Annyira,de annyira sajnálom,hogy nem hoztam előbb a fejezetet,de problémák adódtak,amik megoldásra vártak,s ugye maguktól sajnos nem oldódnak meg: :S. Sajnos az ihlet úgy döntött,hogy elhagy,és csak olyankor jön elő,amikor egyáltalán nem érek rá,és nem vagyok gép közelben...Hát ez sem lett hosszú fejezet.. Nem húzom tovább a szót:)
Jó olvasást,és a megjegyzéseket ne felejtsétek el,kérlek!:]
sok puszi
Nicole
Botrányos nap
-Mégis mit képzeltetek?-ordította a rendező.
-Sajnáljuk!Csak meguntuk magunkat és beszélgettünk.-motyogtam.
-Aha,csak beszélgettetek. És mégis ki a fene fogja ezt elhinni nektek?!
-Már Elza mondta,hogy sajnáljuk. Figyeljen,azért még sem várhatja el,hogy egész nap egy négy négyzet méteres szobában üldögéljünk!
-Ezért kaptátok volna a pénzt! De úgy látszik nincs rá szükségetek.Mégis szerintetek miért lett megírva a szabály könyv?
Kezdtem azt hinni,hogy a veszekedésnek soha sem lesz vége...
-Nyugi már,hiszen csak beszélgettünk, ember!-szóltam közbe.
Megrázta a fejét ,majd gúnyosan nevetni kezdett.
-Ebből baj lesz!-motyogta.
-Jézusom,komolyan azért veszekszik itt velünk,mert a kertben beszélgettünk egyet? Hiszen csak maga és a biztonsági őrök tudják,nem kell kiszivárognia,ha nem akarja!Gondolkodjon már egy kicsit!
-Menj a szobádba Elza Woo!Te pedig Ian itt maradsz,és egyi kőtök sem teszi ki a lábát a szobájából,értve van?Na és ne mondjátok el senkinek ezt a kis malőrt,ha "kérhetem"
A "kérhetem" nyomatékán éreztem,hogy az inkább "parancsolom" volt.
Elköszöntem és jó kislány módjára vissza siettem a szobámba. Tehát hallgatott a tanácsomra,és nem mondja el senkinek a beszélgetést.
Nem senki ez a pasas!
Ép,hogy lepihentem az ágyra,már meg is szólt a csengő,ami azt jelezte,hogy hamarosan adás lesz.
Bejött egy sminkes,és fodrász,hogy megnézze forgatás képes vagyok e.
Elindultam a kijelölt helyre,ahol már a vetélytársaim vártak. Hát,a képek nem hazudtak,első benyomásra megint csak Arabella volt az,aki megfogott. Lesütött róla az unalom,és szánalom amit a többi lány iránt érzett. Akár csak én. A többi lányt név szerint nem tudtam megkülönböztetni.
Melléjük álltam. A rendező visszaszámolt,és felhangzott egy zene. Hirtelen füst szökött a levegőbe,és egy ajtón kilépett Ian...
A szívem egyre és egyre hevesebben vert.
-Hölgyeim!-csengett a hangja.-Engedjétek meg,hogy bemutatkozzam! Ian Somerhalder vagyok.-nyújtott kezet mindnyájunknak. Ahogy néztem,hogy kezet fog a lányokkal majd nem elnevettem magam. Épp,hogy megérintette a kezüket,és már lépett is tovább. Viszont amikor hozzám ért,szorosan megszorította a kezemet. Ettől fellángolt bennem egy furcsa érzés.Szemei újra rabul ejtettek,s nem akartak engedni.
Elkezdett egy sablon szöveget mondani a műsorról,és,hogy miért is vagyunk itt.
Elmondta,hogy különböző feladatokat kell majd végre hajtanunk.Bla,bla,bla....
-A mai feladat,talán egyben a legegyszerűbb is lesz. -mondta.-A házban tartózkodik egy külföldi fotós,ha jól tudom playboy fotós. Meg kell lepnetek engem merész,csinos,nőies fotókkal! Maximum három fajta képet szeretnék látni! Amelyikőtök képei a legjobban tetszenek,azt viszem ma este randizni!
Jöjjön hát,Pál Nánási !
Még soha sem hallottam erről a fotósról,elég különös neve van. Kedves arcú,barna hajú,és barna szemű,borostás férfi jelent meg.
-Sziasztok!-nézett ránk.- Ma hölgyeim,mindenkiből kihozzuk a bennelakozó vadmacskát! Az első a listán,Elza Woo.Kérlek gyere velem!
Hát ez remek!Mondjuk tinédzser koromban is mindig mindenben én voltam a legelső.Elmondta,hogy Magyarországról jött.,és hozzá tette,hogy hasonlítok a barátnőjére akit Nórának hívnak...
Elég fura férfi. Kaptam öt percet,hogy kigondoljam,milyen képeket szeretnék. Eszembe jutott a kert,ahol Iannel voltunk.
-Remek ötlet! -vágta rá Pál.-Kapsz egy szép nőies pirosas ruhát,és még pár dolgot igazítunk rajtad. A helyszín nagyon jó!
A hajamat kissé kócosan,beloknizták. S amikor,már megvolt minden elindultunk a kertbe. Pál azt tanácsolta,hogy gondoljak egy olyan személyre,akibe szerelmes vagyok,vagy tetszik.Személy szerint Ianra,és Paulra gondoltam...
A többi képben Pál segített választani helyszínt,ruhát,stílust és minden mást.
Végül az eredmény magáért beszélt. Nagyon profi képek lettek.
Megkapva a fotókat,Ian irodájába kellett mennem.
-Szia Királynő!-üdvözölt egy nagy vigyorral.
-Szia.-mondtam.-Itt vannak a képek.-de mielőtt oda adtam volna neki a borítékot,felkapva a tollat az asztaláról,ráfirkantottam a papírra egy kérdést.
Ian nevetve fogadta kérdésemet.
-Jogos,de nincsenek kamerák itt.
-Hála istennek. -könnyebűltem meg. Kinyitotta a borítékot és csodálkozva nézte a képeket.
-Ezek...ezek gyönyörűek!
-Ugyan,ne túlozz.
-Komolyan,nem túlzok Elz!
-Pál érdeme.-böktem ki.-Most jobb ha megyek.
-Miért lenne jobb? Lehet,hogy őrültség amit most mondani fogok,de nekem abban a pár órában is hiányoztál,amíg a szobádban voltál!
Elnevettem magam.
-Mondtam,hogy őrültség...-sütötte le a szemeit,s egy nagyot sóhajtott.
-Ne haragudj,egyáltalán nem őrültség! Nekem is hiányoztál...Mondjuk valójában itt minden őrültség.-tettem hozzá nevetve.
Ian közelebb lépett,mire én hátráltam,de egy gyors mozdulattal megragadta a derekamat.Próbáltam kiszabadulni a csodálatos fogságból,de nem tudtam.
-Ki vagy te Elza Woo,hogy ennyire megbabonáztál?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Költői kérdésnek vettem,s nem adtam választ.Kezei lassan vándoroltak a derekamon.Ajkai egyre közelebb férkőztek az enyémhez,de amint egymáshoz értek valaki kopogott az ajtón. Kibújtam Ian szorító kezei közül.
-Tessék,búj be,csinálj amit akarsz!-mondta kelletlenül,s elég bohókásan,amin elnevettem magam.
-Szia Édesem!-mondta az egyik vetélytársam belépve az ajtón.-Meghoztam a fotókat.-a zöld szemű szörny oda nyújtotta a képeket Iannak.Ő pedig csak ledobta őket az asztalra. A lány felém fordult.
-Most már átveszem,elhúzhatsz csibém.
Ian összevonta a szemöldökét.
-Miért kellene távoznom? Talán benne van a szabályzatban,hogy te parancsolsz nekem? Hát bocsika,de ha benne is van nem olvastam!-nevettem,mire Ian is mosolygott.
Felvonta a szemöldökeit.
-Hogy is hívnak téged?-bökött felém a karmaival.
-Elza.-mondta Ian.
-Milyen buta név! Én Tiffany vagyok.
-Mert ugye ez sokkal értelmesebb...-tettem hozzá.
-Elég legyen lányok!Tiffany elmehetsz.
-Mi? De hiszen most nekem kell veled lennem!-Ian elkezdett nevetni.
-Ugyan,dehogy kell!
-Inkább én megyek,sziasztok.-s kirohantam az ajtón. Hallottam ahogy Ian még utánam kiállt,de nem törődtem vele.
Ez hihetetlen!Eddig egy pasival sem voltam így,hogy megismerkedésünk napján legszívesebben letepertem volna,most meg már kettővel is.
Bementem a szobámba ahol már valaki várt rám.
-Szia!Ugye nem gond,hogy átjöttem?-kérdezte egy kedves arcú lány. Biztosra vettem,hogy ő Arabella.-Olyan unalmas ott egyedül!
-Szia,nem. Elza Woo.-nyújtottam kezet.
-Arabella Saunder.-mosolygott.-A töbii lánnyal már beszéltem,és igazság szerint nem kedveltem meg őket..
-Ezzel nem vagy egyedül.-éreztem,hogy Arabellával megtaláltuk a közös hangot.
Elza fotói:
Ha valaki nem ismerné: Nánási Pál
