20. Fejezet

 Sziasztok!
Meghoztam a fejezetet,b ár részemről kicsit erőltetett volt,mert nem nagyon jött a várva várt ihlet. :)
Azért remélem tetszik ...
Puszi
     Nicole




                                                           Vacsora és egyéb katasztrófák

   :)))))))

-Terhes vagy?Gyerekünk lesz?-mondta ledöbbenve,s én megijedtem,hogy nem örül..
-Igen Ian!-mondtam,s döbbentséget átvette az öröm.Elmosolyodott,majd nevetett,és felkapott.
-Gyerekünk lesz!-kiáltotta.
-Hát örülsz?-kérdeztem áhítattal.
-Naná Elza,miért ne örülnék?! Mindig is  akartam egy tündéri kislányt,vagy izé fiút!-nevetett.Aztán rájött arra,amit eddig nem hangoztattunk.
-De ugye nem Paultól van?
-Bízom benne,hogy nem.-szegtem le a fejemet.-Ian,lehet,hogy nem bízol bennem,de én úgy érzem,hogy te vagy az apa!
Ő is leszegte a fejét.
-Csináltatunk DNS tesztet,minél előbb annál jobb.Nem nagyon értek hozzá,de olvastam,hogy állapotosan is meglehet tudni,hogy ki az apa.-mondta kedvetlenül.
-Hát már nem örülsz?-kérdeztem.
-Elza,a világon talán még semminek sem örültem ennyire,viszont nem akarom bele élni magam,mert akkor lehet ,hogy hatalmasat fogok csalódni!Érted?-ölelt magához.
-Értem,de reménykedjünk.-suttogtam.
-Közölni kellene azzal a segg fejjel is...-mondta Ian.
-Tudom. De még is mit mondjak neki?Olyan kellemetlen ez a helyzet...Nem lehetne,hogy csak veled csináljuk meg a tesztet? Ha tőled van meg sem kell tudnia...-mondtam.Ian bólintott,és magához szorított.
-Hidd el,megoldódik minden!-mosolygott,majd  vissza feküdt az ágyba,én pedig követtem...


***********************************

Másnap reggel felhívtam egy doktort.
Mivel elég fontos a teszt,sikerült rávennem,hogy még ma elvégezze,ezért Iannel el is mentünk a kórházba.
Hamar túl lettünk a vizsgálatokon,és már csak izgulnunk kellett az eredményért.
-Mit gondolsz,tőlem van a pici?-kérdezte  mosolyogva,és félőn a hasam felé igyekezett a keze. Megragadtam a remegő kezét,felhúztam a pólómat,és rátapasztottam a hasamra.. Bár ilyenkor nem igazán lehet érezni semmit,még is öröm volt tudni,hogy érdeklődik a kicsi iránt.
-Ez..ez nagyon jó!-mosolygott,és simogatta a hasamat.
-Ugye?!-vigyorogtam.-Képzeld e,ha már akkora leszek mint egy bálna!-s lefagyott az arcomról a mosoly,bár nem az a fajta vagyok,aki  azon rágódna,hogy mi lesz ,ha elkezd gömbölyödni.
-Ugyan Elza,én nagyon fogok örülni,ha már elkezd nőni a hasad!-mosolygott vissza.-Na és ugyan olyan gyönyörű leszel,mint most!Sőt...-nevetett.
-Megvárjuk a tesztet,vagy este vissza jövünk érte?-kérdezte.
-Szerintem menjünk haza,nincs kedvem estig itt üldögélni. -bólintott,és elmentünk az autóhoz.
-Szeretnék valamit kérdezni ...-kezdte.
-Mit?
-Lenne  kedved megismerkedni a családommal?-kérdezte szerényen,mire én elmosolyodtam.
-Persze Ian! Nagyon örülök,hogy végre találkozhatok velük!-örömködtem. Igaz,hogy én nem tudom viszonozni,mert nem tartom a kapcsolatot anyámékkal,de bízom benne,hogy Ian szüleivel jól kijövünk majd.
-Akkor induljunk,velük már megbeszéltem!-mosolygott,és beszállt az autóba.
-És hogy hívják a szüleidet?-kérdeztem.
-Edna és Robert Somerhalder. Miért?
-Csak kíváncsi voltam.-mondtam és  kibámultam az ablakon.
-Te mindenre kíváncsi vagy cica.-nevetett.
-Ian...A gyerekről ne beszéljünk ugye,míg nem vagyunk biztos benne,hogy tőled van?
-Nekem mindegy Elz. .-mondta és tovább vezetett.
 hamar odaértünk a kis családi házhoz,és Ian  beinvitált.
-Fiam!-kiáltotta egy kedves női hang,és egy fiatal hölgy közeledett.Meg nem mondtam volna,hogy Ian anyukája  az. Megölelgette Iant,majd engem is.
-Jó napot!-köszöntem neki,és már a csatlakozó apukának is.
Edna megkért,hogy meséljek magamról,meg is tettem. Majd nosztalgiáztunk egy kicsit Ian gyermekkoráról beszélt.
Kedves család,és közvetlen.
Elmentem Ednával a főét elélt,s letettem a telefonomat a konyha pultra.
-Mm,de finom illata van.-illatoztam a finom sültet.
Miután feltálaltuk az ételt,leültem enni,de Edna még vissza ment.
Hirtelen egy ismerős dallam csendült fel,és már indultam is a konyhába a telefonomért.Nagyot dobbant a szívem,hiszen biztosan az orvos hív,hogy kész vannak a tesztek!
Ahogy indultam Ian anyukája dühös arccal  tette le a telefonomat a pultra.
-Te könnyűvérű...te...te céda!-ordította.
-Miért ordítasz anya?-rohant be Ian,s úgy tett mint aki nem hall a fülének.
-Miért hoztad a házunkba ezt a nőcskét,amikor megcsalt téged?-ordította még mindig.
-De ezt meg honnan tudod?-kérdezte döbbenten Ian és átkarolta a derekamat.
-Tudja Edna,nem tudom mióta szokás felvenni mások telefonját!-mondtam. Hitetlen!
-Dr. Harison üzeni,hogy kiderült ki az apja a fattyúnak.-vágta nekem.
-Ne merészelje a kisbabámat lefattyazni!-kiabáltam,és könnyek szöktek a szemembe.
-Hogy beszélhetsz így Elzával?-dühöngött Ian.-Nincs semmi közöd a mi személyes dolgainkhoz!-mondta.és átölelt.
Az öreglány gyorsan összerakta a dolgokat...Vagy is Ian anyukája... Nem tudok róla szépen beszélni,ha egyszer ennyire primitív és ronda dolgokat vág nekem.
-Tűnés a házamból!-kiabálta.
-Tudja,nem kell engem kidobni,megyek magamtól is!-zokogtam,és ahogy elindultam éreztem,hogy kicsúszik a föld a lábam alól.....