Novella 1./4.

 Sziasztok!
Na meghoztam az új novella részt,remélem tetszik :)
Várom a véleményeket.
puszi
         Nicole





                                                           Minden kiderül

-Tudod Elinor,én tényleg nem vagyok ember!-ezen a kijelentésén egy kicsit meghökkentem.-Nem oly régen történt,hogy megismertem egy csodálatos lányt,Katherine Pierce -t,kinek szépsége és bája rögtön magával ragadott. Valami  olyat éreztem iránta,ami semmihez sem volt fogható,de nem soká rá kellett jönnöm,hogy nem csak én érzem ezt,hanem a fivérem is...
A legszörnyűbb az volt,hogy Katherine nem tudott közülünk választani,s feltett szándékává vált,hogy nekünk hármunknak örökkön örökké együtt kell maradnunk. Ebben az esetben az örökkön örökké,nem volt lehetetlen.  Katherine  nem volt ember,ő egy vámpír volt.-észrevettem,hogy a vámpír szónál felettébb figyelte Damon a reakciómat.Első hallásra lehetetlennek tűnt,de aztán felkellett eszmélnem,hogy van ilyen....Nem mondom,hogy nem riadtam meg egy kicsit,de nem kezdtem el rettegni,inkább figyelmesen hallgattam tovább Damon minden szavát.- Együtt léteink során belém juttatta a mérget,s az öcsémbe is. Nem soká viszont kiderült  Mystic Falls-ban a titka,és elvitték a többi vámpírral együtt. Mi az öcsémmel nem tudtunk mit tenni,mivel eszeveszettül szerettük,meg próbáltuk kiszabadítani,de meglőttek minket,amibe kis híján bele is haltunk.Vagy inkább úgy mondom,hogy bele haltunk,de újjá születtünk egy gonoszabb testben,amelynek oly kívánságai vannak,mi nem helyes. Katherinenek volt egy szolgálója Emily kisasszony, ki szintén nem ember volt. Az ő családja évszázadok óta,sőt talán a kezdetek óta boszorkány. Ő mentett meg minket,és segített átvészelni az átváltozást. Én először harcoltam ellene,de miután Stefan hozott egy asszonyt,és...és megharapta,nem tudtam ellenállni.Ezzel megpecsételődött az én sorsom is.-elég döbbent arcot vághattam,mert Damon egy kicsit hátrált tőlem. Biztosan azt hiszi,hogy félek tőle.
-Köszönöm Damon!
-Mit is?-kérdezte.
-Hogy megosztottad velem,hiszen nem tudhattad,hogy reagálok,de még is elmondtad!-elnevette magát.
-Várj,van...van itt még valami. A nyaklánc amit adtam vasfűvet tartalmaz,ami ártalmatlanítja a vámpírokat.
Még mesélt pár dolgot,többek közt,hogy miért gondolta meg magát az apám,és hasonló furcsaságokat.
Lehet,hogy őrültség,amiért nem rohanok el,de nem tudok félni tőle.
Ez pont olyan,mintha azt mondanák,hogy mától a bárány a farkas. Hogyan tudnék félni a báránytól ?!
-Kell egy kis idő...-mondtam,és Damon lehajtotta a fejét.-Kell egy kis idő,hogy átgondoljak mindent,ugye nem bánod?-át kell gondolnom mindent,hiszen az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált számomra az érzés,amit Damon iránt érzek...
-Rendben. Azt tudod kell,hogy közel sem vagyok az a jó fiú,akit az utóbbi pár napban ismertél meg..-mondta és elballagott.


                                                            **************
Másnap reggel átmentem Annához,aki már nagy örömmel fogadott.
-Miért csak most jössz,hiszen tudod,hogy örömmel fogadunk!-mondta mosolyogva,de amikor megpillantotta a Damontől kapott nyakláncomat ijedve hátrált.
-Kitől kaptad azt a nyakláncot?-nézett rám ijedten.
-Damontől.-s amint kimondtam már is szigorúan nézett rám.
-Nem szabad vele lenned Elinor! Ő gonosz.... nagyon gonosz...-mondta.
-Te tudod,hogy ő...?
-Hogy ő mi Elinor?Vámpír? Nem egyedül ő vámpír ebben a városban!-nevetett.-Én is az vagyok és anyám is.-mondta.
-Mi?
-De Elinor nem ez a lényeg,hanem,hogy mi másként élünk! Kizárólag állati eredetű vérrel táplálkozunk,de a Salvatore testvérek...... De ugye még barátnők maradunk?-kérdezte és lehajtotta  a fejét.
-Miért nem mondtad el előbb? Hiszen persze,hogy a barátnőd maradok! Olyan vagy nekem mintha csak a húgom lennél!-mondtam és átöleltem.
Miután elmesélte az ő átváltozását is,és,hogy az Édesanyja is vámpír,Damonről kezdtünk beszélni.
Az érzelmeim mára már biztosak:szeretem Damont.
El is határoztam magam,mi szerint ma megmondom neki,hogy nem számít nekem,hogy ő nem ember,hiszen szeretem!
Rohantam is a szobájához,hogy bevalljak neki mindent.
Elkezdtem kopogni,de nem kaptam választ,ezért benyitottam. nem volt bent senki,viszont az ágyán egy levelet találtam.


"Kedves Elinor!"-kezdtem olvasni a gyöngy betűkkel írt levelet.
"Tudnod kell,hogy nagyon sokat gondoltam Rád,de arra a döntésre jutottam,hogy nem tehetlek ki e fajta veszélynek,hogy velem légy. Teljesen más vagy mint egykori kedvesem,Katherine volt,de  nem ezért szerettem beléd,mert bizony beléd szerettem.Nem szeretném pazarolni a szót,de jobb így mind kettőnknek,legalább is Neked mindenképp.
Szeretlek. 
                   Damon" 

Lerogytam az ágy mellé,és zokogtam. Hiszen még alkalmam sem volt mélyebben megismerni! Ő volt az egyetlen akit vala szerettem,vagy szeretni kezdtem!
 Egy dolog járt csak a fejemben: Bármi áron,de meg kell őt találnom!