder.-mosolygott gúnyosan.Sokkal jobban tetszett becézve.
-Itt is van a lánykájuk!-mosolygott a nővér,aki behozta a kicsikénket.Rögtön átvettem tőle akár egy profi.
A picike száját mintha mosolyra húzta volna.Igen meg mertem volna esküdni,hogy rám mosolygott.
 -Na ide már a lányommal! Még meg sem puszilgattam rendesen!-mondta flegmán.Tudtam,hogy csak viccel.Annyira jól megtudta játszani a kemény,szigorú nőt.De a szíve mélyén ő is egy kislány volt.
Átnyújtottam neki a kicsit,s rögtön ringatni kezdte.
-Etesse meg,itt az ideje!-mondta a nővér,majd kiment.
-Megyünk lassan mi is. Szia kicsim!-mondta Mr.McWayer és elmentek Monicaékkal együtt.
-Na mi van?Menjél te is ki addig!
-Dehogy megyek Elza! Ne legyél már szégyenlős!-nevettem.
-Te ....te...-sziszegte. Eszem ágában sincs kimenni.Velük akarok lenni egész életemen keresztül!-Na jól van,maradj csak ha annyira szeretnél.
Hihetetlen,hogy egy ilyen pici emberke mennyit tud burkolni. Legalább háromnegyed órán keresztül Elzához volt tapadva.Minden percet velük akartam tölteni. Miután tele pakolta a bendőjét elszunyókált Elza kezében,s én megragadtam az alkalmat,lefényképeztem őket. Hamar feldobtam az egyik közösségi portálra hagy lássák ezt a csodát a rajongóim is.
Ezen a földön én vagyok most a legboldogabb ember az már biztos!



Ian mindennap minden percében velünk volt.Szerencsére négy nap után elhagyhattuk a kórházat.Alaposan elköszöntem mindenkitől,hiszen annyira összebarátkoztam a nővérekkel,a többi kismamával na és természetesen az apróságokkal is.
-Hiányzik Bella!-mosolyogtam.
-Neki is hiányzol.Persze most majd vigyáznunk kell,hogy itt lesz Sophie.
Nem hiszem,hogy bántaná Bella.Olyan elragadó,kedves kutya.Nem feltételezem róla,hogy bárkit is bántana. -Kérem a kicsikémet!-mondta Ian,és átnyújtottam neki Sophiat.
-Most nem kötöm be a szemedet kivételesen,de van egy meglepetésem a hölgyek számára!-mosolygott.Nem tudtam elképzelni,hogy megint mivel rukkol elő. A gyerekszobához vezetett minket majd egy kis habozással kinyitotta az ajtót. Rettentően meglepődtem hiszen a fehér fal már sehol sem volt.Gyönyörűen lemázolta pinkre.
-Te vagy az én álom pasim!- nevettem rá,és megcsókoltam,majd Sophia fejére is nyomtam egy puszit.Imádom az illatát. Ian tényleg igazi álom pasi.Segít pelust cserélni,bár kicsit vonakodva,de a szándék a lényeg. Az éjjeli dédelgetés is az ő sara. Fürdetésnél is mindig ott sürög forog.
Úgy szeretem ezt az egész apaságot! Neki láthatnánk egy újabb utódnak!-mondta rettentő komolysággal.Én ezen csak jót nevettem.-Hogyne Ianke mást nem csinálok majd,mint az egyik gyerekedet szülöm a másik után!
-De azért még lesz,ugye?-kérdezte még mindig komolyan. Olyan mint egy kisgyerek.
-Igen.Mindenképp szeretnék még kettőt.De nem most Ian.Várjunk egy kicsit.-mondtam és megsimogattam a fejét.
-Igazad van,örüljünk most ennek a kis hercegnőnek!
Fürdés után mind hárman befeküdtünk az ágyba.Sophiat majd késöbb tesszük át a kiságyba.Jó volt így hármasban lenni.
-Szeretlek Ian és Sophia!
-Szeretlek Elza és Sophie! -mosolygott rám.Tudtam,hogy most ebben a percben mi vagyunk a legboldogabbak,s ezt az érzést senki sem veheti el tőlünk.

                                                                     

                                     

Döntés

Sziiiasztok!
Először is nagyon köszönöm a kommenteket! <333
Fogok rájuk válaszolni majd.De most azért vagyok itt,hogy khm....hát igen. Nem is tudom,hogy kezdjem.:S :D
Na jó,nem habozok tovább a lényeg,hogy két lehetőség van. Az egyik az,hogy happy end lesz,és egyben the end. Az igazság az,hogy már így Elzával,Iannel és a Babával nincs különösebb ötletem...Amolyan tipikus tökéletes életük lenne.Szóval,ha a happy end-re szavaztok,akkor pár rész lesz még...
A másik lehetőség,hát ez sokkal szomorúbb és gonoszabb lenne a részemről,viszont vannak ötleteim,jó sok. Én bármelyiket szívesen megírom,és tudom,hogy nekem kellene elsősorban eldönteni,de nem akarok olyat írni ami nem tetszik nektek. Szóval gondolom tudjátok,hogy mi lenne ha a második lehetőséget választjátok.
Rajtatok áll,mint mondtam bármelyiket megírom. Vagy ha gondoljátok mindkettőt. Na nem akarom tovább húzni ezt a szöveget.
Imádlak Titeket!
Puszi Nicole


Uí.: Ja és elfelejtettem,hogy légyszi-légyszi most ne valami érzéketlen tuskónak nézzetek,amiért ilyen ötletekkel állok elő,mert bizony én is szeretem Elzát... Csak egyszerűen vele kapcsolatban üresség tátong a fejemben.:)

31.Fejezet

 Sziasztok!
Átkozottul sajnálom,hogy ennyi időn keresztül nem hoztam  részt. Előrször
a laptopom lett vírusos,majd én.Két hete lázas vagyok,és egyéb panaszaim vannak,amik kitartóan kínoznak engem. Mostanra összehoztam a részt,s miután elolvastátok,véleményeztétek lesz egy döntő kérdésem,de azt majd késöbb...
Még egyszer sajnálom!
Sok puszi
                Nicole 



                                                               Sors

Már legalább két órája ültem ott,azon a nyomorult széken. Átkozottul kényelmetlen volt,ezért többször is fel-alá járkáltam.
-Nyugalom Ian!-mosolygott Monica mellettem.-Én hat órán át szültem ,
Nagyon jó,még ezek szerint,akár négy óra is visszalehet!Ezt a gondolatomat rögtön visszavontam,miután láttam,ahogy a doktor kisétál az ajtón. Nem haboztam,azonnal oda rohantam.
-Mondja,sikerült minden?Hogy van a lányom,és a menyasszonyom?- zúdítottam rá a kérdéseimet.
-Nos...most nem tudok mit mondani,én csak egy asszisztáló orvos vagyok,de ha megengedi,most meg kell keresnem az egyik kollégát!-magyarázta gyorsan,és sietve kikerült.
-De legalább azt mondja el,hogy jól vannak?
-Ne haragudjon,de nem mondhatok semmit egyenlőre!-kántálta,majd fa képnél hagyott. Pár perc múlva egy másik orvossal rohant be a szülő szobába.
-Mire fel ez a nagy sietség?!-lihegtem Olivernek.
- Nyugi,biztosan jól vannak!-próbált nyugtatni,de valahogy nem ment.
-A francba is,hiszen nem mondta,hogy jól vannak!-ordítottam.
-De azt sem,hogy rosszul!  Ian,hiszen ez életed egyik legszebb napja vagy mi...Hát élvezd!
Igaza volt...Annyira igaza volt. Túl reagálok mindent,nem tudom mi van velem! Annyira ideges vagyok.  A büféhez mentem,ahol vettem  egy doboz cigarettát. Tudtam,hogy nem szabad,de rágyújtottam a kórházban.Először fuldokolni kezdtem,hiszen nem szoktam cigarettázni. Visszamentem  Oliverhez,aki csak egy savanyú pillantást vetett rám.Épp,hogy leültem az ajtó megint csapódott,de most Mrs.  McWayer  jött ki ,vagy inkább tessékelték ki.  Zokogva a férjébe kapaszkodott. Azonnal kérdőn néztem rá,s ő csak lehunyta a szemeit.
-Mondja már! Kérem...-kiabáltam,majd pedig párat a falba ütöttem.
-Az elején...-nyöszörögte-Az elején minden rendben ment. Aztán én nem tudom...-arcát a kezébe temette.
-Egyik pillanatról a másikra  rosszul lett,mintha elfogyott volna az ereje.Lerogyott az ágyra,és azt mondogatta,hogy nem tudja tovább csinálni,pedig  már nem sok kell,hogy kint legyen  az unokánk....-zokogott.
 -Mi van ha....ha...-nyögte.
-Ki ne mondja!-ripakodtam rá. Nem akartam hallani. Nem akartam tudni. Sokszor jobb a tudatlanság. Homály borította be az agyamat. Minden negatív gondolatomat kizártam a fejemből. A  régi idők kavarogtak a fejemben.


"-Lám,lám valaki de jól érzi itt magát! -kiáltottam a gyönyörű lánynak,aki a tóba lógatta a lábát.
-Sajnálom,de már unatkoztam ott bent.-motyogta ijedten.Valószínű azt hiszi,hogy én valami nagy főnök vagyok itt-ezen jót nevettem.
-Semmi baj,nem én találtam ki a szabályzatot,elhiheted. Elvileg én most a pihenőmben ücsörgök,és forgató könyvet olvasom. De hozzád hasonlóan én is eluntam magamat-magyaráztam neki.Valóban unalmas volt ez az egész helyzet. Most fedeztem fel,hogy micsoda gyönyörű haja,és arca van ennek a lánynak.Tökéletes.
-Elza-nyújtott kezet.Jó érzés volt megfogni a kezét. 
-Ian Somerhalder-ráztam meg a kezét. A nevem hallatára meg sem rezzent.Nagyon örültem,csodálatos,hogy nem tudja ki vagyok!"(....)

A megismerkedésünk. Hálát adok ezért a napért! Ha akkor nem szegem meg a szabályokat,és nem megyek ki,talán munka kapcsolaton kívül,semmi más érzést nem tápláltunk volna egymás iránt.
Csodálatos volt minden perce annak a napnak.Amikor a tóban voltunk...
  
"-Szia Ian! Figyelj hamar gyere ide a helyi kórházba,Elzát elgázolták. Nincs időm magyarázkodni.Siess.-rebegte  Paul. Hirtelen nem értettem.Nem nem történhetett Elzával baj! Az agyamat elöntötte a fájdalom,és a düh. Hamar a kórházhoz siettem,ahol egy feltűnően szép kék szemű lány rohant oda hozzám.
-Végre itt vagy!Elza már vár.-motyogta.-Én Ann vagyok,a legjobb a barátnője.-nyújtott kezet,majd a lifthez mentünk.-De mégis mi történt?-ráncoltam össze a szemöldökömet.
-Paul miatt van minden.Elza akart vele pár szót váltani,de ő nem szállt ki a puccos autójából,és hagyta,hogy Elzát elüssék.-magyarázta.Na,pont ennyi kellett ahhoz,hogy beteljen a pohár...Egy dolog járt most a fejemben: uPaul mocskosul megfog ezért fizetni!"(...)

A baleset.Amikor azt hittem,hogy megölöm Pault.Nem sok tartotta. Szörnyű volt Elzát olyan védtelennek látni.Szerencsére nem hallottunk erről a baromról mostanában.  

 "-Na de még is mi legyen a neve?-kérdeztem Elzát-Mert hát valahogyan majd csak szólítanunk kell őt.-Legyen Rocky,kislány koromban a hörcsögömet így hívtuk.-jelentette ki határozottan

-Rocky?! Ne csináld már Elza.-nevettem-A kutyusunk nem egy hörcsög!

-Komolyan mondom,legalább húsz nevet felsoroltam,s neked egy sem tetszett.A vége az lesz,hogy Iannek fogom hívni!-nevetett,aztán hirtelen elgondolkodott.Na,hogy ebből mi fog kisülni.....

-Edward?

 -Most komolyan egy "vetélytársam" nevét akarod adni a kutyának? Nem hallottad még?! Damon Salvatore vs. Edward Cullen. -kacagtam.Nem semmi ez a csaj... " (...)


Amikor megvettem Bellát,mikor átadtam Elzának,és amikor elneveztük mind felejthetetlen.Család taggá vált.Elza tökéletes gazdi.

"Elza elviharzott. Sajnáltam,hogy megint nem tudtam uralkodni magamon,és neki estem Paulnak.De annyira gyűlölöm...Ann nem zavartatta magát,rendelt vacsorát. A női mosdó felé mentem,hogy bocsánatot kérhessek Elzától. Épp egy hölgy igyekezett az illem hely felé,így legalább elkerülöm a kellemetlen szituációt,mi szerint bemegyek a női mosdóba.-Kérem!-mosolyogtam a negyvenes éveiben járó hölgyre.-Legyen kedves,és szóljon oda bent egy barna hajú hölgynek,vörös ruhában van!-simogattam meg a vállát.Kedvesen bólintott majd bement. Kis idő után kijött.-Sajnálom,az összes WC-t megnéztem,de egyikben sem tartózkodik egy hölgy sem!-mondta. Elkapott a düh,és berohantam a helységbe megbizonyosodni  Egy-egy rúgással kinyitottam az ajtókat,de tényleg sehol sem volt.
Hamar kirohantam,ahol a járó kelőket kérdezgettem. Kb. a huszadik személy mondott hasznos információt,,ami szerint Elza haza ment. Nem tudom honnan vette,de én rögtön beültem a kocsimba és haza hajtottam. Rettentő sok dolog játszódott le bennem.(...)Mikor a házhoz értem épp egy nagy bőrönddel ült be egy taxiba.Követtem őket ahogy tudtam,de több helyen is dugóba keveredtem.Mire a reptérre értem,már késő volt.Nem,nem teheti ezt velem! Rohantam,mint az állat,fel a mozgó lépcsőn,ahol senkit és semmit sem néztem.Csak magamhoz akartam szorítani.Azt akartam,hogy megbocsájtson. -Miért Elza,miért teszed ezt velem?! Nem szeretsz már? Ne menj el kérlek, ne.Te vagy az életem,ne tedd ezt!!-ordítottam Elzának,aki épp felszállt a repülőre.Hátra sem nézve,akár egy kő tömb haladt előre.Hát ennyi volt.Elment. "(...)



Életem egyik legrosszabb hete volt.De amikor végre visszakaptam,az kárpótolt. 

"-Van ,van itt még valami. 
-Mi?-nevetett.
 -Terhes vagyok Ian.,és szinte biztosan állítom,hogy tőled!"(...)
 
 

 " -A magzat vér szerinti apja........... -olvasta remegő hangon Elza,én pedig a szememmel követtem.- Ian Joseph Somerhalder!!!!-kiáltotta Elza,mire mindenki ránk nézett,én sem fogtam vissza magamat,azonnal felkaptam és ahogy a torkomon csak kifért ordítottam,hogy apa leszek! "(...)

Életem legszebb napjai.Először visszakapom Elzát,majd kijelenti,hogy lehet,hogy tőlem terhes.Aztán pár nap múlva bebizonyosodik,hogy valóban apa leszek! Fenomenális... 
 A kezdetektől biztos vagyok benne,hogy kislány lesz.Ez most sincs másképp.
Mire újabb emlék képben akartam elmerülni,valaki rettentő intenzitással rázogatni kezdett.
-Ian,Ian,Ian!-ordította Mr. McWayer. A hangja nagyon más volt...Rossz értelemben más.
-Oké,oké.Fent vagyok,magamnál vagyok!-bizonygattam,majd kinyitottam a szememet. Ez a sok emlék megnyugtatott.
Mikor kinyitottam a szememet egy fehér ruhás úriembert pillantottam meg,két ápolóval. 
-Mr. Somerhalder... Nos....-majd nem ráordítottam,hogy "mondja már",de egy hang sem jött ki a torkomon.Ledermedve vártam,hogy mi jön most. 
-Nos az ön menyasszonya........