10.Fejezet

                 Sziasztok!
Remélem tetszik majd a fejezet,mást úgy sem tudok hozzáfűzni. :)
A megjegyzéseiteket,még mindig várom :))))
puszi
         Nicole

                                                               Edward & Bella





-Na de még is mi legyen a neve?-kérdezte Ian.-Mert hát valahogyan majd csak szólítanunk kell őt.

-Legyen Rocky,kislány koromban a hörcsögömet így hívtuk.-jelentettem ki.

-Rocky?! Ne csináld már Elza.-nevetett.-A kutyusunk nem egy hörcsög!

-Komolyan mondom,legalább húsz nevet felsoroltam,s neked egy sem tetszett.A vége az lesz,hogy Iannek fogom hívni!-nevettem. Ahogy elmondtam Iannek a gondolatomat eszembe jutott egy név,amit imádok,bár inkább a fiamnak tudnám elképzelni.

-Edward?

-Most komolyan egy "vetélytársam" nevét akarod adni a kutyának? Nem hallottad még?! Damon Salvatore vs. Edward Cullen. -kacagott Ian.

-Ugyan már,szerintem szép név,és a pasi is kedves.

-Tudom,jó fej,találkoztam már vele pár "ceremónián",de biztos,hogy a kutyát Edwardnak akarod hívni?.-eszembe jutott,hogy láttam itt a kórházban.Bár Innek inkább nem említem,mert elég pletykás,hihi...

-Min vigyorogsz?

-Nem érdekes.-vágtam rá.-Te Ian,biztos,hogy a kutyus fiú?!-kérdeztem,s felemeltem,mert Ian minden áldott nap becsempészte nekem.

-Hát Ian,ezt megszívtad,kislány!-szórakoztam.-Édesem,két hete itt van nálunk,s nem vettük észre,hogy lány?!

-Jól van,na Elza,nekem azt mondták,hogy fiú.

-És nem nézted meg?-hát ez nagyon nagy..

-Nem értek hozzá...De ne nagyon szórakozz rajtam,hiszen te sem vetted észre!

-Végül is igaz,de veled lakik te tökfej!Ian közelebb jött.

-Kit neveztél te tökfejnek?-s egy hatalmas mosolyt villantott.

-Téged!-böktem meg a mellkasát,erre ő megcsókolt.Imádtam,amikor megcsókolt.Minden egyes csókja egyre szenvedélyesebb volt. -Akkor legyen már Bella!

-Ch.-nevetett tovább,majd kiemelte a kezemből a kiskutyánkat.-Szia Bella! Majd kapsz egy Edwardot ígérem...

-Bolond!-vágtam rá,majd átvettem Bellát.-Nem kapsz Edwardot,mert akkor sok aprócska Renesmee lesz!-Ian erre akkorát nevetett,hogy befutott a nővér,és észrevette szegény Bellát.

-Na de kérem! Kutyát tilos a kórház területére behozni,azonnal vigye el innen Mr. Somerhalder!

-És mondja kérem,nem lehetne most az egyszer,kivételt tenni?Kérem hölgyem,ez az én kutyám.Nélküle sehova sem megyek!-és egy hatalmas mosolyt dobott a nővérnek,aki vissza mosolygott,s bólintott.

-Hát,te nem vagy senki! -mondtam neki.
-Tudom!-mosolygott rám .-Alig várom,hogy kiengedjenek innen!
-Hát azt már én is!-vágtam rá.-A doki azt mondta,hogy még pár nap a biztonság kedvéért,és mehetek.-Bellát letettem a földre,hagy szaladgáljon a szobában. -Ez a gipsz is már annyira idegesít,de hála istenne ez is lekerül rólam nem sokára!-örömködtem.Ian közelebb jött,s kezével megsimogatta az arcomat.
-Szeretlek.-száját az arcomra,onnan a számra helyezte. Nyelve gyorsan játszadozott az enyémmel.Majd nem "belefulladtunk" egymásba,olyan mohón csókolóztunk.
-Én is szeretlek.-lihegtem.


******{Egy hét múlva}*******


Miután levették a gipszemet,még nem mehettem haza,ha nem kezeléseket kaptam,hogy rendesen tudják járni.Ian mindig elkísért,gondoskodott rólam ,óvott. Ann ritkábban jött,mert állítólag udvarlója akadt...
Kicsit megsértődtem,hogy nem jött be három napig,de telefonon azért felhívott.
-Olyan jó,hogy végre hazajöhetsz!-zökkentett ki Ian a gondolataimból.
-Ennek én is örülök.-válaszoltam,s beültem Ian autójába.
-Elza,van itt valami amit már megakartam veled beszélni....-kezdte.
-Elakarsz hagyni?!-rémültem meg.
-Jaj,dehogy is! Egészen másról van szó... Vettem egy házat Elza...neked és magamnak...na meg Bellának...
-Mi van?-döbbentem le.
-Nem akarsz együtt élni velem?-most ő rémült meg.
-Ó,dehogy nem! Nagyon örülök Ian!-szorosan magamhoz húztam,s nem állt szándékomban elereszteni.Lesz egy ház,ahol végre nyugalomban,kettesben élhetek azzal,akit szeretek.
-Persze még bekell rendezni,azt rád bízom,női munka.-köhintett. Fejéről lekaptam a kedvenc kalapját,s feltettem a fejemre.
-Közös munka.-próbáltam olyan képet vágni,amilyet az előbb Ian.
-Jól van,egyet már megtanultam:mindig a nőknek van igazuk...-mondta viccesen kelletlenül.
-Igaz,igaz!
Beindult az autó motorja,és elindultunk.
-Pár napig,amíg nem rendezzük be,ki-ki a maga kicsiny lakásában marad,rendben?
-Persze,meg úgyis össze kell cuccolnom!-vágtam rá.Hihetetlenül boldog voltam. Ebben a pillanatban biztos vagyok benne,hogy én vagyok a világon a legboldogabb nő!Úgy érzem,hogy most egy kicsit az enyém a világ! Persze butaság...de akkor is!
A sok kellemetlenség után,végre boldog vagyok.
A rengeteg dugó után,végre elérkeztünk a lakásomhoz.
-Felkísérjelek?-kérdezte Ian.
-Nem kell köszi,menj csak a forgatásra,de utána benézhetnél.-majd megcsókoltam.
-Rendben,majd akkor este.
-Este.-ismételtem meg,kiszálltam a kocsiból,s bementem a házba.
Oda siettem a lifthez. A gyomrom persze megint csak nem bírta a liftezést.Amikor végre megérkeztem a negyedikre,az ajtóm előtt egy ismerős állt.
-Oliver?-mintha káprázna a szemem.
-Szia nővérkém!-nevetett .

I Ian  kalapban :))))