31.Fejezet

 Sziasztok!
Átkozottul sajnálom,hogy ennyi időn keresztül nem hoztam  részt. Előrször
a laptopom lett vírusos,majd én.Két hete lázas vagyok,és egyéb panaszaim vannak,amik kitartóan kínoznak engem. Mostanra összehoztam a részt,s miután elolvastátok,véleményeztétek lesz egy döntő kérdésem,de azt majd késöbb...
Még egyszer sajnálom!
Sok puszi
                Nicole 



                                                               Sors

Már legalább két órája ültem ott,azon a nyomorult széken. Átkozottul kényelmetlen volt,ezért többször is fel-alá járkáltam.
-Nyugalom Ian!-mosolygott Monica mellettem.-Én hat órán át szültem ,
Nagyon jó,még ezek szerint,akár négy óra is visszalehet!Ezt a gondolatomat rögtön visszavontam,miután láttam,ahogy a doktor kisétál az ajtón. Nem haboztam,azonnal oda rohantam.
-Mondja,sikerült minden?Hogy van a lányom,és a menyasszonyom?- zúdítottam rá a kérdéseimet.
-Nos...most nem tudok mit mondani,én csak egy asszisztáló orvos vagyok,de ha megengedi,most meg kell keresnem az egyik kollégát!-magyarázta gyorsan,és sietve kikerült.
-De legalább azt mondja el,hogy jól vannak?
-Ne haragudjon,de nem mondhatok semmit egyenlőre!-kántálta,majd fa képnél hagyott. Pár perc múlva egy másik orvossal rohant be a szülő szobába.
-Mire fel ez a nagy sietség?!-lihegtem Olivernek.
- Nyugi,biztosan jól vannak!-próbált nyugtatni,de valahogy nem ment.
-A francba is,hiszen nem mondta,hogy jól vannak!-ordítottam.
-De azt sem,hogy rosszul!  Ian,hiszen ez életed egyik legszebb napja vagy mi...Hát élvezd!
Igaza volt...Annyira igaza volt. Túl reagálok mindent,nem tudom mi van velem! Annyira ideges vagyok.  A büféhez mentem,ahol vettem  egy doboz cigarettát. Tudtam,hogy nem szabad,de rágyújtottam a kórházban.Először fuldokolni kezdtem,hiszen nem szoktam cigarettázni. Visszamentem  Oliverhez,aki csak egy savanyú pillantást vetett rám.Épp,hogy leültem az ajtó megint csapódott,de most Mrs.  McWayer  jött ki ,vagy inkább tessékelték ki.  Zokogva a férjébe kapaszkodott. Azonnal kérdőn néztem rá,s ő csak lehunyta a szemeit.
-Mondja már! Kérem...-kiabáltam,majd pedig párat a falba ütöttem.
-Az elején...-nyöszörögte-Az elején minden rendben ment. Aztán én nem tudom...-arcát a kezébe temette.
-Egyik pillanatról a másikra  rosszul lett,mintha elfogyott volna az ereje.Lerogyott az ágyra,és azt mondogatta,hogy nem tudja tovább csinálni,pedig  már nem sok kell,hogy kint legyen  az unokánk....-zokogott.
 -Mi van ha....ha...-nyögte.
-Ki ne mondja!-ripakodtam rá. Nem akartam hallani. Nem akartam tudni. Sokszor jobb a tudatlanság. Homály borította be az agyamat. Minden negatív gondolatomat kizártam a fejemből. A  régi idők kavarogtak a fejemben.


"-Lám,lám valaki de jól érzi itt magát! -kiáltottam a gyönyörű lánynak,aki a tóba lógatta a lábát.
-Sajnálom,de már unatkoztam ott bent.-motyogta ijedten.Valószínű azt hiszi,hogy én valami nagy főnök vagyok itt-ezen jót nevettem.
-Semmi baj,nem én találtam ki a szabályzatot,elhiheted. Elvileg én most a pihenőmben ücsörgök,és forgató könyvet olvasom. De hozzád hasonlóan én is eluntam magamat-magyaráztam neki.Valóban unalmas volt ez az egész helyzet. Most fedeztem fel,hogy micsoda gyönyörű haja,és arca van ennek a lánynak.Tökéletes.
-Elza-nyújtott kezet.Jó érzés volt megfogni a kezét. 
-Ian Somerhalder-ráztam meg a kezét. A nevem hallatára meg sem rezzent.Nagyon örültem,csodálatos,hogy nem tudja ki vagyok!"(....)

A megismerkedésünk. Hálát adok ezért a napért! Ha akkor nem szegem meg a szabályokat,és nem megyek ki,talán munka kapcsolaton kívül,semmi más érzést nem tápláltunk volna egymás iránt.
Csodálatos volt minden perce annak a napnak.Amikor a tóban voltunk...
  
"-Szia Ian! Figyelj hamar gyere ide a helyi kórházba,Elzát elgázolták. Nincs időm magyarázkodni.Siess.-rebegte  Paul. Hirtelen nem értettem.Nem nem történhetett Elzával baj! Az agyamat elöntötte a fájdalom,és a düh. Hamar a kórházhoz siettem,ahol egy feltűnően szép kék szemű lány rohant oda hozzám.
-Végre itt vagy!Elza már vár.-motyogta.-Én Ann vagyok,a legjobb a barátnője.-nyújtott kezet,majd a lifthez mentünk.-De mégis mi történt?-ráncoltam össze a szemöldökömet.
-Paul miatt van minden.Elza akart vele pár szót váltani,de ő nem szállt ki a puccos autójából,és hagyta,hogy Elzát elüssék.-magyarázta.Na,pont ennyi kellett ahhoz,hogy beteljen a pohár...Egy dolog járt most a fejemben: uPaul mocskosul megfog ezért fizetni!"(...)

A baleset.Amikor azt hittem,hogy megölöm Pault.Nem sok tartotta. Szörnyű volt Elzát olyan védtelennek látni.Szerencsére nem hallottunk erről a baromról mostanában.  

 "-Na de még is mi legyen a neve?-kérdeztem Elzát-Mert hát valahogyan majd csak szólítanunk kell őt.-Legyen Rocky,kislány koromban a hörcsögömet így hívtuk.-jelentette ki határozottan

-Rocky?! Ne csináld már Elza.-nevettem-A kutyusunk nem egy hörcsög!

-Komolyan mondom,legalább húsz nevet felsoroltam,s neked egy sem tetszett.A vége az lesz,hogy Iannek fogom hívni!-nevetett,aztán hirtelen elgondolkodott.Na,hogy ebből mi fog kisülni.....

-Edward?

 -Most komolyan egy "vetélytársam" nevét akarod adni a kutyának? Nem hallottad még?! Damon Salvatore vs. Edward Cullen. -kacagtam.Nem semmi ez a csaj... " (...)


Amikor megvettem Bellát,mikor átadtam Elzának,és amikor elneveztük mind felejthetetlen.Család taggá vált.Elza tökéletes gazdi.

"Elza elviharzott. Sajnáltam,hogy megint nem tudtam uralkodni magamon,és neki estem Paulnak.De annyira gyűlölöm...Ann nem zavartatta magát,rendelt vacsorát. A női mosdó felé mentem,hogy bocsánatot kérhessek Elzától. Épp egy hölgy igyekezett az illem hely felé,így legalább elkerülöm a kellemetlen szituációt,mi szerint bemegyek a női mosdóba.-Kérem!-mosolyogtam a negyvenes éveiben járó hölgyre.-Legyen kedves,és szóljon oda bent egy barna hajú hölgynek,vörös ruhában van!-simogattam meg a vállát.Kedvesen bólintott majd bement. Kis idő után kijött.-Sajnálom,az összes WC-t megnéztem,de egyikben sem tartózkodik egy hölgy sem!-mondta. Elkapott a düh,és berohantam a helységbe megbizonyosodni  Egy-egy rúgással kinyitottam az ajtókat,de tényleg sehol sem volt.
Hamar kirohantam,ahol a járó kelőket kérdezgettem. Kb. a huszadik személy mondott hasznos információt,,ami szerint Elza haza ment. Nem tudom honnan vette,de én rögtön beültem a kocsimba és haza hajtottam. Rettentő sok dolog játszódott le bennem.(...)Mikor a házhoz értem épp egy nagy bőrönddel ült be egy taxiba.Követtem őket ahogy tudtam,de több helyen is dugóba keveredtem.Mire a reptérre értem,már késő volt.Nem,nem teheti ezt velem! Rohantam,mint az állat,fel a mozgó lépcsőn,ahol senkit és semmit sem néztem.Csak magamhoz akartam szorítani.Azt akartam,hogy megbocsájtson. -Miért Elza,miért teszed ezt velem?! Nem szeretsz már? Ne menj el kérlek, ne.Te vagy az életem,ne tedd ezt!!-ordítottam Elzának,aki épp felszállt a repülőre.Hátra sem nézve,akár egy kő tömb haladt előre.Hát ennyi volt.Elment. "(...)



Életem egyik legrosszabb hete volt.De amikor végre visszakaptam,az kárpótolt. 

"-Van ,van itt még valami. 
-Mi?-nevetett.
 -Terhes vagyok Ian.,és szinte biztosan állítom,hogy tőled!"(...)
 
 

 " -A magzat vér szerinti apja........... -olvasta remegő hangon Elza,én pedig a szememmel követtem.- Ian Joseph Somerhalder!!!!-kiáltotta Elza,mire mindenki ránk nézett,én sem fogtam vissza magamat,azonnal felkaptam és ahogy a torkomon csak kifért ordítottam,hogy apa leszek! "(...)

Életem legszebb napjai.Először visszakapom Elzát,majd kijelenti,hogy lehet,hogy tőlem terhes.Aztán pár nap múlva bebizonyosodik,hogy valóban apa leszek! Fenomenális... 
 A kezdetektől biztos vagyok benne,hogy kislány lesz.Ez most sincs másképp.
Mire újabb emlék képben akartam elmerülni,valaki rettentő intenzitással rázogatni kezdett.
-Ian,Ian,Ian!-ordította Mr. McWayer. A hangja nagyon más volt...Rossz értelemben más.
-Oké,oké.Fent vagyok,magamnál vagyok!-bizonygattam,majd kinyitottam a szememet. Ez a sok emlék megnyugtatott.
Mikor kinyitottam a szememet egy fehér ruhás úriembert pillantottam meg,két ápolóval. 
-Mr. Somerhalder... Nos....-majd nem ráordítottam,hogy "mondja már",de egy hang sem jött ki a torkomon.Ledermedve vártam,hogy mi jön most. 
-Nos az ön menyasszonya........