Novella 2.3

 Sziasztok!
Ne haragudjatok,hogy  csak most hozom a friss részt,de rettentően beteg voltam.:S
Viszont most itt a friss novella rész,remélem tetszik Nektek!
A véleményeket várom!
puszi
      Nicole

                                       

                                                 

                                                               Varázslatos nap



Ian lakása egyszerűen elképesztő volt.Modern és fiatalos.
-Ülj csak le!-mutatott a dizájnos kanapéra. Bólintottam,és kényelmesen elhelyezkedtem. Ian egy percre eltűnt,majd egy viszonylag hosszú pólóval jelent meg.
-Tessék,ez azért mégis jobb,mint az a valami!-mutatott a ruhámra. -De előbb fürödj le!-s a fürdő irányába mutatott.
A fürdőben sem csalódtam,gyönyörű volt,akár egy királyi lakosztályban. Hamar ledobtam a piros  jelmezemet,és a zuhany alá álltam. A forró víz égette a bőrömet,de jól esett.
Hamar magamra vettem Ian pólóját ,amelynek igen csak finom illata volt. Ha ezt Laura megtudná,hogy Ian Somerhalder lakásában vagyok! De ez most valahogy nem számított. Inkább csak szerettem volna megismerni,mint embert.
Összeszedtem a ruháimat,majd kimentem a nappaliba,ahol Ian ült.
-Jól áll!-jegyezte meg egy szív döglesztő mosoly kíséretével.
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza majd mellé ültem.
-Jobban vagy?
-Igen,már nem fáj a fejem. De ugye elhiszed,hogy önszántamból nem drogoztam?-kérdeztem vonakodva. Elég rossz érzés,hogy egy kis drogosnak tart.
-El.-válaszolta nevetve.Hirtelen megmordult a gyomrom,mire elpirultam.
-Éhes vagy?Gyere vacsorázzunk!-állt fel,majd a kezét nyújtotta felém.
Benézett a hűtőbe,és arcáról  eltűnt a mosoly.
-Hát,itt nincs semmi! Viszont...-kezdte,és összecsapta a két kezét;- Isteni palacsintát tudok sütni,ha  esetleg érdekel,akkor gyere ide és segíts!-nevetett.  Hamar kikeverte a tésztát,akár egy profi.
-Na , megfordítod?-nyújtotta felém.
-Hát félő,hogy a plafonodon landol!-nevettem.
-Na gyere! Megtanítalak rá!-háttal maga elé húzott,majd a serpenyőt a kezembe nyomta. Megfogta a kezemet,és egy hirtelen,erőteljes mozdulattal meglendítette a kezemet. A palacsinta fellendült,majd szépen,szabályosan,ahogy a Nagy Könyvben megvan írva,vissza pottyant a serpenyőbe.
-Ez aztán profi!-mondtam elégedetten Iannek.
Ő csak somolygott,és sora tálalta a palacsintákat. Vett elő epret,és különböző finomságokat hozzá.
-Hm.ez aztán finom! -jegyeztem meg.
-Ebben az egyben verhetetlen vagyok!-vigyorgott rám,miközben evett.
-Egóban látom nincs hiányod!
-Azért nem vagyok ám olyan beképzelt! De ez az egy nagyon megy,az tény.-vigyorgott tovább.
Vacsora után elkezdett ágyaznia  kanapén.
-Itt alszom,aludj csak az ágyban!-mondta.
-Dehogyis!Nem akarlak kitúrni onnan!Majd én alszom itt.-vitatkoztam vele,de hathatatlan volt,és azon kaptam magam,hogy már a szobájában állunk.
-Tessék,itt kényelmesen fogsz aludni!
-Te pedig azon az aprócska kanapén fogsz nyomorogni!-csóváltam a fejem.-De tudod mit?Tudok valamit,ami mindkettőnknek jó lesz. Elég nagy egy az ágy,én alszok azon a  végén,te pedig ezen.
Ian elnevette magát.
-Nem bánom,de ugye nem horkolsz?-nevetett,mire én neki vágtam egy párnát. -Szóval nem,ugye?-folytatta.
-Nem!- vágtam rá,és bebújtam az ágyba. Nem sokára Ian is követett,és halkan beszélgetni kezdtünk a sötétben.
-Miért vagy ilyen kedves hozzám?Hiszen nem is ismersz!-mondtam.Valahogy könnyebb volt így beszélni,hozzá,hogy nem láttam a lélekzet elállító férfit.
-Nem tudom.Olyan másnak tűnsz,de ne nézz most hülyének,jó?
-És milyen irányban tűnök másnak?-kérdeztem vissza.
-Azt sem tudom,olyan jó vagy,és gyönyörű.Tiszta,és szeretni való.-motyogta,és láttam,ahogy arcát a párnájába temeti.
-Értem.mondtam,és elkezdtem vigyorogni. Jól esett,hogy ilyeneket mond.  Valahogy,most először éreztem,azt,hogy fontosabb valaki nekem,mint saját magam,és azt a valakit önzetlenül kezdtem szeretni.


     ************Luna szemszög**********


Lefeküdtem  az ágyamba,és csak a  délelőtti dologra tudtam gondolni.
Nem elég,hogy a legjobb barátnőm elárult,akkor még a némán csodált szerelmem is kinevetett.
Vajon mindenkinek az a baja,hogy túl fiús lány vagyok? Ezért nem szeret senki? Elegem van mindenből,és mindenkiből! Nem akarom,hogy újra és újra csak megalázzanak! Eddig soha sem mutattam ki,hogy mennyire fáj,de most már nem tudom titkolni.Egyszerűen nem megy.   Felkeltem,és a fiókomhoz mentem. Kutattam egy apró dobozka után,ami  megváltoztathat mindent,Ami jóvá teheti az oly sok rosszat. Ami elfeledteti a múltat.....
Megvagy!-mondtam magamban,és magammal vittem az ágyba. Kényelmesen elhelyezkedtem,majd a doboz tartalmát elrejtettem a számnak,és egy nagy nyelés után végleg elmerült a testemben.
Most már minden jó lesz!-bíztattam magamat,és lehunytam a szemeimet.

Edény csörömpölésre lettem figyelmes. Várjunk csak! Nem szabadna magamhoz térnem,vagy ez már a menny?Hiszen egy doboz ,ütős altató vettem be, tegnap este! Megerőltettem magam,és kinyitottam a szememet. Kis híján felsikítottam. Egy teljesen ismeretlen szobában voltam.
-Jézusom!-mondtam,mikor felemeltem a kezeimet,és mind a tíz ujjamon  legalább három centis "karmok" díszelegtek.  A vállamra vonult a tekintetem,melyen  hosszú, szőke tincsek lógtak.




Ez lehetetlen. Ilyen lenne a halál? Vagy létezik reinkarnáció? Hamar felkeltem,és végig nézem a formás lábaimon.Viszont a tekintetem "fél útján" megakadt a szemem,a két hatalmas labdán ami az én lapos melleim helyén volt. Kisiettem a  szobából. Sehol senki! Végig jártam az összes helységet. Vajon ez az én lakásom lenne?
Végre megtaláltam a  fürdőt,egy hatalmas tükörrel együtt. Elé álltam és elakadt a lélegzetem.
-Christina?-nyögtem. Istenem! Ez.....ilyen nincs....képtelenség...
Hamar kirohantam a fürdőből. Egy tágas nappaliban találtam magam,ahol egy cetli állt.

"El kellett mennem a forgatásra. Remélem jól érezted magad,ha akarsz nyugodtan várj meg!
                                        Ian"-és egy telefon szám volt mellékelve.
De ha én vagyok Christina,akkor most Christina....?

Novella 2./2.

 Sziasztok!
Meghoztam a második novella részt,remélem tetszik!
 Ez  aztán már hemzseg Iantől! :D :)
 A véleményeket várom!
 puszi
        Nicole


                                                                 Gyönyörű szem pár 

 


Leültem a megszokott helyemre,és miután bejött a tanár,rádöbbentem,hogy most,hogy érezhet Luna.
-Öhm,elnézést!-jelentkeztem-Kimehetek a mosdóba?
-Kérem siessen !-mondta,majd felkaptam a táskámat,és kimentem  Biztosan az udvaron sírdogál.
Annyira nem akartam ezt,bár gondolhattam volna,hogy csak Lunának akar fájdalmat okozni ezzel.,ezért ámítja Sandrát,az én drága barátnőm...
-Luna?!-suttogtam halkan,és megpillantottam az udvaron kuporogva.-Ne sírj!-mentem oda hozzá,és kicsit habozva,de mellé ültem a betonra. valahogy elfeledkeztem arról,hogy a ruhám tiszta piszok lesz...
-Tűnj innen!-sziszegte.
-Nem én tehetek róla,oké? Én mondtam neki,hogy mennyen vissza hozzád,de Laurát ahogy ismerem,tele beszélte a fejét.
-Aha,azért kösz,de nem kell vigasztalni! Tudom,hogy te is csak egy hülye hárpia vagy!-mondta és felpattant.
Éreztem,hogy a szemeim könnybe borulnak. Nem én nem sírhatok emiatt! Eddig nem érdekeltek a kritikák,és ezután sem szabad elgyengülnöm. Az egyetemen még soha sem mutattam egy szempillányi kedvességet sem,erre elkezdem itt pátyolgatni,s még neki áll feljebb!
Az agyam dühös volt,de a szívem szomorú.Ne tudtam ellenállni és éreztem,ahogy a könnycseppek egymásután lassan gördülnek le az arcomon.
Így nem mehetek vissza az órára! Elkezdtem a kijárat felé lassan futni,de a bejáratnál éreztem,hogy valaminek,vagy valakinek neki ütközöm,s a földön találtam magam.
-Ó,a  fenébe,jól vagy? -kérdezte egy kedves hang,ami szinte simogatta a fülemet. Amikor a hang irányába néztem,megállt a szívem,vagyis csak majd nem... Ez lehetetlen,ő mit keresne itt? Pont a mi egyetemünkre jönne? Ó és azok a szem párok..... lehet,hogy  csak beképzelem....
-Hahó,jól vagy? Nagyon megütötted magad?-kérdezte újra,és már rájöttem ,hogy ez az édes valóság.
-Hát az ütés semmi volt,a csattanót jelenti viszont  jelenléted!-mondtam elpirulva.  Hihetetlen,hogy Ian Somerhalder,itt áll velem szemben,és épp felpróbál segíteni. Azt hiszem a szívem mindjárt kiugrik a helyéről.
-Sajnálom,nem akartalak fellökni.
-Ugyan,én tehetek róla,nem néztem előre.-vontam vállat, majd felvettem a  táskámat.
-Ian Somerhalder,bár az arc kifejezésedből ítélve ismersz.-nyújtott kezet.
-Christina Logan.-istenem megfogta a kezemet!
-De tényleg  jól vagy?Már mint fizikailag...-mormolta.
-Igen,jól vagyok, fizikailag.-nyomatékosan ejtettem az utolsó szót.-Na és ha szabad megkérdeznem a művész urat,mi járatban erre?-vigyorogtam.
-Én csak egy állat védő kampánnyal  jöttem,felkértek,hogy segítsek.
-Az tök jó! Imádom az állatokat.-mosolyogtam . Neki dőlt a falnak,és mélyen a szemembe nézett.
-Én is szeretem őket.-viszonozta a mosolyt.-Te sírtál?-kérdezte. Hupsz,biztosan elkenődött a sminkem.
-Hát mivel elég rossz duma lenne,ha azt mondanám,hogy csak belement valami a szemembe,így nem mondom. -biztosan fülig vörösödtem.
-Na és szabad tudnom az okát?-tette fel a kérdést lágyan.
-Úgy sem értenéd,hiszen te egy világsztár vagy....Ne törődj ilyen egyszerű egyetemista lánnyal mint én!-mosolyogtam szomorúan.  Tudtam,hogy hiába reménykedek,hogy megért,vagy közelebb kerülök hozzá egy icipicurkát is,úgy sem lehetne. Lehetetlen.
-Ne mond ilyet,engem nem  a rang érdekel,csak érdekel az oka,mert egy ilyen szép lány biztosan nem sír ok nélkül!-szép lány? Jaj ne,nem szabad bele élnem magam a helyzetbe.
-Hagyjuk,hiszen nem is ismersz!-jelentettem ki,és elsétáltam. Nem bírom elviselni,hogy ha valaki csak egy rajongócskának néz,és az Ő szemében nem vagyok más. Nem akarok azok közé tartozni akik bármit megtesznek egy autogramért,bár elég közel állok ahhoz a szinthez. Viszont ők is csak emberek! Nem kell annyira isteníteni őket....
Egyre szaporábbra vettem a  lépteimet,de hallottam,hogy Laura kiabál a hátam mögött.
-Hé,csajszi figyelj már!-kiáltotta.Valószínűleg ő már nem látta Iant,hiszen a hátsó kijárat felől jön.
-Hol a fenében voltál? Na ,de mindegy nem is érdekel,csak legyél este nyolcra ezen a címen. Mi is ott leszünk!-mondta,majd a kezembe nyomott egy cetlit és elsétált.
Miért akarja,hogy oda mennyek? Na mindegy, pár percet majd maradok és  elmegyek. De azt sem tudom mi ez a hely!

Haza mentem,és az órák csak peregtek. hamar eljött a nyolc óra,és én már a megadott cím felé sétáltam.
Egy vörös ajtóhoz értem mely fölött,egy "Vörös Macska",felirat állt. Benyitottam,és rettentő hangos zene ütött meg a fülemet.Ahogy beljebb mentem,mindenütt  fél meztelen lányok táncoltak.
-Segíthetek?-kérdezte egy nagydarab férfi,valószínűleg a biztonsági őr.
-Ó,én azt hiszem,hogy rossz helyre  jöttem...-motyogtam,de aztán megpillantottam Laurát,és ez cáfolta az előbbi megállapításomat.-Köszönöm,már meg is van akit kerestem!-bólintott,és elsétáltam.
-Mégis   mi a francot keresünk itt?-sziszegtem.
-Jaj,tudtam,hogy eljössz!-ölelgetett meg Laura.-Az a helyzet,hogy elvesztettem egy fogadást,és táncolnom kellene,csak,hogy megütöttem a bokámat,és nem tudok!-mutatta a kötést a lábán.-Te pedig tökéletes helyettesítés vagy!-vigyorgott,és a színpad felé mutatott.
-Na ne,én nem fogok rúd táncolni,és illegetni magam a  részeg férfiak előtt!
-Ne csináld már,senki sem tudja meg! Tedd meg értem,kérlek!-szinte már könyörgött,és azon kaptam magam,hogy az öltöző felé cibál.
Elővett,egy  piros tangát,melltartót,harisnyát,és rengeteg  kelléket.
-Nem, én ezeket nem veszem fel!-tiltakoztam.
-Könyörgöm,csak fél órát,rád sem ismernek majd,hoztam maszkot!-mutatta elém a piros   csillámos darabot.
-Miért nem Sandra csinálja meg helyetted,úgy is olyan jóban vagytok!
-Mert ő nem olyan szép,mint te meg én!-nézett a lányra,aki a megsértettség még egy kicsiny jelét sem mutatta.
Nem hiszem el,hogy még ezt is megteszem érte! Kezembe kaptam a  ruhát,vagy inkább az alsóneműket,és az öltöző fülkében átvettem. Laura kisminkelt,nem tagadom szépen sminkel.
-Úgy nézek ki,mint egy utcai.....-mondtam,de a szavamba vágott.
-Bombanő vagy!-mosolygott elégedetten,és a maszkot is a fejemre húzta.-Köszönöm,hogy megteszed nekem! Sokat jelent!
-Aha...-motyogtam.-És hogyan táncoljak  majd?
-Ugyan már,ne hogy azt mond,hogy nem tudsz táncolni! Hiszen mi vagyunk a parkett ördögei!-nevetett.Egy kicsit sem örültem,hogy a férfiak előtt kell illegetnem magam.... Ez volt az első,és egyben utolsó e fajta dolgom....
 Amíg Laura a hajamat bibrálta,oda jött egy férfi.
-Szia gyönyörűm! Te vagy az új lány?
-Ööö...én csak ma...-motyogtam.
-Rendben cica,ezt idd meg,jobban megy majd a tánc. -nyújtott oda egy poharat.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Egyszerű tequila,idd .-mosolygott,és várta,hogy beleigyak a pohárba.Laura bólintott ,mire én hamar lehúztam a kevéske italt,és tíz percen keresztül csak fintorogtam.
-Na eljött az idő!Menj!-lökött meg Lau,és én a tíz centis magassarkúmban ki totyogtam a  színpadra. -Hajrá Chriss!-bíztatott a háttérben a barátnőm.
 -Na nézzétek,új cica van! És milyen szexi!-kiabálták,és én irtó hülyén éreztem magam. Ezek itt egy könnyűvérű nőcskének néznek....
Elindult a zene,és én könnyedén táncolni kezdtem. A részeg disznók csak ordibáltak és pénz dobtak a színpadra,amit én jó kislány módjára az öltözékem alá rejtettem. Ez a tequila aztán az ember fejébe száll!-jegyeztem meg magamnak,amikor szédelegni kezdtem.
-Ez az csajszi!-kiabálta Sandra.
Megpördültem a rúdon.és lenyomtam egy spárgát.  Egyre felszabadultabb lettem,és kezdtem levetkőzni a gátlásaimat is. A távolban megpillantottam egy ismerős  szem párt,mire megbotlottam,és nevetve lefordultam a színpadról. Általános baki.
-Jézusom,jól van?!-kérdezgették egymás közt,de egyikben sem volt annyi gerincesség,hogy felsegített volna,mivel magamtól nem ment.Csak nevettem ,és nevettem,nem tudtam abbahagyni.
Az előbbi szem párt,újra magam előtt találtam,de most már segítő kezeit is felém nyújtotta.
-Na gyere!-mondta szigorúan,és felsegített,majd valaki egy zászlós törölközőt,vagy mit,neki dobott,és azzal körbecsavart.
-Te szívtál valamit?-kérdezte Ian még mindig szigorúan.
-Nem,dehogyis! Csak egy fél teguilát ittam. Soha sem drogoznék!
-Pedig nagyon úgy nézel ki...-mondta.-Még szerencse,hogy én találtam rád Na és miért táncolsz egy sztriptíz bárban?
-Nem is ismersz,úgy,hogy ne ítélkezz felettem!-mondtam.-Egyébként a barátnőmnek kellett volna fogadásból,de kiment a bokája...
-Értem. -válaszol. A fejemhez kaptam mivel rettenetesen fájt.
-Mi az?
-A fejem.. de engedj el,haza akarok menni!-és próbáltam ki térni a szorító kezei közül.De végül is haza nem mehetek,mert anyámék páros lábba rúgnak ki a családból,ha így meglátnak.
-Ha már ennyire pátyolgatni akarsz,vigyél egy panzióba!-beültetett az autójába,majd ő is beszállt,és elindultunk.
-Aha,szóval haza nem mert menni,mi?-nevetett.
-Nagyon vicces.... Amúgy meg minek teszel nekem szívességet,mikor nem is ismersz? Ja,és pluszba    nem félsz,hogy a sajtó attól fog hemzsegni,hogy te egy drogos lányt fuvarozgatsz?
-Na szóval tényleg drogoztál...-csóválta a fejét.
-De nem! Mondtam már,hogy nem.
 -Rendben.
-Amúgy te mit kerestél egy bárban?-nevettem a tényen,hiszen ő is ott volt.
-Egy barátom születésnapját ünnepeltük.meg néha szeretek kirúgni a hámból.-magyarázta.
-Aha,és te is amolyan egy éjszakás pasi vagy?
-Hát attól függ,hogy milyen lánnyal létesítek szexuális együtt létet.-vigyorgott
-Értem. Hová viszel?-kérdeztem amikor megállt egy hatalmas bérháznál.
-Tekintsd úgy,hogy elraboltalak. Látod azt az ablakot? Az az én lakásom.
-Mi?-kérdeztem meglepődve.
-Jaj ne,,hogy megijedj! Csak nem akarlak panzióba adni,manapság nagyon rosszak. Ma nálam fogsz aludni!-mosolygott kedvesen.