8. Fejezet

Sziasztok!
Ma hoztam még egy fejezetet,mert  múltkor egy kicsit megcsúsztam,s így bepótlom a lemaradást :)
A kommenteket még mindig nagy örömmel várom,mert  számomra erőt adnak egy újabb fejezet alkotásához.
Remélem tetszik ez a fejezet is!


                                                                       Civakodások


-Elza,Elza jól vagy?-hallottam barátnőm aggódó hangját.

-Minden porcikám fáj.-válaszoltam Ann-nek,s most már a szememet is kinyitottam. Egy kicsi fehér falú szobában voltam,és Ann az ágyam mellett ült.

-Mi történt?-kérdeztem.

-Elütött egy autó.Eltört egy bordád,s a lábad.-válaszolt.

-Paul!-kiáltottam.Berebbent egy emlék,ahol Paul a limuzinban ült.

-Az a senkiházi hagyta,hogy elüssön az autó!-sziszegte Ann.-Nem,hogy félre rántott volna!

-De mi volt azután,hogy elestem Ann?Mond el kérlek!-óhajom után serényen bólogatni kezdett.

-Elütött egy autó,Paul pedig hívta a mentőket,azok meg érdesítettek engem,mivel megtalálták a telefon számomat a táskádban.

-És Paul?

-Miután behoztak téged,s megtudta,hogy életben maradsz elhúzta a csíkot.

Ettől a mondattól még jobban fájni kezdett a fejem,s a szívem...

-Nem húzta el a csíkot.-hallottam egy férfi hangot.-Itt vagyok.

Rögtön magamhoz tértem a búslakodásból,mikor Paulra pillantottam.

-Hogy érzed magad?-kérdezte,s kicsit közelebb jött.

-Nem jól. Mindenem sajog.

-Sajnálom!-mondta,és tekintetét a földre szegezte.

-Nem a te hibád!

-De az ő hibája!-csattant fel Ann-Kikellet volna szállnia,s szólni az autósoknak,hogy elestél! De nem szólt,ezért nem vettek észre,és elütöttek!

-Ann-mek igaza van.-jelentette ki Paul.
Nem volt erőm tovább vitatkozni,bár még mindig nem értettem egyet.
Behunytam a szememet.
-Most látod mit csináltál?-vágta Paul Ann-hoz.
-Maradjatok már,ne veszekedjetek tovább kérlek!
Mind ketten bólintottak.
-Iant értesítettem.-szólt Paul.
-Ismered?-kérdeztem meglepve.
-Együtt szerepeltünk egy sorozatban...Nem sokára ideér.
Mosolyogtam,bár belűl kicsit kellemetlenül éreztem magam.
Ann elment kajáért a büfébe,Paul pedig leült mellém,de nem beszélgettünk. Én csak lehunytam a szememet,és próbáltam a helyzet miatt nem kiakadni.
Hirtelen kiabálást hallottam a folyosóról,ami egyre közeledett.Valaki rettentő gyorsan kinyitotta az ajtót. Ian. Oda rohant Paulhoz,és elkezdte ütni.
-Hagyjátok abba!Hagyjátok abba!-kiabáltam eszeveszettül,de nem segített semmit. Sírva fakadtam.Túl sok ez egy napra.
-Ian hagyd abba!-most már Ann is megérkezett.Én nem találtam szavakat.Jöttek a biztonságiak s Iant levették Paulról.
Meglepődve tapasztaltam,hogy Paul nem nagyon védekezett az ütések ellen. Ann odajött hozzám,miután a biztonságiak kivitték Pault és Iant.
-Sajnálom...-motyogta halkan.
-Mit?-förmedtem rá.
-Én mondtam Iannek,hogy Paul tehet az egészről..
-Francba Ann!- arcomat a párnámba temettem és zokogtam. Ismertem Iant,s tudtam,hogy nehezen,vagy rossz esetben sehogy sem tudja fékezni az indulatait.
Behunytam a szememet,s hagytam az álmok csábításának.


**********************

Másnap Ian szomorú képével ébredtem.Amint kinyitottam a szemem,észrevettem őt.
-Jó reggelt Elza baba!
-Reggelt...-vágtam oda neki.
-Elza,én nem ilyen vagyok!Tegnap elragadott a hév!Ne haragudj...én csak..csak féltettelek!
-Hogy eshettél neki Paulnak?Nem az ő hibája,hogy elgázoltak!-olyan jó,hogy ép fel ébred az ember,s már veszekedésbe tör.
-Sajnálom...Vagyis nem is sajnálom annyira,mert a barátnőd azt mondta,hogy ő tehet az egészről!
-Mondtam már,hogy nem igaz..Jaj Ian,ne veszekedjünk,mert szét megy a fejem!
-Bocsáss meg nekem! Tiszta szívemből szeretlek Elza!
-Tudod mit? Megbocsájtok,most először ,s utoljára!Többet nem szeretném ha verekednél bárkivel is!
-Lehet,hogy bénának fogsz tartani,de tizennyolc éves koromtól már nem verekedtem. Itt vagyok harminckét évesen,és most veredtem egy nőért újra! -nevetett.
-Szeretlek.-suttogtam, erre ő közelebb hajolt,és megcsókolt.
-Én is szeretlek.De még is ,hogy érzed magad?-felsoroltam neki minden fájó porcikámat.Ian felállt,s elővette a pénztárcáját.
-Ne hozzak neked valamit a büféből?
-Egy kóla jól esne köszönöm!-mondtam Iannek,aki kilépett az ajtón.
Ahogy kilépett Ian,rájöttem valamire.
Szerelmes vagyok belé! Rettentően kívánom,és szeretem,de most ,hogy ennyire aggódik értem,valami többet,mélyebbet érzek a puszta testiségeknél.
Szeretem őt.
Eszembe jutott,hogy vajon a szüleim,hogy reagálnának ha bemutatnám nekik Iant. Bár még mindig haragszanak rám a "vad" élet vitelemért. Vicces,de pont olyan konzervatív,jó fiút képzeltek el nekem tini koromban,mint Paul.
Nem szabad elgyengülnöm! Most Iannel vagyok együtt,csak őt szabad szeretnem! Csak őt.