34.Fejezet

 Sziasztok!
Hm..hát nem tudom.Két komit kaptam,és egy véleményt a chaten. Ennyire nem tetszett?
Na mindegy.Itt a friss.Ebben semmi izgalmas nem történik,csak Ian egy napjába kukkanthatunk be.
Azért remélem tetszik...
Puszi
      Nicole

                                                 Új élet



-Szerintem ez tökéletes lesz!-mondta Nina a harmadik lakásban amit megnéztünk.
-Nekem is tetszik.Hangulatos,nem túl nagy nem túl kicsi.Pont jó.-mondtam.Már egy hete keressük a megfelelő lakást,de egyszerűen nem találok olyat,amiben ne látnék valami kifogásolni valót.Ezzel viszont szerencsénk van,mert  be is van rendezve vadiúj bútorokkal.Na és van gyerekszoba kisággyal meg minden.
-Azt mondta a tulaj,hogy akár már ma is beköltözhettek,a lényeg,hogy a pénzt utald át neki!
Nina annyi mindenben segített,hogy azt már felsorolni se tudnám.Éjjel-nappal velünk van,és segít.
-Ha gondolod szólok Monicanak,hogy hozza ide Sophiet.Jaj Istenkém,nehogy félre érts nem akarlak kilakoltatni benneteket a lakásomból!-mondta ijedten.
-Dehogyis!De neked is van magánéleted Nina,nem nyüzsöghetünk rajtad. Különben is mint láthatod nagyjából oké velem is minden. Az első pár napon tudom,hogy eléggé kiborultam,de már rendben vagyok!-simogattam meg. Nina kezelte minden szeszélyemet.Vigasztalt amikor csak tudott,még dolgozni sem ment pedig épp egy filmet forgatnának. Szóval igazi jó barát volt.
-De azért a pakolásban még segítek,és ha ne gond este is itt maradok.Nézhetnénk valami filmet-ajánlotta,majd lehajtotta a fejét.
-Mi a baj ?
-Tudod a film amit forgatunk...Nos ha minden igaz a további részeket Afrikában forgatnánk le..
-És mi ezzel a gond?-nem értettem,hogy miért érzi ezért kellemetlenül magát.
-Nem akarlak egyedül hagyni.Tudom,hogy én vagyok a legjobb barátod,és az egyetlen is akinek bármit elmondasz,és akitől nem szégyellsz segítséget kérni!Úgy érzem ha elmegyek cserben hagylak...És azt nem akarom Ian-magyarázta,majd sírni kezdett.-Elképzelésem sincs arról,hogy ebben a hétben mit éreztél,de tudom,hogy most nagyon nehéz neked.
Magamhoz húztam,majd szorosan átöleltem.-Köszönöm!Köszönöm amit értünk tettél,de mint mondtam van magánéleted!El leszünk.Nem mondom,hogy nem vagyok rosszul,nem vagyok szomorú,mert ez most természetes.De rendben vagyok annyira,hogy nagyjából eltudom látni magunkat.Na és persze rettentően fogsz hiányozni-próbáltam nevetni,de gondolva az eseményekre nem igazán ment.-Ez nagy lehetőség Nina!Ó Afrika,az ám a jó hely.Mindig is elakartam menni oda.Talán majd ha Sophie megnő...-motyogtam,mire Nina nevetni kezdett.
-Szóval azt mondod menjek? Nem haragszol meg?De annyira bűntudatom lesz...
-Igen menjél csak.És ne legyen,hiszen eddig is nagyon sokat segítettél.
Az elmúlt hétben,amióta hazahoztuk Sophiet Nina etette,ő cserélte ki a pelenkáját stb...Mint mondtam rengeteget segített.-Na és meddig kívánsz ott lenni?-vigyorogtam rá.
-Hát az a rendezőtől függ.Azt mondta ne számítsunk kevés időre.
-Hehe,kedves.Azt hiszem el kellene mennünk a cuccokért,majd Sophiaért.
-Ühümm.-szipogta Nina.. Három óra alatt áthoztuk az összes cuccunkat,beleértve Bellát,aki kap egy külön szobát. Szerencsére szobatiszta,ezzel nem lesz gond.
-Monica nem sokára hozza Sophiet-mosolygott Nina.-Összeütök valami vacsorát,,hogy legyen mint bevágnod-nevetett,majd ment is az újdonsült konyhámba.tetszett ez a lakás,olyan átlagos volt.Semmi luxus cucc.-Tudod Ian-kezdte főzés közben-Úgy van,hogy holnap este indulok.Szeretném ezt az estét veletek tölteni! Főzök finom vacsit,majd beülünk az új nappalidba filmezni. Természetesen közben Sophieval játszunk,meg minden egyéb szükségletét kielégítjük.
A finom illat a tálból megütötte az orromat. Nina otthon volt a konyhában,mindig mondta,hogy mennyire szeret főzni.
 -Na és te gondolkodtál azon,hogy visszamész dolgozni?Mert valamiből meg kell majd élnetek-mondta,majd megkóstolta a tálban lévő valamit.
-Igen.Ha lesz valami ajánlat elvállalom.Bár aggódom,hogy Sophieval mi lesz ,hiszen Monicaékhoz sem vihetem mindig,elég nekik Dam.A nagyszülők meg távol laknak.
-Fogadj fel egy  babysittert.Manapság nagyon jó fejek vannak.A hét éves unoka öcsémnek is van babysitterje,mert a szülei sokat dolgoznak.De hát ez érthető nem?A mai világban már majd nem,hogy egy állás sem elég az ember megélhetésére...
Elgondolkodtam.-Nem igazán akarom a lányomat egy idegenre bízni.De hát ha nem lesz más választás...
- Szívem,a lényeg az,hogy ne túl öreget vegyél fel,na meg ne is túl fiatalt.A fiatalok többsége idehozná enyelegni a pasiját,amit gondolom nem szeretnél.Az idősebbek,meg túl maradiak a mai gyerekekkel.Szóval mindenképp  húszon felül legyen,de negyvenen alul-kacsintott.
-Na jó,de ez még nem biztos.Ahogy mondtam,nem igazán akarom a lányomat egy idegennel hagyni.
-De Ian,egy kislány feladata időigényes,és valakinek dolgoznia is kell majd.Jól meg kell ismerned,jó pár óra hosszat kell vele beszélgetned,és nem lesz semmi gond.Persze ha nem akarod,nem erőszakoskodom.Csak egy felvető ötlet volt-mondta,majd újra belemélyedt a tálba.-És amúgy szereted a tejszínes csirkét?mert azt csinálok.-nevetett.-Bocs,hogy meg  se kérdeztem,de valahogy most ezt megenném én is-vigyorgott.
-Persze,bármi jöhet.A lényeg,hogy legyen valami,mert éhen halok!
 Épp,hogy befejeztem a mondatot csengettek.Biztosan Monica és Sophie az.
-Szia Ian,itt is van a kishercegnő.Nagyon jó volt,egész nap aludt,aztán ügyesen evett is.Azért még etessétek meg egy óra múlva-nyújtotta át a kicsikémet.
-Nagyon köszönöm Monica-öleltem át.-Rengeteget segítesz! Gyere,nézd meg a lakást!
-Nem köszi,sietnem kell,mert ha minden igaz egy régi osztály társam jön vacsorára.Kíváncsiak Adamre-mosolygott,majd egy puszi után elment.Hihetetlen,hogy tizenhét éves,és ennyire felelőség teljes. Nekem kellene nekik segíteni,nem pedig fordítva...
-Na gyere királylány! Mihez van kedved?-kérdeztem,mire egy hatalmasat ásított.-Ó értem,nem szeretnéd a társaságunkat élvezni.Kár-szorítottam magamhoz.-Megmutatom a vadiúj szobácskádat,és ha gondolod,már használatba is veheted az ágyikódat!
Bevittem a szobába.Kicsit mintha érdeklődve nézegelődött volna,majd újra elszundított.Hihetetlen,hogy eg ilyen kis tök mag mennyit tud aludni.Igen aludni,enni,és üríteni...Beletettem az ágyába,majd mellé tettem Elz fényképét.Gyönyörű rajta.A kicsi kiköpött mása,kivéve a szemét,mert az bizony az enyém. Emlékszem kiskoromban mennyien mondták anyunak,hogy "Jaj Edna,milyen gyönyörű szemei vannak ennek a gyereknek",és hasonló dicséreteket. -Tudod,átkozottul hiányzik ám a mamád-mondta egy nagyot sóhajtva. Könnyek szöktek a szemembe.-Gondolom Neked is.Tudod nagyon szeretett ám Ő téged,és várt is már...-nem tudtam tovább mondani,hiszen  újra összeroppannék. Sophie elaludt,én pedig miután megpusziltam kimentem Ninához.
-Elaludt?-kérdezte halkan.
-Igen. Már is kész a vacsi?-kérdeztem,látván,hogy Nina megterített.
-Aha,ez hamar megvan-válaszolta könnyedén majd leült.Isteni finom csirkét csinált.Én nem értek a    gasztronómiához ,de szerintem szakácsnak simán elmehetne. Miután megvacsoráztunk,Nina betett egy filmet.
-Ugye nem baj,hogy horror?
-Nem dehogyis-mondtam.Jobb mintha valami full romantikus szappanopera lenne...