27.Fejezet

 Sziasztok!
Itt is van a karácsonyi rész,remélem elnyeri a tetszéseteket.
Ezzel szeretnék Nektek Nagyon Boldog Karácsonyt kívánni! :)
 puszi Nicole 

                        Ajándék     

           

-Igen,igen,igen!-kiabáltam,s Ian óvatosan felemelt,majd gyengéden megcsókolt. Az ujjamra húzta a gyönyörű gyűrűt.
-Szeretlek!-ölelt magához.-Na és lenne még valami...-mosolygott,majd kiment.
-Beengednél?-kérlelt,én pedig kinyitottam az ajtót. Egy hatalmas fenyőfát tartott a kezében.
-Itt az ideje,nem gondolod?-vigyorgott. Vicces,de el is feledkeztem a karácsonyról. Annyi minden történt,s kiment a fejemből.
Ian vigyorogva a nappaliba állította,és visszafutott,majd egy nagy zsákkal tért vissza.
-Tessék,úgy díszíted,ahogy csak akarod!-nyomta a zsákot a kezembe. Megannyi dísz,égő volt benne.
-Na,de kérem a vőlegény is segítsen! Ekkora pocakkal kétlem,hogy könnyen hajuldozhatok!-nevettem,s megcsókoltam szerelmemet.
-Én arany színűre gondoltam!-mondtam,s próbáltam csoportosítani a díszeket. Az összes dobozon még az ár is rajta volt,hihetetlen,hogy a karácsony kedvéért képes volt ennyi díszt megvenni!
-Az arany szép.-jelentette ki,s a szalagoknál keresgélt. Sajnáltam,hogy nincs hó,pedig a fehér karácsony híve vagyok. Iannel hamar végeztünk a fa díszítéssel,s utána elégedetten néztük a csodás fát.
 Leültem a kanapéra, Ian pedig a szekrényből elővett egy dobozt.
Tudtam,hogy ajándékot rejt a doboz.
-Ó Ian,én nem készültem semmivel....
-Ez nem is a tiéd!-nevetett.-Amúgy Te a világon a legszebb ajándékot adtad nekem!-mosolygott,majd leguggolt a hasamhoz.
-Ez a tiéd!-nyújtotta  dobozt a hasamnak,de egy hirtelen mozdulattal vissza húzta,s kibontotta. Amikor megláttam a doboz tartalmát elkuncogtam magam. Egy icipici rózsaszín rugdalózó,melyen a Sophia Somerhalder felírat állt.
-Ian!-mondtam,s pityeregni kezdtem.
-Elza lehet,hogy butaság,de én szinte tudom,hogy Ő lány lesz! Szeretném ha Sophia lenne a neve,persze ha nincs kifogásod ellene...
-A Sophia gyönyörű név!-mosolyogtam.
-Most pedig te jössz Hercegnő! Gyerünk utánam!-vigyorgott. Megfogta a kezemet,és kimentünk.  A garázs előtt megállt,és elővett egy kendőt.
-Jaj,ugye nem?-mondtam nevetve.Emlékszem,mikor megvette a villát,akkor is bekötötte a szememet.
-De bizony! Ezt kislány,nem úszod meg!-megfordultam,felemeltem a hajamat,ő pedig bekötötte a szememet. Beültetett az autóba.
-Hová viszel?-kíváncsiskodtam.
-Azt majd meglátod. Két helyre is megyünk.-magyarázta. Fogalmam sincs,hogy hova visz.
-Esetleg egy kis célzás? Kérlek!
-Na annyit elárulok,hogy az első helyről szállítunk valakiket,vagy valamiket a második helyre. A második helyen pedig jó ideig leszünk.-mondta elfojtva a nevetését.
Nem tudom megmondani,hogy mennyit utaztunk,de Ian leállította az autót.
-Na most leveszem rólad a kendőt,de csak kis időre szerelmem,mert a második meglepetés ütősebb lesz!
Nem vártam meg míg ő leszedi rólam ezt az átkozott kendőt,magam szerencsétlenkedtem le.
-A kórház?-gondoltam ha már itt vagyunk,s Ian is ilyen  titkolózós,s nem mond el semmit,visszavágok neki. Lehet,hogy túl ízléstelen vicc lesz,de legalább megkapja....
-Ian!-s a hasamhoz kaptam. A csudába csak el ne nevessem magam!-Azt hiszem....-nyögtem,s lehajtottam a fejem,hogy ne lássa a hatalmas vigyort az arcomon.-Azt hiszem szülni fogok!-s amint mondtam Ian felkapott,s a kórház bejárata felé rohant velem.Hihetetlenül ijedt képet vágott,de én már nem bírtam tovább.
-Jól van,na nyugi van Ianke! Sajnálom baby,de vissza kellett adnom,hiszen soha nem árulsz el semmit sem!-Ian letett,köhintett egyet,majd megigazította szexi kalapját.
-Jól van Elza....ezt megjegyeztem...
-Sajnálom,de nem nézhettem már tétlenül!Annyira szeretlek megviccelni! Ugye nem haragszol ránk?
-Rátok?-nevetett.-Már Sophie-ra miért haragudnék? Nem,nem! Na mindegy,ezt még visszakapod,de most menjünk!-mosolygott gúnyosan,majd elindult,én pedig követtem. Biztosan berágott egy kicsit...
-Ne haragudj!-bújtam a keze alá-kérlek!-nyögtem. Jaj annyira hülye vagyok!
-Nem haragszom,csak tudod,én már annyira szeretném a karjaimban tartani a kislányomat! -mosolygott.Természetesen már tudtam,hogy hova megyünk. Monicáékhoz.
Bementünk a kórterembe,ahol  a lány ép feküdt,Oliver pedig tartotta a gyönyörű kisfiúcskát.
-Sziasztok!-köszöntöttek minket.
-Sziasztok!-mosolyogtam,s miután jól megpuszilgattam Monicat,és Olivert ,szem ügyre vettem az ifjoncot.
 -Hát szia te gyönyörűség!-vigyorogtam rá,s megfogtam a picike kezeit.
-Alex Adam McWayer!-mondta büszkén az  öcsém.
-Gyönyörű neved van!-simogattam meg picike arcát. Oliver vőlegényem gyönyörködő képére nézett,majd egy szó  nélkül Ian elé áltt,s átadta a kicsit neki.
-Gyerünk tesó! Gyakorolj! -nevetett. Ian meglepődött,majd mosolyogva átvette a kicsit,és most én gyönyörködtem. Tökéletes apa lesz belőle,nem vitás!
-Gratulálok!-mondta Ian,aki lesem vette a szemét a babáról.
-Köszönjük!-mondta kedvesen Monica.
-Na,de kérem a fiamat,és induljatok,mert elkéstek!-nevetett Mon.
-Sajnálom édesem,hogy ti nem tudtuk jönni!-mondta a testvérem.
-Majd legközelebb....
 -Szép estét nektek,és Boldog Ksrácsonyt!-mondtam,s elindultunk.
-Ugye tisztában vagytok vele,hogy ez nem szép dolog?-zsörtölődtem.  Feladom,úgy sem mondanak semmit!
Az autóhoz értünk,ahol egy szó nélkül viseltem,ahogy újra a szemeire teszik a kendőt. Beültünk az autóba,s megint elindultunk. Most jóval hosszabb utat tettünk meg,mint ezelőtt. Mikor már kezdtem elbóbiskolni,Ian megrázott.
-Ne aludj,megérkeztünk!-mondta,s kinyitotta az ajtót,majd kisegített az autóból.
-Na levehetem már?-türelmetlenkedtem.
-Még nem,mert akkor rájönnél,hogy hol vagyunk.
Megfogták a kezemet,s lassan vezetgedtek. A lépcsőn kicsit nehezen lépkedtem,de a két "hős" férfi tökéletes kísérő volt.
Hallottam,ahogy valamelyikük csenget,majd ajtó nyílik.Senki sem szólt egy szót sem,csak bevezettek a házba,ahol finom sült pulyka,és bejgli,na és talán még fenyő illat is volt. Leültettek egy székre,majd
-Akkor most leveszem rólad szerelmem a kendőt,és ne nagyon lepődj meg,csak örülj a pillanatnak!-mondta lágyan Ian,és lesimította rólam a kendőt.
Amikor megláttam,hogy kikkel ülök egy asztalnál-főleg,hogy hol-majd nem lefordultam a kényelmes székről.
-Anya,Apa!-kiáltottam,s rögtön oda jöttek hozzám.Megöleltek. Erre az ölelésre vártam már legalább húsz éve.
Soha sem öleltek meg ilyen valóságosan,ilyen szeretet teljesen.  Könnyek szöktek a szemembe,s hamarosan zokogásba kezdtem. Az asztal túl oldalán Zac,Andrea és Lily ültek.Mellettem  Oliver és Ian.
Miután abba hagytam a sírást,anya és apa vissza ültek az asztal  két végéhez. Mindenkit köszöntöttem majd Lilian futott oda hozzám.
-Annyira hiányoztál!-mondta,és finoman megölelt.
-Te is hercegnő!-mondtam,és magamhoz szorítottam. Miután észrevette a dudorodó pocakomat,mosolyogva megsimogatta.
-Nézzétek Anya,Apa! Elza ad nekem kis unokatestvért!-erre a felkiáltására mindnyájan nevetésbe törtünk ki. Oliver felemelte Lilyt,s az ölébe ültette.
-Nem csak Elza ad neked "kis unokatestvért",ha nem a barátnőm és én is!-mosolygott.
-Tényleg? És hol van? -kíváncsiskodott.
-Majd holnap délelőtt elviszlek hozzá!
A kislány bólintott majd visszaszaladt  a  helyére. anya és apa  időnként egy-egy őszinte mosollyal ajándékoztak meg. Miután elkezdtünk enni,Ian megsimogatta a combomat,majd a fülembe suttogott.
-Na tetszik az ajándék?-mosolygott.
-Tudod Ian,ez az   eddigi legszebb karácsonyom!-mondtam,s megsimogattam az arcát.