13.Fejezet

.Fejezet    Üdv .Mindenkinek ! :)     
 Ma hoztam még egy fejezetet ,mert tegnap elmaradt.
Remélem ez is tetszik  :) Szokásos:a megjegyzéseket várom ;)
puszi
        Nicole

                                                               






                                              Tökéletességre hangolva




-Mi van?-mondta Ian meglepődve.

-Ez így sehogy nem jó! Nem akarom,hogy ápolj és eltarts amíg rendbe nem jövök!

-De Elza,hiszen ez természetes egy kapcsolatban,és különben is ,nem sokára meggyógyulsz.A doktor mondta,hogy egyre javul az állapotod a gyógyszertől,és nem is olyan súlyos az a vérrög.Kezd feloszlani.

-De akkor is.Nem veszed észre,hogy mennyi gond van velem?Megérdemled a boldogságot!

-Igen,és a boldogságot csak úgy kaphatom meg,ha te életem végéig velem vagy!De úgy látom,hogy lassan leszarod magasról,hogy én mennyire szeretlek téged!

-Sajnálom -böktem ki,majd hangos zokogásba törtem.Úgy látszik valóban,eddig fogalmam sem volt,hogy Ian mennyire szeret.S most azt hiszem alaposan megbántottam.

-Ian!-nyúltam a kezéért.

-Hagyjál! Most hagyjál Elza!-eltávolodott tőlem.

-Sajnálom,szeretlek,csak nem akarok terhet jelenteni neked!

-Ez a megnyilvánulásod tudod mit jelent?

-Nem-válaszoltam.

-Azt jelenti,hogy halvány gőzöd sem volt arról,hogy mennyire szeretlek!Szerinted heccből voltam veled?-esett nekem. .

-Mondtam már,hogy sajnálom,mit tehetnék még?

-Tudod mit?Talán igazad van,és jobb ha elhúzok innen!

Istenem mit tettem!Elüldözöm magam mellől Iant,pedig mindennél jobban szeretem.

Kiviharzott a kórteremből.

Nem telt el öt perc sem,és vissza jött.

-Szeretsz?-kérdezte egy laza mosollyal.

-Mindennél jobban!-mondtam bocsánat kérően.

-Akkor rendben.-újra mellém bújt,és simogatott.

-Elza én nem akarlak elveszíteni téged! Örökké magam mellett akarlak tudni!

-Ha így állunk,akkor soha nem fogsz megszabadulni tőlem.-rádőltem a mellkasára.

-Az csak örömömre szolgál.-olyan jó volt a karjai közt lenni,s tudni,hogy szeret.

Iant később kitessékelték az ügyeletes nővérek.Amint elment elnyomott az álom.

Másnap reggel az orvosom jó hírt közölt,miszerint az agyamban a vérrög hihetetlen módon csak nem eltűnt Azt mondta,hogy a szervezetem nagyon jól reagált a gyógyszereknek,s emiatt gyógyultam meg.

Azt mondta,hogy még ma éjszakára maradjak,de eszem ágában sem volt! Saját felelősségre elindultam haza.Legalább Iant meglepem a lakásán.

Hívtam egy taxit,s Ian lakásához siettem. A hatalmas dugók ellenére viszonylag gyorsan odaértem.

Gyorsan a lifthez szaladtam,s már mentem is fel a nyolcadikra hozzá.

Szaladtam a lakásához,és miután végig igazítottam magamon mindent,becsengettem.

Gyorsan ajtót is nyitott.

-Szia!-vigyorogtam.

-Háááát te?-mondta ledöbbenve.

-Meggyógyultam,és eljöttem.-miután bejeztem a mondatot a karjai közé vetettem magamat.

A táskámat az ölelés közben ledobtam,s berúgtam az ajtót.Nem tudtam Iannek ellenállni,és nem is akartam.

-Elza ezt még nem kéne!

-Dehogy nem,nincs semmi bajom Édes.-megsimogattam az arcát,ami kissé borostás volt már.Azonnal megcsókoltam,az ingét pedig lerángattam róla.

Hagyta magát,de látva,hogy nem csinál azon kívül semmit a kezeit a melleimre tettem,és onnan már ő folytatott mindent.

Miután megszabadultunk egymás ruháitól,rettentő lassan végig csókolta testem minden porcikáját,amitől a mennyekben jártam.

-Elza...tényleg nem kellene..-ujjamat a szájára biggyesztettem,s ő egy csókot nyomott rá. Szája a nyakamra vándorolt,s szívta.

-Na mi van te kis vámpír!-mosolyogtam.

-Elza.-mondta.Nem tudom miért akar ennyire kímélni hiszen tökéletesen jól van az agyam,köszönöm szépen.

Egyre szaporábban vettük a levegőt,s a lábaimat a dereka köré fontam. A kezembe vettem merev férfiasságát,amire egy óriási nyögéssel válaszolt.

-Elza! Ismétlem, nem kellene...

-Csitt!-förmedtem rá. Végre nem fogta vissza magát,s belém helyezkedett. Rettentő gyors tempót diktál,de élveztem. Körmeimet a bőrébe mélyesztettem, nem reagált rá.

Lassan mindkettőnket hatalmába vett a gyönyör,s Ianre feküdtem.

-Szeretlek Elza,mondtam már?

-Nem elégszer!-s erre a kijelentésemre,legalább százszor mondta a számomra bűvös szót.

Később filmeztünk Iannel.Megnéztem a sorozatát,amiben Paullal játszik. Ott is akár egy görög isten, úgy brillírozott.

Imádtam a rosszfiús szerepét,de azt hiszem a való életben is megállja ez a szerep a helyét,egy kis túlzással.

Az egész délelőtt olyan volt,ahogy mindig is álmodtam egy romantikus napot:együtt fürdés,együtt evés,együtt filmezés,együtt kutya sétáltatás,együtt minden!

Délután pedig terveztük a közös életünket.Elmentünk bútort venni az új házunkba ,bár a házat még nem láttam,ezért oda is elmentünk.

Gyönyörű erdős táj felé vezetett Ian. Nem árúlta el Ian az istenért se,hogy hol vett házat.

-Játszunk egy kicsit?-mondta mosolyogva,s elővett egy fekete kendőt,majd a szememet bekötötte vele.

-Jaj,Ian!-nevettem.

-Na gyere!-elkezdett vezetni. Legalább fél kilométert mentünk,majd megállt.

-Készen állsz?

-Igeeen!-nyafogtam,majd mind ketten nevettünk.

levette a kendőt,és egy hatalmas nagy villa állt előttem,egy hatalmas kertel az erdő mellett.

-Jézusom!-nyögtem ki,és a szememet a villára szegeztem.-Ez neked ház?Ez egy kastély!

-Nem tetszik?-mondta ijedten.

-Dehogy nem! Káprázatos,de ez rengeteg pénzbe kerülhetett.

-Ugyan a pénz mellékes,a lényeg,hogy boldogok legyünk Elz!-átkarolta a derekamat,és gondosan körbevezetett az udvarban,amelyben volt medence,és szökőkút is.

Leültünk a fűbe,és órákig néztük egymást,és beszélgettünk.

Majd bementünk a házba is és ott is kaptam idegen vezetést. legalább egy órába telt körbejárni a villát.Minden tökéletes volt benne. Közben hangoztattuk a gondolatainkat,miszerint "ez lesz a konyha,amaz pedig a nappali"...

Csodálatos nap volt,egy csodálatos férfival.

  A villa