7.Fejezet

                                                             Egy rég nem látott barát


Miután lezajlott a "megható" búcsúzkodás,Ian haza hozott a lakásomba. Lehet,hogy kicsit megbántottam,amiért nem hívtam be,de semmi kedvem nem volt egy boldog ,kieggyensúlyozott Elzát játszani előtte.

Beálltam a zuhany alá,s hagytam ,hogy a forró víz égesse bőrömet.

Miután kiléptem a zuhany alól, hallottam,ahogy a bejárati ajtóm becsapódik.

Magamra csavartam a törölközőmet,s kijjebb merészkedtem.

-Szia Elz!Ugye nem gond,hogy beugrottam?-üdvözölt a legjobb barátnőm,akit már egy éve nem láttam.

-Ann! Dehogy baj. Megölelnélek,de csurom víz vagyok! Ülj le,mindjárt felöltözök.

Beszaladtam a szobámba,s belebújtam az egyik szoknyámba.

Majd vissza siettem Ann-hoz.

-Jaj csajszi,de rég láttalak!-mondtam neki,s megöleltem.

-Én is téged.

-Mi szél hozott erre?-s leültem a kanapémra.

-Kirúgtak. Egy fotóm rosszul sikerült,s ezért dobtak. Soha többet nem állok vászon elé!

-Nyugodj meg.-vigasztaltam,bár nem tűnt szomorúnak.

-Ne rólam beszéljünk Elza,amikor az egész sajtó rólad zeng!-nevetett.-Összegabalyodtál Somerhalderrel? Mit ne mondjak,ő egy görög isten,tehát nem csodálom.

-Hagyjuk az egészet. -persze ő nem hagyta annyiban. Minden apró részletet elkellett mesélnem neki. Elmondtam,hogy bele szerettem Ianbe,de nem tudom elengedni Pault...Persze ezen legalább annyira kiakadt mint én. De hát ő pont olyan bolond mint én,ezért megértett. Megértette,hogy miért szeretem a vad és szenvedélyes Iant,és azt is,hogy miért nem tudom elengedni a konzervatív,komoly Pault.

Az a vicces az egész dologban,hogy mind két férfit alig-alig ismerem,s még is mind kettőnél azt érzem,hogy az egész életemet vele akarom tölteni. Miután megnyíltam Ann-nek,s elmondtam mindent neki,lementünk a legközelebbi kávézóba.

-Nem irigyellek. De valamelyiknél csak többet érzel,nem?

-Épp az a gond,hogy nem. Iannel többet voltunk együtt,mert Pault valóban alig ismerem,de úgy érzem,hogy megakarom ismerni..

Ann beleszürcsölt a teájába.

-Hát nehéz döntés.

-Mi nehéz döntés?

-Ian vagy Paul,Paul vagy Ian?!-s akkor jöttem rá,hogy muszáj lesz választanom előbb vagy utóbb.

Ann hívott egy taxit,és visszament a szállodájába,én pedig haza sétáltam.

Ahogy mentem,megpillantotta egy ismerős arcot egy autóban. Paul. Rögtön integetni kezdtem,amire fel is figyelt.

Vártam,hogy vissza integessen a limuzinból ami vitte,de nem tette. Elfordult,s egy másik lány társaságát élvezte. Nem vett rólam tudomást.Abban a pillanatban valami nagyon megváltozott bennem. A szeretet,s a kíváncsiság amit Paul iránt éreztem mintha elveszett volna. Bár miután elhajtott az autó,egy darabka érzelem vissza tért a szívembe.

De elhatalmasodott rajtam a szomorúság,a megbántottság.
Ennyire nem érdeklem?Én azt hittem,ő is érez valamit irántam!
Hátra néztem,s észrevettem,hogy egy piros lámpánál megállt a limuzin. Most legalább kérhetek magyarázatot a viselkedésére!
Elkezdtem rohanni,és átcikáztam az autók mellett.
A limó ablakát elkezdtem eszeveszetten kopogtatni.
-Paul! Pau!-kiabáltam.S akkor döbbentem rá,hogy futok egy férfi után,ami aztán tökéletesen ellent mond az eddigi elveimnek!
Paul lehúzta az ablakot.
-Mi az Elza? Menj innen,még bajod esik!-s rámutatott a közeledő autókra.
-Miért haragszol rám?
-Szerintem a videó mindent elárul,amit a tévében játszanak,éjjel-nappal!
-De Paul!
-Hagyjuk Elza,nem kell megmagyaráznod.
Szavai égették a fülemet. Elakartam menni,s ahogy hátráltam,megcsúsztam.
Ahogy a földre estem,kiáltásokat, dudálást hallottam,majd minden elsötétült körülöttem.