10.Fejezet

                 Sziasztok!
Remélem tetszik majd a fejezet,mást úgy sem tudok hozzáfűzni. :)
A megjegyzéseiteket,még mindig várom :))))
puszi
         Nicole

                                                               Edward & Bella





-Na de még is mi legyen a neve?-kérdezte Ian.-Mert hát valahogyan majd csak szólítanunk kell őt.

-Legyen Rocky,kislány koromban a hörcsögömet így hívtuk.-jelentettem ki.

-Rocky?! Ne csináld már Elza.-nevetett.-A kutyusunk nem egy hörcsög!

-Komolyan mondom,legalább húsz nevet felsoroltam,s neked egy sem tetszett.A vége az lesz,hogy Iannek fogom hívni!-nevettem. Ahogy elmondtam Iannek a gondolatomat eszembe jutott egy név,amit imádok,bár inkább a fiamnak tudnám elképzelni.

-Edward?

-Most komolyan egy "vetélytársam" nevét akarod adni a kutyának? Nem hallottad még?! Damon Salvatore vs. Edward Cullen. -kacagott Ian.

-Ugyan már,szerintem szép név,és a pasi is kedves.

-Tudom,jó fej,találkoztam már vele pár "ceremónián",de biztos,hogy a kutyát Edwardnak akarod hívni?.-eszembe jutott,hogy láttam itt a kórházban.Bár Innek inkább nem említem,mert elég pletykás,hihi...

-Min vigyorogsz?

-Nem érdekes.-vágtam rá.-Te Ian,biztos,hogy a kutyus fiú?!-kérdeztem,s felemeltem,mert Ian minden áldott nap becsempészte nekem.

-Hát Ian,ezt megszívtad,kislány!-szórakoztam.-Édesem,két hete itt van nálunk,s nem vettük észre,hogy lány?!

-Jól van,na Elza,nekem azt mondták,hogy fiú.

-És nem nézted meg?-hát ez nagyon nagy..

-Nem értek hozzá...De ne nagyon szórakozz rajtam,hiszen te sem vetted észre!

-Végül is igaz,de veled lakik te tökfej!Ian közelebb jött.

-Kit neveztél te tökfejnek?-s egy hatalmas mosolyt villantott.

-Téged!-böktem meg a mellkasát,erre ő megcsókolt.Imádtam,amikor megcsókolt.Minden egyes csókja egyre szenvedélyesebb volt. -Akkor legyen már Bella!

-Ch.-nevetett tovább,majd kiemelte a kezemből a kiskutyánkat.-Szia Bella! Majd kapsz egy Edwardot ígérem...

-Bolond!-vágtam rá,majd átvettem Bellát.-Nem kapsz Edwardot,mert akkor sok aprócska Renesmee lesz!-Ian erre akkorát nevetett,hogy befutott a nővér,és észrevette szegény Bellát.

-Na de kérem! Kutyát tilos a kórház területére behozni,azonnal vigye el innen Mr. Somerhalder!

-És mondja kérem,nem lehetne most az egyszer,kivételt tenni?Kérem hölgyem,ez az én kutyám.Nélküle sehova sem megyek!-és egy hatalmas mosolyt dobott a nővérnek,aki vissza mosolygott,s bólintott.

-Hát,te nem vagy senki! -mondtam neki.
-Tudom!-mosolygott rám .-Alig várom,hogy kiengedjenek innen!
-Hát azt már én is!-vágtam rá.-A doki azt mondta,hogy még pár nap a biztonság kedvéért,és mehetek.-Bellát letettem a földre,hagy szaladgáljon a szobában. -Ez a gipsz is már annyira idegesít,de hála istenne ez is lekerül rólam nem sokára!-örömködtem.Ian közelebb jött,s kezével megsimogatta az arcomat.
-Szeretlek.-száját az arcomra,onnan a számra helyezte. Nyelve gyorsan játszadozott az enyémmel.Majd nem "belefulladtunk" egymásba,olyan mohón csókolóztunk.
-Én is szeretlek.-lihegtem.


******{Egy hét múlva}*******


Miután levették a gipszemet,még nem mehettem haza,ha nem kezeléseket kaptam,hogy rendesen tudják járni.Ian mindig elkísért,gondoskodott rólam ,óvott. Ann ritkábban jött,mert állítólag udvarlója akadt...
Kicsit megsértődtem,hogy nem jött be három napig,de telefonon azért felhívott.
-Olyan jó,hogy végre hazajöhetsz!-zökkentett ki Ian a gondolataimból.
-Ennek én is örülök.-válaszoltam,s beültem Ian autójába.
-Elza,van itt valami amit már megakartam veled beszélni....-kezdte.
-Elakarsz hagyni?!-rémültem meg.
-Jaj,dehogy is! Egészen másról van szó... Vettem egy házat Elza...neked és magamnak...na meg Bellának...
-Mi van?-döbbentem le.
-Nem akarsz együtt élni velem?-most ő rémült meg.
-Ó,dehogy nem! Nagyon örülök Ian!-szorosan magamhoz húztam,s nem állt szándékomban elereszteni.Lesz egy ház,ahol végre nyugalomban,kettesben élhetek azzal,akit szeretek.
-Persze még bekell rendezni,azt rád bízom,női munka.-köhintett. Fejéről lekaptam a kedvenc kalapját,s feltettem a fejemre.
-Közös munka.-próbáltam olyan képet vágni,amilyet az előbb Ian.
-Jól van,egyet már megtanultam:mindig a nőknek van igazuk...-mondta viccesen kelletlenül.
-Igaz,igaz!
Beindult az autó motorja,és elindultunk.
-Pár napig,amíg nem rendezzük be,ki-ki a maga kicsiny lakásában marad,rendben?
-Persze,meg úgyis össze kell cuccolnom!-vágtam rá.Hihetetlenül boldog voltam. Ebben a pillanatban biztos vagyok benne,hogy én vagyok a világon a legboldogabb nő!Úgy érzem,hogy most egy kicsit az enyém a világ! Persze butaság...de akkor is!
A sok kellemetlenség után,végre boldog vagyok.
A rengeteg dugó után,végre elérkeztünk a lakásomhoz.
-Felkísérjelek?-kérdezte Ian.
-Nem kell köszi,menj csak a forgatásra,de utána benézhetnél.-majd megcsókoltam.
-Rendben,majd akkor este.
-Este.-ismételtem meg,kiszálltam a kocsiból,s bementem a házba.
Oda siettem a lifthez. A gyomrom persze megint csak nem bírta a liftezést.Amikor végre megérkeztem a negyedikre,az ajtóm előtt egy ismerős állt.
-Oliver?-mintha káprázna a szemem.
-Szia nővérkém!-nevetett .

I Ian  kalapban :))))

9.Fejezet

 Sziasztok! Mivel Pixie kitartóan kommentel,egy kis meglepetést fűztem ebbe a fejezetbe neki,remélem nem bánja:)
Várom a  véleményeket ;)
puszi
        Nicole

                                                                  Kutya-nap





A napok a kórházban rettentően lassan teltek.Ian minden szabad percét nálam töltötte,ugyan úgy mint Ann.
Sokszor Ian felháborodva megjegyezte,hogy Ann állandóan megelőzi őt,s ha ez továbbra is így marad távol tartási parancsot fog kérni,hogy ne jöhessen be hozzám.
Kiakart sajátítani magának. Pár szabad percben amikor kettesben voltunk Ian mindig beakarta zárni az ajtót,hogy ha megjön Ann,ne tudjon bejönni hozzám. Olyan is előfordult,hogy míg aludtam átvitetett egy másik kórterembe,és Ann egész délelőtt engem keresett.
Kicsit durva tréfának vettem,mert Ann megijedt,hogy valami baj van azért tűntem el.
Persze Ian egész nap azon nevetgélt.
Kaptam mankót,hogy tudjak sétálnia  folyosón.
Ki is használom az alkalmat,hogy egyedül vagyok. Felkaptam a fényes mankókat,s elkezdtem ugrándozni .
Mikor kiléptem a folyosóra,a kezelő orvosom rögtön megkérdezte,hogy hova megyek,aztán elballagott. Még csak az hiányzott volna,hogy visszaküld a négy fal közé.Utálok bezárva lenni.
Ahogy elindultam,az egyik kórteremben nyitva volt az ajtó,és olyan csodás dolgot láttam,amire mindig is vágytam.
Már magában az,hogy egy sztár ült a kórteremben,sem volt semmi,de amilyen áhítattal nézte fekvő kedvesét, egyszerűen magával ragadott. A kórterem  érzelmektől lángolt.
Robert Pattinson ült egy lány ágya mellett,s ragyogó szemekkel beszélgetett vele,miközben a kezét simogatta. Vajon mit keres ő itt? Bár nem is igazán érdekel,hogy mi okból van itt,nem tartozik rám.Én sem szeretem ah utánam "szaglálódnak.".
Lerítt róluk,hogy odavannak egymásért. Gyönyörű látványt nyújtottak számomra.
 -Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte Ann,miközben néztem a csodás való képet.
-Nézd!-mutattam halkan a kórteremben. Ann lassan bólogatott,s láttam rajta,hogy ő is meghatódott.
-Gyere menjünk le a kertbe,mert a végén még beszaladok egy közös fényképért,és  nem lenne valami illő szétrobbantani a látványt...-mondta,és elhúzott az ajtótól.
-Hát nem.-mondtam mosolyogva majd bicegtem utána.
Amikor megláttam,hogy Ann a lépcső felé veszi az irányt,kis híján felsikítottam.
-Ne aggódj  csajszi,csak vicceltem!-nevetett,majd elindult a lift felé.
A liftezés mindig megvisel,ez most sem volt másképp.
-Talán mégis csak lépcsőznünk kellett volna?-kérdezte Ann elgondolkodóan. A gipszes lábammal lazán meglöktem  a lábát.
-Úgy látom jobb nem kötekedni veled!-nevetgél.
Megkönnyebűlés kísért,amikor kiléptem a lift ajtaján.
Ahogy a kertbe mentünk valaki szólongatni kezdett.
-Elza!Itt vagyok,gyertek ide.-felismertem a hangot.Paul. Egy részem nagyon örült,hogy iutt van,de minden porcikám azt sugallta,hogy  bárcsak ne lenne itt.
-Szia!-mondta.
-Szia Paul.
-Ugye nem baj,hogy eljöttem?Csak Ann szólt,hogy ma bejön és azt mondta,hogy akkor jöjjünk együtt.-kössz Ann!
-Nem baj.-hazudtam,majd leültem a padra. Jól esett  a kórházi szag után,ez a friss oxigén.
-Ian is nem sokára jön-szólalt meg Ann,akit a mondata után képes lettem volna megölni.Mérgesen bólintottam.
Paulra  néztem,s jókora monokli éktelenítette az  arcát
-Sajnálom ami a múltkor történt..
-Nem érdekes.-válaszolt lazán.Nem tudom elfogadni azt a gondolatát miszerint megérdemelte azt a monoklit.
Paulnak felcsörgött a telefonja,s rögtön elsétált tőlünk,majd  egy hosszas telefon beszélgetés után bejelentette,hogy el kell mennie.
Nem zavart ,hogy elment,mert Paul társasága nélkül sokkal felszabadultabb voltam.
Ann-t jól leszidtam amiért ide rendelte Paut.  Azzal érvelt,hogy egyszer úgy is választanom kell közülük,és megakarja könnyíteni.
-Ann én a szívem mélyén már rég választottam.
-Na és kit?-komolyan mondom, falra mászok  ettől  a nőtől!
-Na szerinted kit?Szerinted csak heccből vagyok együtt Iannel???
-Ja,vagy úgy.
-Vagy úgy.-mondtam flegmán,és felkeltem a padról.
Ann nem szólt egy szót sem,csak követett fel a szobámba.
Megálltam annál az ajtónál,ahol belemélyedtem a szerelmes párba. Most be volt csukva az ajtó,s egy női hangot hallottam. Legalább van valaki aki boldog.....
Tovább sétáltam a kórtermembe,s ledőltem az ágyba. Ann  közben hazament,és megígérte,hogy holnap hoz nekem hamburgert,amit legalább három éve  nem ettem.
Gondolataim mélyéből Ian üdvözlése merített ki.
-Szia Édesem.
-Szia! Mi az a hatalmas táska a kezedben?
-Pszt!A nővérek úgy tudják,hogy tiszta ruha,meg egyéb dolgok vannak benne.
-Miért valójában mi van benne?-nevettem
-Vettem neked valamit...Tudod én imádom az állatokat,és Ann mondta,hogy már régóta szeretnél egy....-és a táskát a kezembe nyomta,ami elkezdett mocorogni. Lehúztam a cipzárt,s egy tündéri kis rotweiler dugta ki a fejét belőle.
-Ian!Köszönöm!-odahajolt,és megcsókoltam. Nagyon régi vágyam vált valóra. Tündéri kiskutya!
-Tetszik?
-Naná! Imádom,bár még nem tudom,hogy minek nevezzem..
-Azt majd idővel eldöntöd. Amíg nem jöhetsz ki a kórházból nálam lesz,rendben?
-Oké.-nagyon boldog vagyok,imádom a kiskutyákat. Viszont ha megnő,nehéz lesz egy apró lakásban tartani...De ez még  nagyon a jövő zenéje.Most inkább a pillanatnak élek: a pasimnak,és az újdonsült kiskutyámnak!

  Kuttty.:)

8. Fejezet

Sziasztok!
Ma hoztam még egy fejezetet,mert  múltkor egy kicsit megcsúsztam,s így bepótlom a lemaradást :)
A kommenteket még mindig nagy örömmel várom,mert  számomra erőt adnak egy újabb fejezet alkotásához.
Remélem tetszik ez a fejezet is!


                                                                       Civakodások


-Elza,Elza jól vagy?-hallottam barátnőm aggódó hangját.

-Minden porcikám fáj.-válaszoltam Ann-nek,s most már a szememet is kinyitottam. Egy kicsi fehér falú szobában voltam,és Ann az ágyam mellett ült.

-Mi történt?-kérdeztem.

-Elütött egy autó.Eltört egy bordád,s a lábad.-válaszolt.

-Paul!-kiáltottam.Berebbent egy emlék,ahol Paul a limuzinban ült.

-Az a senkiházi hagyta,hogy elüssön az autó!-sziszegte Ann.-Nem,hogy félre rántott volna!

-De mi volt azután,hogy elestem Ann?Mond el kérlek!-óhajom után serényen bólogatni kezdett.

-Elütött egy autó,Paul pedig hívta a mentőket,azok meg érdesítettek engem,mivel megtalálták a telefon számomat a táskádban.

-És Paul?

-Miután behoztak téged,s megtudta,hogy életben maradsz elhúzta a csíkot.

Ettől a mondattól még jobban fájni kezdett a fejem,s a szívem...

-Nem húzta el a csíkot.-hallottam egy férfi hangot.-Itt vagyok.

Rögtön magamhoz tértem a búslakodásból,mikor Paulra pillantottam.

-Hogy érzed magad?-kérdezte,s kicsit közelebb jött.

-Nem jól. Mindenem sajog.

-Sajnálom!-mondta,és tekintetét a földre szegezte.

-Nem a te hibád!

-De az ő hibája!-csattant fel Ann-Kikellet volna szállnia,s szólni az autósoknak,hogy elestél! De nem szólt,ezért nem vettek észre,és elütöttek!

-Ann-mek igaza van.-jelentette ki Paul.
Nem volt erőm tovább vitatkozni,bár még mindig nem értettem egyet.
Behunytam a szememet.
-Most látod mit csináltál?-vágta Paul Ann-hoz.
-Maradjatok már,ne veszekedjetek tovább kérlek!
Mind ketten bólintottak.
-Iant értesítettem.-szólt Paul.
-Ismered?-kérdeztem meglepve.
-Együtt szerepeltünk egy sorozatban...Nem sokára ideér.
Mosolyogtam,bár belűl kicsit kellemetlenül éreztem magam.
Ann elment kajáért a büfébe,Paul pedig leült mellém,de nem beszélgettünk. Én csak lehunytam a szememet,és próbáltam a helyzet miatt nem kiakadni.
Hirtelen kiabálást hallottam a folyosóról,ami egyre közeledett.Valaki rettentő gyorsan kinyitotta az ajtót. Ian. Oda rohant Paulhoz,és elkezdte ütni.
-Hagyjátok abba!Hagyjátok abba!-kiabáltam eszeveszettül,de nem segített semmit. Sírva fakadtam.Túl sok ez egy napra.
-Ian hagyd abba!-most már Ann is megérkezett.Én nem találtam szavakat.Jöttek a biztonságiak s Iant levették Paulról.
Meglepődve tapasztaltam,hogy Paul nem nagyon védekezett az ütések ellen. Ann odajött hozzám,miután a biztonságiak kivitték Pault és Iant.
-Sajnálom...-motyogta halkan.
-Mit?-förmedtem rá.
-Én mondtam Iannek,hogy Paul tehet az egészről..
-Francba Ann!- arcomat a párnámba temettem és zokogtam. Ismertem Iant,s tudtam,hogy nehezen,vagy rossz esetben sehogy sem tudja fékezni az indulatait.
Behunytam a szememet,s hagytam az álmok csábításának.


**********************

Másnap Ian szomorú képével ébredtem.Amint kinyitottam a szemem,észrevettem őt.
-Jó reggelt Elza baba!
-Reggelt...-vágtam oda neki.
-Elza,én nem ilyen vagyok!Tegnap elragadott a hév!Ne haragudj...én csak..csak féltettelek!
-Hogy eshettél neki Paulnak?Nem az ő hibája,hogy elgázoltak!-olyan jó,hogy ép fel ébred az ember,s már veszekedésbe tör.
-Sajnálom...Vagyis nem is sajnálom annyira,mert a barátnőd azt mondta,hogy ő tehet az egészről!
-Mondtam már,hogy nem igaz..Jaj Ian,ne veszekedjünk,mert szét megy a fejem!
-Bocsáss meg nekem! Tiszta szívemből szeretlek Elza!
-Tudod mit? Megbocsájtok,most először ,s utoljára!Többet nem szeretném ha verekednél bárkivel is!
-Lehet,hogy bénának fogsz tartani,de tizennyolc éves koromtól már nem verekedtem. Itt vagyok harminckét évesen,és most veredtem egy nőért újra! -nevetett.
-Szeretlek.-suttogtam, erre ő közelebb hajolt,és megcsókolt.
-Én is szeretlek.De még is ,hogy érzed magad?-felsoroltam neki minden fájó porcikámat.Ian felállt,s elővette a pénztárcáját.
-Ne hozzak neked valamit a büféből?
-Egy kóla jól esne köszönöm!-mondtam Iannek,aki kilépett az ajtón.
Ahogy kilépett Ian,rájöttem valamire.
Szerelmes vagyok belé! Rettentően kívánom,és szeretem,de most ,hogy ennyire aggódik értem,valami többet,mélyebbet érzek a puszta testiségeknél.
Szeretem őt.
Eszembe jutott,hogy vajon a szüleim,hogy reagálnának ha bemutatnám nekik Iant. Bár még mindig haragszanak rám a "vad" élet vitelemért. Vicces,de pont olyan konzervatív,jó fiút képzeltek el nekem tini koromban,mint Paul.
Nem szabad elgyengülnöm! Most Iannel vagyok együtt,csak őt szabad szeretnem! Csak őt.

7.Fejezet

                                                             Egy rég nem látott barát


Miután lezajlott a "megható" búcsúzkodás,Ian haza hozott a lakásomba. Lehet,hogy kicsit megbántottam,amiért nem hívtam be,de semmi kedvem nem volt egy boldog ,kieggyensúlyozott Elzát játszani előtte.

Beálltam a zuhany alá,s hagytam ,hogy a forró víz égesse bőrömet.

Miután kiléptem a zuhany alól, hallottam,ahogy a bejárati ajtóm becsapódik.

Magamra csavartam a törölközőmet,s kijjebb merészkedtem.

-Szia Elz!Ugye nem gond,hogy beugrottam?-üdvözölt a legjobb barátnőm,akit már egy éve nem láttam.

-Ann! Dehogy baj. Megölelnélek,de csurom víz vagyok! Ülj le,mindjárt felöltözök.

Beszaladtam a szobámba,s belebújtam az egyik szoknyámba.

Majd vissza siettem Ann-hoz.

-Jaj csajszi,de rég láttalak!-mondtam neki,s megöleltem.

-Én is téged.

-Mi szél hozott erre?-s leültem a kanapémra.

-Kirúgtak. Egy fotóm rosszul sikerült,s ezért dobtak. Soha többet nem állok vászon elé!

-Nyugodj meg.-vigasztaltam,bár nem tűnt szomorúnak.

-Ne rólam beszéljünk Elza,amikor az egész sajtó rólad zeng!-nevetett.-Összegabalyodtál Somerhalderrel? Mit ne mondjak,ő egy görög isten,tehát nem csodálom.

-Hagyjuk az egészet. -persze ő nem hagyta annyiban. Minden apró részletet elkellett mesélnem neki. Elmondtam,hogy bele szerettem Ianbe,de nem tudom elengedni Pault...Persze ezen legalább annyira kiakadt mint én. De hát ő pont olyan bolond mint én,ezért megértett. Megértette,hogy miért szeretem a vad és szenvedélyes Iant,és azt is,hogy miért nem tudom elengedni a konzervatív,komoly Pault.

Az a vicces az egész dologban,hogy mind két férfit alig-alig ismerem,s még is mind kettőnél azt érzem,hogy az egész életemet vele akarom tölteni. Miután megnyíltam Ann-nek,s elmondtam mindent neki,lementünk a legközelebbi kávézóba.

-Nem irigyellek. De valamelyiknél csak többet érzel,nem?

-Épp az a gond,hogy nem. Iannel többet voltunk együtt,mert Pault valóban alig ismerem,de úgy érzem,hogy megakarom ismerni..

Ann beleszürcsölt a teájába.

-Hát nehéz döntés.

-Mi nehéz döntés?

-Ian vagy Paul,Paul vagy Ian?!-s akkor jöttem rá,hogy muszáj lesz választanom előbb vagy utóbb.

Ann hívott egy taxit,és visszament a szállodájába,én pedig haza sétáltam.

Ahogy mentem,megpillantotta egy ismerős arcot egy autóban. Paul. Rögtön integetni kezdtem,amire fel is figyelt.

Vártam,hogy vissza integessen a limuzinból ami vitte,de nem tette. Elfordult,s egy másik lány társaságát élvezte. Nem vett rólam tudomást.Abban a pillanatban valami nagyon megváltozott bennem. A szeretet,s a kíváncsiság amit Paul iránt éreztem mintha elveszett volna. Bár miután elhajtott az autó,egy darabka érzelem vissza tért a szívembe.

De elhatalmasodott rajtam a szomorúság,a megbántottság.
Ennyire nem érdeklem?Én azt hittem,ő is érez valamit irántam!
Hátra néztem,s észrevettem,hogy egy piros lámpánál megállt a limuzin. Most legalább kérhetek magyarázatot a viselkedésére!
Elkezdtem rohanni,és átcikáztam az autók mellett.
A limó ablakát elkezdtem eszeveszetten kopogtatni.
-Paul! Pau!-kiabáltam.S akkor döbbentem rá,hogy futok egy férfi után,ami aztán tökéletesen ellent mond az eddigi elveimnek!
Paul lehúzta az ablakot.
-Mi az Elza? Menj innen,még bajod esik!-s rámutatott a közeledő autókra.
-Miért haragszol rám?
-Szerintem a videó mindent elárul,amit a tévében játszanak,éjjel-nappal!
-De Paul!
-Hagyjuk Elza,nem kell megmagyaráznod.
Szavai égették a fülemet. Elakartam menni,s ahogy hátráltam,megcsúsztam.
Ahogy a földre estem,kiáltásokat, dudálást hallottam,majd minden elsötétült körülöttem.