B.U.É.K.

                             
                               

 Pezsgő durran,
konfetti hullik,
az Ó év hamarosan elmúlik.
Jó egészség és szerencse mindig utolérjen, 

ami eddig rossz volt,soha ne kisértsen!

 Mindenkinek Nagyon Boldog Új Évet Kívánok! 

28.Fejezet

  Sziasztok!
Sajnálom,hogy késtem a frissel,de néhány dolog közbe jött.:)
A lényeg,hogy most itt van,és tessék olvasni!:)
Örömmel látom,hogy gyarapodott az olvasó-táborom,köszönöm!:)
A véleményeket várom. Tudom,hogy sokan chatben véleményezitek,de örülnék,ha komit írnátok,bár aztán a lényeg,az,hogy írtok! :) 
 Egy kicsit nehezen jött össze ez a rész,és ezért tettem fel ilyen későn.                         
 Puszi Nicole

                                                                      Meglepetés

Az este nagyon jól sikerült a szüleimnél,egész éjjel beszélgettünk,ettünk-ittunk.
-Annyira örülök,hogy jól érezted magad!-simogatott Ian a kanapén.
Hozzá bújtam.
-Szebb ajándékot nem is kaphattam volna! De még is hogyan?-kérdeztem.
-Az nem számít ...-mondta,majd egy finom csókkal ajándékozott meg. Vissza emlékeztem,amikor levette a kendőt,és megláttam a családomat. Nagyon jó érzés volt.
-Kérdezhetek valamit?
-Hát persze.-válaszolta vigyorogva.
-Bánnád,ha holnap egy kicsit többen lennénk?
-Ezt,hogy érted?-nevetett.
-Úgy,hogy az unokahúgunk,Lily átjönne. Gondoltam szervezhetnénk valami jó programot neki.-magyaráztam,ő pedig csak bólogatott.
-Nagyon aranyos kislány.Persze,hogy átjöhet,örülök neki. Majd kitalálunk valamit.
-Rendben.
Ian felkelt,elővett egy DVD-t,és betette.
-Azt hiszem az első évad utolsó részét még nem néztük meg!-vigyorgott.-Jól le vagyunk maradva....-nevetett. Hát igen,mostanság nem sok idő volt DVD-zni.
 -Olyan helyes,férfias vagy benne. Kis rossz fiúm!-mondtam,s magamhoz szorítottam.
-És most nem  vagyok helyes és férfias?Hm? Vagy te a vámpírokra  buksz?
-Nem úgy gondoltam..
-Tudom!-mosolygott.  A pléd alatt a kezét a hasamra tapasztotta,ami rettentően jól esett.
 -Én azt hiszem lefekszem aludni.-mondtam,és felmentem a szobánkba,Ian követett.
-Szép álmokat Királynőm!-nevetett.
-Neked is Királyfim...-motyogtam.

 Reggelre szépen kiterveltem az egész napunkat Lilyvel. Már tudom,hogy hova fogom vinni,de oda Ian nem jöhet. Közös programot is terveztem.Lementem a konyhába,ahol Ian már sürgött-forgott.
-Csináltam neki is rántottát,hát ha éhes lesz! Zac telefonált,hogy pár perc és hozza a kis csajt!-közölte Ian,aki gyönyörűen megterített,és már tálalta is nekem a finom rántottát.
-Köszönöm!
Épp,hogy neki láttam a finom ennivalónak,már csengettek is. Ian az ajtóhoz futott,beszét a testvéremmel,majd hozzám vezette a kislányt.
-Sziiiiiiiia!-köszöntött.
-Helló Hercegkisasszony!-mosolyogtam,majd a székre ültettem.-Tessék nyamizni! Ian csinálta,isteni finom!-bíztattam,s neki is  látott a reggelinek.
-Mit csinálunk ma?-kérdezte két falat közt Lily.
-Meglepetés!-mosolyogtam,s eszembe jutott,hogy még meg kell beszélnem valamit Iannel.
-Egyél csak! Mindjárt jövünk!-mondtam,és szerelmemet a nappaliba vonszoltam.
-Ianke!El kellene intézned valamit!-mosolyogtam rá .
-Na és mit főnök asszony?-vigyorgott.
-Nem tudnád Ninát ebédre ide rendelni?
-Mi van? őt akarod megenni?-kacagott fel.
-Jaj,úgy értem Meghívni ebédre. Tudod Lily múltkor elejtette nekem,hogy nagy Vámpírnaplók rajongó,és örül,hogy te vagy a szerelmem.Akkor biztosan Ninának is örülne ,nem?
-Hé,várj az a film nem kor határos?-húzta fel a szemöldökét.
-Menj már a csudába!-nevettem.-Na?
-Meglesz.De addig mit csinálunk?
-Te semmit. Mi pedig elmegyünk vásárolgatni,majd jön Nina,és utána Oliverrel megbeszéltem,hogy elmegyünk megnézni a kicsi Adamaet.
Ian bólintott,és akkor egy katona, intett a kezével,majd elsétált.
-Köszönöm,tényleg fincsi volt!-mondta Lily.
-Rendben,akkor már indulunk is! Van egy szigorúan titkos  akciónk!-mondtam suttogva.  A kislány izgatottan bólintott.
-Mi elmentünk Ian! -kiáltottam neki.
-Rendben,aztán jók legyetek ám!- hívtam egy taxit,mai bevitt a városba,és meglátogattuk a kedvenc butikjaimat.
-Mit gondolsz,anyukád engedni,hogy vegyek neked pár dolgot?-kérdeztem,s felvontam a  szemöldökömet.
-Naná! -kiáltotta a kislány,aki rögtön a piperék fel rohant.
Látszólag a száj fényekre fájt a foga.
-Na melyik tetszik?
-A rózsaszín!-mondta,s fel is kapta a darabot.-Szinte gondoltam! -mondtam,és beletettem a kosárba.
Utána vettem neki ruhácskákat,természetesen mind rózsaszín volt.Aztán jöttek a játékok. A Barbie babás polcnál legalább egy órát álltunk,mire választott.
-Na és most jöhet a titkos akciónk!-nevettem az utcán.-Gyere!-fogtam meg a kezét,és berántottam egy újabb butikba.-Milyen szépek ezek a ruhák!-ámult. -Az esküvődre veszünk ruhát,ugye? -tapsikolt örömében.
-Igen,és neked koszorús lány ruhácskát! Látod,ezért nem hoztuk el Iant,ez amolyan csajos dolog!-mosolyogtam,és a szebbnél szebb ruhák közt ingáztam. Bár a pocakommal nehéz lesz ruhát találni,és tényleg! Mi lesz ha addigra megszülöm a babát?!  Hihetetlen,hogy elfeledkeztem a nagy hasamról!
-Mi a baj Elza?-kérdezte unokahúgom.
-Hát azt hiszem Lily,az én menyasszonyi ruhámból semmi sem lesz!-mutattam a hasamra. Az eladó felénk közeledett,s látszólag hallotta,amit az előbb mondtam.
-Jó napot! Ne  haragudjon,nem akartam hallgatózni,de véletlenül meghallottam,amit a kislánynak mondott.  Vannak kismama esküvői ruháink,amik gyönyörűek! Kérem,nézze meg őket! -bólintottam,s a hölgy után indultam-Látja,ezeknek mind bő a szabásuk!-mosolygott. Valóban gyönyörűek voltak a ruhák. A hölgy négyet adott,amiket fel is próbáltam. Az egyik szebb volt mint a másik!
-Nekem a harmadik,és a negyedik,illetve még a második  tetszik!-mosolygott az unokahúgom.
-Szép az összes,de nekem is a második tetszett a legjobban! Egyszerű,és gyönyörű! Na és nem hófehér,mert én igazából soha sem szerettem volna hófehérben esküdni!
-Önnek valóban a második állt a legjobban! Szép, nőies ruha. Akkor becsomagolhatom?-kérdezte az eladó.
-Igen!-hiszen most mit veszíthetek? Max,ha addigra megszülöm a babócát,veszek egy másik ruhát,ha meg nem,akkor pedig gyönyörű leszek ebben!
-Most te jössz hercegnőm!-mondtam Lilynek,aki rögtön a pici rózsaszín ruhácskákhoz rohant. Két óra eltelte után eldöntötte,hogy melyik kell neki. Nagyon aranyos,és szép elsz benne! Rózsaszín ,egyszerű, selyem ruha.
-De Lily,a ruhákról nem beszélhetsz Iannek,ugye tudod?-magyaráztam neki,ő pedig bólintott.
-Tudom,hiszen a filmekben is csak az esküvőkor látja meg a vőlegény a ruhát!
-Így van!-simogattam meg a haját.
Amikor hazaértünk Ian jelzett,hogy itt van Nina.
-Fuss a nappaliba,van Iannek egy meglepetése számodra!-mosolyogtam,s a kislány rohanni kezdett.
-Elena!-kiáltotta.. Nina mosolyogva átölelte.
-Szia! Te minden bizonnyal Lily vagy!  Azt hiszem jól el leszünk!-mosolygott még mindig a kislányra,s leültek a kanapéra.
-Köszönöm!-csókoltam meg Ian.
-Szívesen.-vigyorgott.-Ha a jutalom egy csók,kérj bármit,megteszem!
-Bolond!-nevettem,s megöleltem.
Amíg Lily "Elenával" játszott,mi Iannel tervezgettük az esküvőnket. Ian minél előbbi esküvőt akart,de az én álmom,egy nyári esküvő.Bár aztán nyárra a ruha sem lenne jó,amit vettünk. Pár órát beszélgettünk,majd Nina közeledett felénk.
-Itt az ideje mennem!-mondta Nina,aki megpuszilgatott minket,majd elment.
-Köszönöm Ian,köszönöm!-ugrott az ölébe Lilian.
-Igazán szívesen,kishölgy!
-Khm... Ha nem fáradtál még nagyon el,elmehetünk még egy helyre!-kacsintottam rá.
-Nem,nem! Nem fáradtam el,menjünk!-utasított,és el is indultunk  Útközben elmagyaráztam neki,hogy hoa megyünk. Nagyon jó lesz meglátod,de előbb bemegyek a büfébe,mert útközben nagyon megéheztem!-mondtam,s kiszálltunk az autóból.
 Iannel a büfé felé mentünk.
-Kérünk három hamburgert,és kólát.-Ugye te is kérsz Lily?-kérdeztem,de nem válaszolt senki.Iannel ijedve körbenéztünk,de Lily már sehol sem volt

27.Fejezet

 Sziasztok!
Itt is van a karácsonyi rész,remélem elnyeri a tetszéseteket.
Ezzel szeretnék Nektek Nagyon Boldog Karácsonyt kívánni! :)
 puszi Nicole 

                        Ajándék     

           

-Igen,igen,igen!-kiabáltam,s Ian óvatosan felemelt,majd gyengéden megcsókolt. Az ujjamra húzta a gyönyörű gyűrűt.
-Szeretlek!-ölelt magához.-Na és lenne még valami...-mosolygott,majd kiment.
-Beengednél?-kérlelt,én pedig kinyitottam az ajtót. Egy hatalmas fenyőfát tartott a kezében.
-Itt az ideje,nem gondolod?-vigyorgott. Vicces,de el is feledkeztem a karácsonyról. Annyi minden történt,s kiment a fejemből.
Ian vigyorogva a nappaliba állította,és visszafutott,majd egy nagy zsákkal tért vissza.
-Tessék,úgy díszíted,ahogy csak akarod!-nyomta a zsákot a kezembe. Megannyi dísz,égő volt benne.
-Na,de kérem a vőlegény is segítsen! Ekkora pocakkal kétlem,hogy könnyen hajuldozhatok!-nevettem,s megcsókoltam szerelmemet.
-Én arany színűre gondoltam!-mondtam,s próbáltam csoportosítani a díszeket. Az összes dobozon még az ár is rajta volt,hihetetlen,hogy a karácsony kedvéért képes volt ennyi díszt megvenni!
-Az arany szép.-jelentette ki,s a szalagoknál keresgélt. Sajnáltam,hogy nincs hó,pedig a fehér karácsony híve vagyok. Iannel hamar végeztünk a fa díszítéssel,s utána elégedetten néztük a csodás fát.
 Leültem a kanapéra, Ian pedig a szekrényből elővett egy dobozt.
Tudtam,hogy ajándékot rejt a doboz.
-Ó Ian,én nem készültem semmivel....
-Ez nem is a tiéd!-nevetett.-Amúgy Te a világon a legszebb ajándékot adtad nekem!-mosolygott,majd leguggolt a hasamhoz.
-Ez a tiéd!-nyújtotta  dobozt a hasamnak,de egy hirtelen mozdulattal vissza húzta,s kibontotta. Amikor megláttam a doboz tartalmát elkuncogtam magam. Egy icipici rózsaszín rugdalózó,melyen a Sophia Somerhalder felírat állt.
-Ian!-mondtam,s pityeregni kezdtem.
-Elza lehet,hogy butaság,de én szinte tudom,hogy Ő lány lesz! Szeretném ha Sophia lenne a neve,persze ha nincs kifogásod ellene...
-A Sophia gyönyörű név!-mosolyogtam.
-Most pedig te jössz Hercegnő! Gyerünk utánam!-vigyorgott. Megfogta a kezemet,és kimentünk.  A garázs előtt megállt,és elővett egy kendőt.
-Jaj,ugye nem?-mondtam nevetve.Emlékszem,mikor megvette a villát,akkor is bekötötte a szememet.
-De bizony! Ezt kislány,nem úszod meg!-megfordultam,felemeltem a hajamat,ő pedig bekötötte a szememet. Beültetett az autóba.
-Hová viszel?-kíváncsiskodtam.
-Azt majd meglátod. Két helyre is megyünk.-magyarázta. Fogalmam sincs,hogy hova visz.
-Esetleg egy kis célzás? Kérlek!
-Na annyit elárulok,hogy az első helyről szállítunk valakiket,vagy valamiket a második helyre. A második helyen pedig jó ideig leszünk.-mondta elfojtva a nevetését.
Nem tudom megmondani,hogy mennyit utaztunk,de Ian leállította az autót.
-Na most leveszem rólad a kendőt,de csak kis időre szerelmem,mert a második meglepetés ütősebb lesz!
Nem vártam meg míg ő leszedi rólam ezt az átkozott kendőt,magam szerencsétlenkedtem le.
-A kórház?-gondoltam ha már itt vagyunk,s Ian is ilyen  titkolózós,s nem mond el semmit,visszavágok neki. Lehet,hogy túl ízléstelen vicc lesz,de legalább megkapja....
-Ian!-s a hasamhoz kaptam. A csudába csak el ne nevessem magam!-Azt hiszem....-nyögtem,s lehajtottam a fejem,hogy ne lássa a hatalmas vigyort az arcomon.-Azt hiszem szülni fogok!-s amint mondtam Ian felkapott,s a kórház bejárata felé rohant velem.Hihetetlenül ijedt képet vágott,de én már nem bírtam tovább.
-Jól van,na nyugi van Ianke! Sajnálom baby,de vissza kellett adnom,hiszen soha nem árulsz el semmit sem!-Ian letett,köhintett egyet,majd megigazította szexi kalapját.
-Jól van Elza....ezt megjegyeztem...
-Sajnálom,de nem nézhettem már tétlenül!Annyira szeretlek megviccelni! Ugye nem haragszol ránk?
-Rátok?-nevetett.-Már Sophie-ra miért haragudnék? Nem,nem! Na mindegy,ezt még visszakapod,de most menjünk!-mosolygott gúnyosan,majd elindult,én pedig követtem. Biztosan berágott egy kicsit...
-Ne haragudj!-bújtam a keze alá-kérlek!-nyögtem. Jaj annyira hülye vagyok!
-Nem haragszom,csak tudod,én már annyira szeretném a karjaimban tartani a kislányomat! -mosolygott.Természetesen már tudtam,hogy hova megyünk. Monicáékhoz.
Bementünk a kórterembe,ahol  a lány ép feküdt,Oliver pedig tartotta a gyönyörű kisfiúcskát.
-Sziasztok!-köszöntöttek minket.
-Sziasztok!-mosolyogtam,s miután jól megpuszilgattam Monicat,és Olivert ,szem ügyre vettem az ifjoncot.
 -Hát szia te gyönyörűség!-vigyorogtam rá,s megfogtam a picike kezeit.
-Alex Adam McWayer!-mondta büszkén az  öcsém.
-Gyönyörű neved van!-simogattam meg picike arcát. Oliver vőlegényem gyönyörködő képére nézett,majd egy szó  nélkül Ian elé áltt,s átadta a kicsit neki.
-Gyerünk tesó! Gyakorolj! -nevetett. Ian meglepődött,majd mosolyogva átvette a kicsit,és most én gyönyörködtem. Tökéletes apa lesz belőle,nem vitás!
-Gratulálok!-mondta Ian,aki lesem vette a szemét a babáról.
-Köszönjük!-mondta kedvesen Monica.
-Na,de kérem a fiamat,és induljatok,mert elkéstek!-nevetett Mon.
-Sajnálom édesem,hogy ti nem tudtuk jönni!-mondta a testvérem.
-Majd legközelebb....
 -Szép estét nektek,és Boldog Ksrácsonyt!-mondtam,s elindultunk.
-Ugye tisztában vagytok vele,hogy ez nem szép dolog?-zsörtölődtem.  Feladom,úgy sem mondanak semmit!
Az autóhoz értünk,ahol egy szó nélkül viseltem,ahogy újra a szemeire teszik a kendőt. Beültünk az autóba,s megint elindultunk. Most jóval hosszabb utat tettünk meg,mint ezelőtt. Mikor már kezdtem elbóbiskolni,Ian megrázott.
-Ne aludj,megérkeztünk!-mondta,s kinyitotta az ajtót,majd kisegített az autóból.
-Na levehetem már?-türelmetlenkedtem.
-Még nem,mert akkor rájönnél,hogy hol vagyunk.
Megfogták a kezemet,s lassan vezetgedtek. A lépcsőn kicsit nehezen lépkedtem,de a két "hős" férfi tökéletes kísérő volt.
Hallottam,ahogy valamelyikük csenget,majd ajtó nyílik.Senki sem szólt egy szót sem,csak bevezettek a házba,ahol finom sült pulyka,és bejgli,na és talán még fenyő illat is volt. Leültettek egy székre,majd
-Akkor most leveszem rólad szerelmem a kendőt,és ne nagyon lepődj meg,csak örülj a pillanatnak!-mondta lágyan Ian,és lesimította rólam a kendőt.
Amikor megláttam,hogy kikkel ülök egy asztalnál-főleg,hogy hol-majd nem lefordultam a kényelmes székről.
-Anya,Apa!-kiáltottam,s rögtön oda jöttek hozzám.Megöleltek. Erre az ölelésre vártam már legalább húsz éve.
Soha sem öleltek meg ilyen valóságosan,ilyen szeretet teljesen.  Könnyek szöktek a szemembe,s hamarosan zokogásba kezdtem. Az asztal túl oldalán Zac,Andrea és Lily ültek.Mellettem  Oliver és Ian.
Miután abba hagytam a sírást,anya és apa vissza ültek az asztal  két végéhez. Mindenkit köszöntöttem majd Lilian futott oda hozzám.
-Annyira hiányoztál!-mondta,és finoman megölelt.
-Te is hercegnő!-mondtam,és magamhoz szorítottam. Miután észrevette a dudorodó pocakomat,mosolyogva megsimogatta.
-Nézzétek Anya,Apa! Elza ad nekem kis unokatestvért!-erre a felkiáltására mindnyájan nevetésbe törtünk ki. Oliver felemelte Lilyt,s az ölébe ültette.
-Nem csak Elza ad neked "kis unokatestvért",ha nem a barátnőm és én is!-mosolygott.
-Tényleg? És hol van? -kíváncsiskodott.
-Majd holnap délelőtt elviszlek hozzá!
A kislány bólintott majd visszaszaladt  a  helyére. anya és apa  időnként egy-egy őszinte mosollyal ajándékoztak meg. Miután elkezdtünk enni,Ian megsimogatta a combomat,majd a fülembe suttogott.
-Na tetszik az ajándék?-mosolygott.
-Tudod Ian,ez az   eddigi legszebb karácsonyom!-mondtam,s megsimogattam az arcát.