Novella 2.3

 Sziasztok!
Ne haragudjatok,hogy  csak most hozom a friss részt,de rettentően beteg voltam.:S
Viszont most itt a friss novella rész,remélem tetszik Nektek!
A véleményeket várom!
puszi
      Nicole

                                       

                                                 

                                                               Varázslatos nap



Ian lakása egyszerűen elképesztő volt.Modern és fiatalos.
-Ülj csak le!-mutatott a dizájnos kanapéra. Bólintottam,és kényelmesen elhelyezkedtem. Ian egy percre eltűnt,majd egy viszonylag hosszú pólóval jelent meg.
-Tessék,ez azért mégis jobb,mint az a valami!-mutatott a ruhámra. -De előbb fürödj le!-s a fürdő irányába mutatott.
A fürdőben sem csalódtam,gyönyörű volt,akár egy királyi lakosztályban. Hamar ledobtam a piros  jelmezemet,és a zuhany alá álltam. A forró víz égette a bőrömet,de jól esett.
Hamar magamra vettem Ian pólóját ,amelynek igen csak finom illata volt. Ha ezt Laura megtudná,hogy Ian Somerhalder lakásában vagyok! De ez most valahogy nem számított. Inkább csak szerettem volna megismerni,mint embert.
Összeszedtem a ruháimat,majd kimentem a nappaliba,ahol Ian ült.
-Jól áll!-jegyezte meg egy szív döglesztő mosoly kíséretével.
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza majd mellé ültem.
-Jobban vagy?
-Igen,már nem fáj a fejem. De ugye elhiszed,hogy önszántamból nem drogoztam?-kérdeztem vonakodva. Elég rossz érzés,hogy egy kis drogosnak tart.
-El.-válaszolta nevetve.Hirtelen megmordult a gyomrom,mire elpirultam.
-Éhes vagy?Gyere vacsorázzunk!-állt fel,majd a kezét nyújtotta felém.
Benézett a hűtőbe,és arcáról  eltűnt a mosoly.
-Hát,itt nincs semmi! Viszont...-kezdte,és összecsapta a két kezét;- Isteni palacsintát tudok sütni,ha  esetleg érdekel,akkor gyere ide és segíts!-nevetett.  Hamar kikeverte a tésztát,akár egy profi.
-Na , megfordítod?-nyújtotta felém.
-Hát félő,hogy a plafonodon landol!-nevettem.
-Na gyere! Megtanítalak rá!-háttal maga elé húzott,majd a serpenyőt a kezembe nyomta. Megfogta a kezemet,és egy hirtelen,erőteljes mozdulattal meglendítette a kezemet. A palacsinta fellendült,majd szépen,szabályosan,ahogy a Nagy Könyvben megvan írva,vissza pottyant a serpenyőbe.
-Ez aztán profi!-mondtam elégedetten Iannek.
Ő csak somolygott,és sora tálalta a palacsintákat. Vett elő epret,és különböző finomságokat hozzá.
-Hm.ez aztán finom! -jegyeztem meg.
-Ebben az egyben verhetetlen vagyok!-vigyorgott rám,miközben evett.
-Egóban látom nincs hiányod!
-Azért nem vagyok ám olyan beképzelt! De ez az egy nagyon megy,az tény.-vigyorgott tovább.
Vacsora után elkezdett ágyaznia  kanapén.
-Itt alszom,aludj csak az ágyban!-mondta.
-Dehogyis!Nem akarlak kitúrni onnan!Majd én alszom itt.-vitatkoztam vele,de hathatatlan volt,és azon kaptam magam,hogy már a szobájában állunk.
-Tessék,itt kényelmesen fogsz aludni!
-Te pedig azon az aprócska kanapén fogsz nyomorogni!-csóváltam a fejem.-De tudod mit?Tudok valamit,ami mindkettőnknek jó lesz. Elég nagy egy az ágy,én alszok azon a  végén,te pedig ezen.
Ian elnevette magát.
-Nem bánom,de ugye nem horkolsz?-nevetett,mire én neki vágtam egy párnát. -Szóval nem,ugye?-folytatta.
-Nem!- vágtam rá,és bebújtam az ágyba. Nem sokára Ian is követett,és halkan beszélgetni kezdtünk a sötétben.
-Miért vagy ilyen kedves hozzám?Hiszen nem is ismersz!-mondtam.Valahogy könnyebb volt így beszélni,hozzá,hogy nem láttam a lélekzet elállító férfit.
-Nem tudom.Olyan másnak tűnsz,de ne nézz most hülyének,jó?
-És milyen irányban tűnök másnak?-kérdeztem vissza.
-Azt sem tudom,olyan jó vagy,és gyönyörű.Tiszta,és szeretni való.-motyogta,és láttam,ahogy arcát a párnájába temeti.
-Értem.mondtam,és elkezdtem vigyorogni. Jól esett,hogy ilyeneket mond.  Valahogy,most először éreztem,azt,hogy fontosabb valaki nekem,mint saját magam,és azt a valakit önzetlenül kezdtem szeretni.


     ************Luna szemszög**********


Lefeküdtem  az ágyamba,és csak a  délelőtti dologra tudtam gondolni.
Nem elég,hogy a legjobb barátnőm elárult,akkor még a némán csodált szerelmem is kinevetett.
Vajon mindenkinek az a baja,hogy túl fiús lány vagyok? Ezért nem szeret senki? Elegem van mindenből,és mindenkiből! Nem akarom,hogy újra és újra csak megalázzanak! Eddig soha sem mutattam ki,hogy mennyire fáj,de most már nem tudom titkolni.Egyszerűen nem megy.   Felkeltem,és a fiókomhoz mentem. Kutattam egy apró dobozka után,ami  megváltoztathat mindent,Ami jóvá teheti az oly sok rosszat. Ami elfeledteti a múltat.....
Megvagy!-mondtam magamban,és magammal vittem az ágyba. Kényelmesen elhelyezkedtem,majd a doboz tartalmát elrejtettem a számnak,és egy nagy nyelés után végleg elmerült a testemben.
Most már minden jó lesz!-bíztattam magamat,és lehunytam a szemeimet.

Edény csörömpölésre lettem figyelmes. Várjunk csak! Nem szabadna magamhoz térnem,vagy ez már a menny?Hiszen egy doboz ,ütős altató vettem be, tegnap este! Megerőltettem magam,és kinyitottam a szememet. Kis híján felsikítottam. Egy teljesen ismeretlen szobában voltam.
-Jézusom!-mondtam,mikor felemeltem a kezeimet,és mind a tíz ujjamon  legalább három centis "karmok" díszelegtek.  A vállamra vonult a tekintetem,melyen  hosszú, szőke tincsek lógtak.




Ez lehetetlen. Ilyen lenne a halál? Vagy létezik reinkarnáció? Hamar felkeltem,és végig nézem a formás lábaimon.Viszont a tekintetem "fél útján" megakadt a szemem,a két hatalmas labdán ami az én lapos melleim helyén volt. Kisiettem a  szobából. Sehol senki! Végig jártam az összes helységet. Vajon ez az én lakásom lenne?
Végre megtaláltam a  fürdőt,egy hatalmas tükörrel együtt. Elé álltam és elakadt a lélegzetem.
-Christina?-nyögtem. Istenem! Ez.....ilyen nincs....képtelenség...
Hamar kirohantam a fürdőből. Egy tágas nappaliban találtam magam,ahol egy cetli állt.

"El kellett mennem a forgatásra. Remélem jól érezted magad,ha akarsz nyugodtan várj meg!
                                        Ian"-és egy telefon szám volt mellékelve.
De ha én vagyok Christina,akkor most Christina....?