Már régóta őrlődik bennem egy Vámpírnaplókra alapuló novella,ami
még a régi időkben játszódik. Nem tudom,tetszik e majd nektek,de azért
gondoltam felteszem :)Természetesen az Édes hármas című történetet is frissítem majd :)
Ez elég rövid fejezetekből fog állni.
Várom a véleményeket. :)
Szereplő bemutatás :
Elinor Victoria Fanning
Salvatore testvérek
Anna
PearlTalálkozás a démonnal
-Barátok jönnek vendégeskedni lányom.-közölte apám a dolgozó szobájában üldögélve.-Légy velük kedves,és közvetlen.-bólintottam.
Édesapám híres a vendég szeretetéről,de nem tudom elképzelni,hogy megint kik jönnek hozzánk.
Bár nem is igazán érdekel,inkább engedelmet kérek elmenni Annabellához.
-Apám,elszeretnék látogatni Annabella kisasszonyhoz.
-Rendben.-válaszolta,és belemélyedt könyvébe.
A szoknyámat felemelve lépegettem ki,s a szomszédos telekre siettem. Annabellát nagyon kedvelem,szeretem amikor az utazásairól mesél nekem. Az édesanyjával él,aki csak ugyan kedves.
-Jó napot Pearl kisasszony,Annabellát hol találom?-kérdeztem.
-Jó napot Elinor,a szalonban megtalálod,ép zongorázik!
-Köszönöm.-besiettem a szalonukba, és egy hang nélkül hallgattam a gyönyörű zenét.
-Á,Elinor,miért nem szóltál,hogy itt vagy?-kérdezte mosolyogva Annabella,és átölelt..
-Pszt! Édesanyád kint tétlenkedik.-az igazság az,hogy Annabellával nagyon közvetlenek voltunk egymással.A szüleink ezt tiszteletlenségnek titulálnák,de mi nem önöztük egymást, és hasonló badarságok. Egészen bohókásak voltunk magunk közt;én őt Annának,ő engem Elinek szólított.. Persze ez csak a mi kettőnk titka volt.
Felsiettünk Anna hálószobájába.
-Na mesélj Eli,mit csináltál ebben a pár gyönyörű napban?
-Irodalmat tanultam.Apám mint tudod,nagyon szigorúan veszi a tanulmányaimat.Folyamatosan tanárokkal nyüstöl. Édesanyám pedig csak figyeli, ahogy megtellem a sok ésszel.-nevettem.
-Nálunk sem különb a helyzet,de azért olyan ágakat tanulok többnyire,melyek érdekelnek is.
Anna megmutatta a Párizsból származó púderét,melynek kellemes illata volt.
Egyszeriben csak hangos dörömbölésre,és kiabálásra lettünk figyelmesek.
-Elinor Victoria Fanning !-kiáltotta Apám. Gyorsan felálltam Anna ágyáról,és eligazítottam a ruhámat.
-Tessék Apám.-szóltam neki.
-Hogy képzelted,hogy a vendégeink érkezése előtt ,és engedély nélkül eljöjj otthonról?-ordította.
-De hiszen elengedett Édesapám!-mondtam.
-Mi csoda tiszteletlenség!Megvádolod a tulajdon apádat?-és hallottam ahogy a tenyere az arcomon csattan.
De hiszen elengedett! Ezt a pofont jogtalanul kaptam!-e gondolataimat nem hangoztattam,nem akartam súlyosabb verést kapni. Az arcomhoz nyúltam,mi pillanatnyilag rettentően égett. Biztosra veszem,hogy ott a keze nyoma. Annának könnyek gyűltek a szemébe,látván,hogy mit tesz velem Apám. Vissza cibált a birtokra,nem nézve a hosszú ruhámat,melyben meg-meg botlottam.
Apám megjegyezte,hogy egyedül azért nem csinál botrányt,mert jönnek a barátai,de ne merészeljek lejönni a szobámból,mert nem áll jót magáért. Az ágyamra dőltem,a puha lúdtollas takarómra.
Olyan igazságtalan minden!Nem érdemeltem meg azt a pofont,s nem csak az elfogultság beszél belőlem.
Odamentem a tükrömhöz,és a piros foltot az arcomon eltüntettem egy kis púderrel.
-Elinor!-hallottam apám hangját,ami most nem lépkedett pár oktávval feljebb. Sőt egészen normál hangnemben szólt hozzám..-Kérlek fáradj le hozzánk, Salvatore úr megszeretne ismerni.
Azonnal lesiettem,és egy Apám korabeli úr ,és két korombeli fiatal úrfi mosolygott reám.
-Üdvözlöm Önöket!-mondtam illedelmesen,de a szemem rögtön megakadt az egyik ifjú úrfin
-Jó napot Elinor kisasszony!-köszöntött az úr,majd a két másik.Az úrfik rögtön odaléptek hozzám.
-Üdv kisasszony,Stefan Salvatore vagyok.-és kézen csókolt.
-Én pedig Damon Salvatore.-nyúlt a kezemért a a gyönyörű szemű angyal.
-Lányom,ők vendégeskednek nálunk pár hónapig,politikai okok miatt. -bólintottam,és egy szerény mosolyt
küldtem Damon úrfi felé,de látván,hogy Stefan úrfi is mosolyog rám,felé is küldtem egy mosolyt.
