Ebben a részben sok minden történik,lehet,hogy túl sok minden.....
Azért remélem tetszik! :) A lenti kép Elza ruháját ábrázolja,ahogy elképzeltem,a nőci mellékes :) Ja és öhm,nem az Ian képre értettem :D A fejezet vége miatt előre is bocsánat a team Ian olvasóimtól!! (amúgy én is az vagyok). Higyjétek el,lesz még szebb végű fejezet is :]
Puszi
Nicole
Nem szabad!
Másnap hivatalosak voltunk Ianel egy reggeli műsorba,ahol a kapcsolatunkról,és a karrierünkről kell beszélnünk.
A stúdióban ültünk egy Sasha nevű nővel,aki a műsor vezető volt.
Pár per még volt vissza a forgatásig.Átbeszéltünk minden kérdést,hogy az élő műsorba ne legyen botlás.
Miután elpróbáltuk kezdődött is az adás.
-Üdv mindenkinek!A mai vendégeim Ian Somerhalder és Elza McWayer.
Mindenki tapsikol,ezek szerint szeretnek bennünket.
-Nos,akkor vágjunk bele!-kezdte Sasha.-Igaz a hír,hogy egy pár vagytok?-merengette a szemeit ránk.
-Még szép,hogy igaz,-válaszolt Ian.-hiszen imádom ezt a nőt!!!!!-kiabálta Ian a közönségnek.
-Mmm,akkor jelképeznétek ezt egy csókkal?-kérdezte a nő.
-Persze!-vágtam rá,és Ian székéhez mentem,és beleültem vele szembe az ölébe. Megfogta a derekamat,én pedig az arcát,és magamhoz húztam. Nyelvünk mikor összeért kirázott a hideg,s Iant egyre szorosabban öleltem.. Ő a kezeit a combjaimra tapasztotta.
-Hé,mi csak egy csókot kértünk ám!-nevetett Sasha,erre felkeltem,s leültem a székemre.
-Mi így csókolózunk.-jelentettem ki.
-Azt hiszem most sok női szív tört össze Ian....-erre a kijelentésre Ian bólogatni kezdett.
-Ian csak az enyém,és senki nem veheti el tőlem!-nevettem.
-Hallottátok,nem?!-nevetett Ian is.
A további kérdések a karrier építéssel voltak kapcsolatosak. Vicces,de mostanság a színésznői titulusom,teljesen kiment a fejemből. Na és ha már a karrierről van szó,Brad is nagyon eltűnt. Kitudja,hogy él-e vagy hal?! Butaságnak hangzik,sőt az is,és ha egy hónappal ezelőtt mondtam volna ezt,tuti szájba vágom saját magamat,de hiányzik Brad ,és az,hogy idegesítsem.
A sok ránk zúdított kérdések után végre hazamehettünk.
Végre otthonunknak mondhattuk a "kis" erdei villánkat. Gyönyörűen berendeztük,a kettőnk ízlését kombinálva.Ian a vad,és dizájnos dolgokat kedveli,én pedig általában az egyszerűségre és a kényelemre hajtok.
-Ez a nő kikészített!-jegyezte meg Ian az ágyba dőlve.-Annyi kérdést tett fel,megértem kapkodni a fejemet!-erre muszáj volt nevetnem. -Te meg most min nevetsz? -kérdezte vigyorogva.-Azt hiszed,hogy nem láttam,hogy te is untad az egészet?-majd a derekamnál fogva maga mellé húzott az ágyra,épp akkor hallottam meg,hogy csörög a mobilom.
-Várj egy kicsit Édes.-mondtam,és a telefonomért siettem.
-Igen?-szóltam a telefonba.
Ann volt az. Azt mondta,hogy meghív egy dupla randira engem és Iant.
-Rendben Ann,ott leszünk.-és kinyomtam.
-Hol leszünk ott cica?-kérdezte.
-Ma este a Red Rose étterembe. Azt mondta bemutatja a barátját nekünk,egy kellemes dupla randival övezve.
-Addig még van idő Elzzzzzz!-nyafogott,és a kezeit felém nyújtotta.
-Jól van Ianke....-és közeledtem felé. Amikor hozzám ért,rögtön megszédültem egy kicsit,s ráfeküdtem.
Azonnal a pólómért nyúlt,és levette rólam,majd én az ingét,s sorba a ruhadarabokat. Szája a melleimre vándorolt,amitől felnyögtem.
-Szeretlek Elza!
Én erre hangosan felkacagtam,és csókoltam ahol csak értem.....
**********
Megsimogattam az arcát,mire mocorogni kezdett.
-Mi v..?-nyelte el mondatát.
-Itt az ideje készülnünk Ian. Emlékszel még,a szex előtt Ann felhívott .
-Miért mi lefeküdtünk egymással???-kérdezte,mire én rettentően megijedtem.
-Te ...te nem emlékszel? Tudod,hogy ki vagyok?-Jézusom,a hangom elkezdett remegni.
-Nyugi Elza baba,csak ugratlak!-röhögött mint egy bolond,mire én fejbe ütöttem.
-Ilyet még egyszer ne!
-Sajnálom szívem csücske!-nevetett még mindig.
-Na indíts készülni!-mondtam szigorúan. Mire ő felkelt.-Hoppá,a ruháim hová lettek ?!-még mindig jól szórakozott .
A gardróbomhoz siettem,és emlékszem egy gyönyörű elegáns ruhára,amit még a nénikémtől kaptam,elég régen.
-Á,meg is vagy!-és kiemeltem a dobozt a gardróbból. Gyönyörű bordó ,pánt nélküli, selyem szoknya.Rögtön magamra rántottam a gyönyörű ruha költeményt.
Felvettem a cipőmet,a hajamat pedig lazán egy csattal feltűztem.
-Ian ,kész vagy már?-jellemző.Tovább készül mint egy nő.
-Csak még egy perc .Ó,már nem is kell az a perc.-és kinyitotta az ajtót. Fekete selyem ingben,és hozzáillő nadrágban volt. Annyira kellemes illata volt,volt érzéke a parfümökhöz.
-Mint ha csak összebeszéltünk volna!-vigyorgott.
-Aha.
Gyorsan bezárkóztunk,és a garázshoz mentünk.
Viszonylag gyorsan beérünk a belvárosba a házunktól,csak azok a nagy dugók ne lennének!
Azért megint egy fél órát késtünk,mint mindig minden honnan!
-Jobbra ugye?-kérdezte Ian.
-Igen,és ott a sarkon lesz az étterem.-bólintott,és a megadott irányba ment.
Hamar leparkoltunk és az étteremhez mentünk.
Az étterem hangulatos volt,és nevéhez híven, tele volt vörös rózsákkal . A portás a lefoglalt asztalhoz irányított bennünket.Legnagyobb meglepetésemre az asztalnál Ann,és Paul űlt. A francba,Ann tudta,hogy Paul mennyire fontos volt nekem!Ez nem lehet igaz.Nem,nem nem,nem,neeeeeeem!-ordítottam magamban.Próbáltam mosolyogni,hogy ne tűnjön fel nekik a feszültségem.
-Sziasztok!-köszöntünk nekik,erre ők is vissza köszöntek.
Leültünk az asztalhoz,és észrevettem,hogy nem csak én voltam feszült. Paul is feszesen ült az asztalnál,Ian pedig ökölbe szorított kézzel simogatta a hátamat. Már csak az hiányzik,hogy egymásnak essenek itt.
-Elza,jól vagy már?-kérdezte udvariasan Paul. Megállt bennem az ütő,amikor Ian felkelt,és komolyan mondom mintha morgott volna egyet. Most Paul is felállt,de hiába. Ian az egyik asztalra teperte,és ütötte. Megszeppenni sem volt időm,mert már jöttek is az őrök,és ki akarták vinni őket.
-Hé uraim,én magamtól is távozom.Ő meg csak akkor ekkora segg fej ha én is itt vagyok,úgy,hogy kérem had maradjon!-kérlelte Paul őket.
-Nekem te csak ne tegyél szívességet!-sziszegte Ian.
Paul rá sem hederített,elindult kifelé.Csodálkozásomra Ann nem ment utána,inkább iszogatott.
Ian is leült végre.Én a sírás határán álltam.
-Hogy tehetted már megint? Á,hagyjuk is. Kimegyek a mosdóba!-a táskámat a kezembe kaptam ,és elhagytam az éttermet. Ian hihetetlenül agresszívnak bizonyult,pedig megígérte,hogy nem verekszik többet!
-Megígérte!-szipogtam a sötét utcán.
-Elza!-szólított meg egy hang,és egy férfi közeledett felém.Paul.
-Paul!-most mindketten egyre gondoltunk,bár butaság volt,az ő feléről is,és az enyémről is. Kezeit az arcomra tette,és csókolt.
Nem zavarta,hogy az utcán vagyunk.Nem tudtam másra koncentrálni,és gondolni mint Paul csókjaira. Pedig már nem is vonzódom Paulhoz!Iant szeretem,de valahogyan most nem tudtam uralkodni magamon.Kigomboltam Paul nadrágját,és hozzám simult.A falhoz nyomott,és belém csúszott.
Mind ketten tudtuk,hogy nem szabad,de egyikünknek sem volt ereje abba hagyni.
A befejezés miatt,egy kis elő kiengesztelés ,team Ian olvasóimnak :)
