26.Fejezet

 Sziasztok!
Itt a friss,tessék olvasni! :)
 Pixie felnyitotta a szemem,mert tényleg kihagytam valamit,amit most próbáltam
 bepótolni! :)
A véleményeket várom!
 puszi Nicole

                                                             
                                                                   Baba 1.
                                                                
                                                         ( A gólya első útja) 

Annyira fájt,hogy így láttam az öcsémet. Aggódott,és félt,hogy valami baja lesz szerelmének,vagy kisfiának.
-Nyugi!-simogattam meg az arcát,majd kinyílt az ajtó,és jött az orvos. Elég fancsali képet vágott,mire a testvérem még jobban aggódni kezdett,de már én is.
-Valami baj van doktor úr?-kérdezte izgatottan.
-Nézzék,még nincs baj,de ha továbbra is így haladunk az lesz!-hajtotta le a fejét a doktor,a testvérem pedig lerogyott a földre.
-De még is mi a gond?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Figyeljen...-suttogta,és félre húzott,hogy a testvérem ne hallja.-A kislány azt szeretné,hogy menjen be hozzá,mert nagyon fél! Teljesen bepánikolt.Kérem jöjjön be,mert a kicsi már fél úton van,de ha időben nem szüli meg,meg is hallhatnak mind ketten!-magyarázta. Bólintottam, nyomtam egy puszit a testvérem fejére,és bementem. Éreztem az öcsém pillantását a hátamon,de most nincs idő magyarázkodni. A doktor bele bújtatott egy zöld ruhába,sapkába,majd egy maszkot adott.
Ahogy beléptem a szülő szobába megpillantottam Monicát. Szegény úszott a verejtékben,s nagyon kimerültnek látszott.
-E...Elza..-nyögte,s szaporábban vette a levegőt.
-Nyugalom Monica,megtudod csinálni!-valahogy nem értettem,hogy miért pont engem hívott be,miért nem a testvéremet. Bár sokan vallják,hogy a szülés női "munka",nem kell  egy férfinak segédkezni abban. Nekem ha Ian azt mondaná,hogy bent akar lenni velem,nem mondanék nemet. Ha akar hagy legyen,ha nem akkor meg nem.
 Monica fejéhez mentem,és megfogtam a kezét. A doktor adott egy törölközőt,amivel megtörölgettem a lány fejét.Tény,hogy az elmúlt fél évben,nagyon közeli lett a kapcsolatunk,már csak a terhességünk miatt is. Együtt vettünk baba ruhákat,és egyéb programokat is szerveztünk.
-Meg kell csinálnod Monica,sikerülni fog!Erős nő vagy!-bíztattam,mire újabb erőtlen sikoly hagyta el a száját.
A doktor is erőteljesen bíztatta.Az arcára néztem,és láttam,hogy lecsukódik a szeme. Gyorsan megszorítottam minden erőmmel a kezét,mire kinyitotta a szemét.
-Ne aludj el ,meg kell tenned a Kicsiért,és magadért is! Gondolj Oliverre,kint vár Titeket!-mondtam neki,mire újabb erőt vett magán.
Egyszer csak  a sikolyok közt egy vékonyka,síró hangot vettem észre.  Megpillantottam a kis manót,annyira kellemes,meleg érzés öntött el. Aprócska,törények,édes.Ezek a szavak jellemezték többnyire.
 -Él!-mosolygott  Monica,majd zokogni kezdett. A doktor a karjaiba adta a csöppnyi babát,engem pedig kitessékelt. Még utoljára megsimogattam a lány kezét,s kimentem. Oliver szinte remegett az idegtől.
-A rohadt életbe,mondjatok már valamit!-ordított.
-Megszületett!-mosolyogtam rá.-A kisfiad,és Monica is rendben van. Nem sokára beviszik a kórtermébe,s akkor meglátogathatod őket!-mosolyogtam. Az öcsém oda jött,s szorosan ölelt.
-Köszönöm!-suttogta.
Elindultam  a földszint felé,s megpillantottam a befelé rohanó Iant.
-Elza!-mosolygott  megkönnyebűlten. átakart ölelni,de kitértem a kezei elől.
-Hagyjál! Látod,nem bízol bennem még egy kicsit sem! Mindjárt azt gondoltad,hogy levetettem magam egy újabb szikláról,mi? Pedig csak az öcsémékhez jöttem,mivel megszületett az unoka öcsém! De te  mindjárt a legrosszabbra gondolsz. Hát gratulálok Ian!-ordítoztam vele.
 -Sajnálom,de elhiheted,hogy nekem sem könnyű!
-Hát ezt mondhattad volna előbb is!-mondtam,s azt vettem észre,hogy összerogytam.
-Elza!-kiáltotta Ian.
 -Jól vagyok,tűnj innen!-mondtam,de a hasam rettentően szúrt. Hatalmasat ordítottam,mire Ian orvosért kiabált. A fájdalom perceken belül lecsillapodott,s már nem is éreztem semmit. Nem akartam megvárni a doktort elindultam haza. Ian rohant utánam,de szerencsére szemelől tévesztett,s sikerült bepattannom egy taxiba. Egyenest hazamentem,és elkezdtem csomagolni. Elegem van ebből az öntelt tuskóból! Rögtön azt hiszi,hogy annyira hülye vagyok,hogy megölöm a kisbabámat,s magamat!

A legfontosabb dolgaimat bepakoltam. Hirtelen "deja vum" lett,s eszembe jutott amikor  utoljára pakolásztam,s elmentem a bátyámékhoz......-
Te meg mit csinálsz?-kérdezte Ian ijedt arccal.
- Na mégis minek látszik? Elmegyek. Elegem van Ian,hogy nem bízol bennem!-éreztem,hogy én reagálom túl,hogy oka van rá,hogy nem bízik meg bennem,de akkor sem tudtam megváltoztatni a véleményemet.
-Ne,Elza ne menj könyörgöm!-esedezett.Elindultam,de egy hirtelen gondolat után ledobtam a bőröndömet,és Ianhöz rohantam.
-Szeretlek,érted? És nem akarlak elveszíteni!-arcát a két kezemmel fogtam,majd magamhoz húztam.
-Többet ne kínozz így,mert belehalok!-nyögte,és lefeküdtünk az ágyra.Magához húzott,s némán feküdtünk egymás mellett. Elkezdte a hasamat simogatni,majd felkelt és levette a pulóveremet. Fejét a hasamhoz tette,és elkezdett  gügyögni a kicsinek.
-Te leszel a világ legszebb kislánya! Híres modell lesz belőled,a világ legszebb nője!-erre a kijelentésre "bevágtam a durcit",s Ian rögtön változtatott a mondaton. -Bocsánat!Javítom: Te és Anyukád lesztek a világ legszebb női!-vigyorgott.
-Női? Miért szerinted lány lesz?-mosolyodtam.
-Biztos vagyok benne!-vágta rá magabiztosan.-Kislány leszel ,igaz?
-Ian!-mordultam fel,mivel a baba rugdosódni kezdett odabent.
Ian egy hatalmas mosollyal a kezét a hasamra tapasztotta.
-Ez olyan jó érzés!-teljes áhítattal nézte a hasamat.-Látod,én mondtam,hogy kislány lesz,s most így mutatja ki,hogy igazam van!-magyarázta nekem,én pedig szorgalmasan bólogattam.
-De amúgy miért hitted,hogy végzek magunkkal?-kérdeztem kizökkentve Iant az álom világából.
-Sajnálom,csak megláttam egy egy újságot,amin te voltál a címlapon és beparáztam!-hajtotta le a fejét.
-Semmi baj.-simogattam meg a fejét.-Nem borulok ki többet,hiszen megígértem.-magyaráztam neki,az előbbi nyugodt hangnemben.
-Tudod,annyira megváltoztattad az életemet,nem akarlak elveszíteni!-mosolygott szomorúan.-Vicces,de soha sem képzeltem magam bele az apa szerepbe,de most irtó jó érzés. Hisz tudod,hogy mindig is nagy nőcsábász voltam,ez nem titok. De Te változtattad meg a szemléletemet!-éreztem,hogy ez a szónoklat,hatalmas fordulatot vesz. Ian felállt,s engem is állásra késztetett.
-Elza! Nagyon szeretlek,s nem is tudom szavakba önteni,ezt az érzést,hiszen még soha sem éreztem hasonlót!
Kérlek....tudom,hogy ez most full romantikus,de nem bánom.-nevetett.-Álmaim asszonya!-térdelt le.-Leszel a feleségem?-kérdezte egy szerény mosollyal,mire én hirtelen még levegőt sem tudtam venni.