Minden tökéletes
Van egy pont minden embernek az életében,amikor annyira kiborul,hogy felteszi magának a kérdést,hogy minek is él tulajdonképpen. Azért szögezzük le,hogy én még ennél a pontnál nem tartok,bár közel járok...
Megismerkedtem a többi lánnyal,de egyikük sem győzött meg arról,hogy jó fejek lennének.
Iant próbáltam kerülni, bár elég nehéz volt.
-Elza,kezdődik gyere!-szólt be Arabella. Kezdődik az adás. Ahogy a folyosón mentem,a rendező,George elém ugrott.
-Itt van a számodra való forgató könyv. Ebben bent van minden,minden amit csinálnod a mai randitokon.
Bele néztem a vékonyka füzetbe,s rögtön megbökték a szememet a szavak. Smaci,ülj az ölébe,csókold meg és további "parancsolatok". Lehetetlen,hogy én ezeket megtegyem!
-Én ezeket nem teszem meg!-vontam fel a szemöldökömet.
-Ó,dehogy nem.Édesem ha fent akarod tartani a hírneved,és nem akarsz besülni,úgy,hogy vesztesz ebben a műsorban akkor megteszed!
-Nem kényszeríthet senki sem rá!
-Természetesen nem,de most döntsd el,hogy el húzol haza,vagy maradsz!Ha az előbbit választod mehetsz csomagolni.
Minek kell ilyen baromságokat megtennem?-Tettem fel magamnak a kérdést ezerszer.
-Na,hogy dönt a nagyságos kisasszony?-kérdezte George.
Habozva ugyan,de válaszoltam.
-Maradok..-mondtam kissé vicsorítva.
-Helyes válasz.
Végül is nem is olyan baj,hogy megkell csókolnom Iant,hiszen tetszik nekem,neki meg én...
És nem utolsó sorban nagyon vonzó férfi!
-Menj a hármas számú szobába,ott forgatunk.
-Oké.
Elindultam a megadott szoba felé. Amikor bekopogtam Ian beinvitált.majd üdvözölt.
-Szia.-mondtam neki. George megmutatta,hogy hova álljak,majd a helyére ment.
-Okés fiatalok,három,kettő,egy! -és bekapcsolt a kamera.
Ianhez mentem,s egymás szemébe mélyedtünk.
-Nem muszáj ha nem akarod -suttogta úgy,hogy senki más nem hallotta.
-Ki mondta,hogy nem akarom?-vágtam rá.S közben megölelt,s száját a fülemhez tapasztotta.
-Egész héten visszautasítottál.-a férfi aki a kamerát tartotta,ránk nézett. Nem vette észre,hogy beszélünk.
-Én akarom,csak nem itt és így.-Ian szája mosolyra húzódott.
-Tehát neked is tetszem?-mosolygott.
-Igen.-s már én is mosolyogtam. -Már tudom,hogy hogyan rázzuk le őket,csak figyelj!
A fejemhez kaptam,s lezuhantam a földre. Tizenegy éves korom óta Oscart kaphatnék az ájulás-szimulálásomért.Többek között ezért is lettem színésznő.
-Le áll!-mondta George.-Mi van veled Elza?
-A fejem...szédülök!-Ian elköhögött egy nevetést.
- A francba,így nem tudunk forgatni. Muszáj lesz elhalasztani a forgatást.
-O...oké.
-Hívjunk orvost?-kérdezte dühösen.
-Nem kell,valószínűleg azért lettem rosszul,mert nem vettem be a vitaminjaimat.-Ian most egy kicsit hangosabban kuncogott fel,de újra köhögésnek szimulálta.
-Értem,akkor hát pihenj,és kilenckor találkozunk itt.
Bólintottam,és "nagy nehezen" felkeltem,és beszédelegtem a szobámba. Tudtam,hogy Ian hamarosan megfog jelenni. Bementem a szobámba,s rögtön
oda léptem a tükörhöz,s egy kicsit igazítottam magamon. Gondoltam,hogy egyszer majd nem tudok ellenállni Iannek,s engedek a csábításának,de nem gondoltam,hogy ez ilyen hamar befog következni.
Az ajtó kinyílt ,s Ian rettentő sebességgel száguldott be,majd hangtalanul becsukta az ajtót.
-Szia!-mosolygott.
-Szia.
-Nem gondoltam,hogy ennyire jól tudsz "ájuldozni".-s elkezdett halkan nevetni.
-Hát,csak van oka amiért színésznő vagyok.-mosolyogtam vissza,s ő bólintott.Közelebb lépett,egyre közelebb.
Most az egyszer,csak most az egyszer nem ellenkeztem. Száját az enyémre nyomta,s nyelve könnyedén játszadozott az enyémmel. Kezeit a derekamra tette,s keze egyre lejjebb vándorolt.
Hajába túrtam, s onnan már nem volt megállás. Lassan ledöntött az ágyra,gondosan ügyelve,hogy ne nagyon nehezedjen rám. Öleltem,érintettem ahol csak tudtam.
-Szeretlek! Olyan jó kimondani,szeretlek Elza!-mondta,miközben megszabadított a ruhámtól.
-Én is szeretlek,bár féltem bevallani először magamnak,de szeretlek! -mosolyogtam rá. Jól esett kimondani az érzéseimet,s jól esett végre nem ellenállni Ian csábításának.
Egyre hevesebben csókolt,s miután megszabadítottam nadrágjától,könnyedén belém hatolt.
Próbáltuk vissza folytatni nyögéseinket,bár nem nagyon ment.
Lassan átölelt bennünket a gyönyör,s Ian közben a nevemet harsogta.
-Elza.-szólalt meg halkan Ian.
-Igen?-felkönyökölt a párnára,és a szemébe mélyedt.mint mindig.
-Ugye ez nem lesz egy egy éjszakás kaland?Mert én nem akarom,hogy az legyen!-jelentette ki,határozottan.
-Ne aggódj,nem lesz az,mert ennek a csodás pillanatnak nem szakadhat vége! -s újra megcsókoltam.
-Miért taszítottál el magadtól az elején?-erre a kérdésre én sem tudtam a választ.
-Nem tudom,talán csak jobban megakartalak ismerni.
-Értem.
-Kérdezhetek valamit?-húztam el kissé a számat.Ian bólintott.-Most mi lesz a többi lánnyal? Ugye tudod,hogy nem fogom elnézni ahogy enyelegsz velük?!
-No csak,már is féltékenyek vagyunk?-nevetett.-Elza,szerintem ezek után egyértelmű,hogy téged szeretlek,és téged kíván minden porcikám!
Mosolyogva bólintottam,s a fejemet visszahajtottam a mellkasára.
Van egy pont minden embernek az életében,amikor annyira kiborul,hogy felteszi magának a kérdést,hogy minek is él tulajdonképpen. Azért szögezzük le,hogy én még ennél a pontnál nem tartok,bár közel járok...
Megismerkedtem a többi lánnyal,de egyikük sem győzött meg arról,hogy jó fejek lennének.
Iant próbáltam kerülni, bár elég nehéz volt.
-Elza,kezdődik gyere!-szólt be Arabella. Kezdődik az adás. Ahogy a folyosón mentem,a rendező,George elém ugrott.
-Itt van a számodra való forgató könyv. Ebben bent van minden,minden amit csinálnod a mai randitokon.
Bele néztem a vékonyka füzetbe,s rögtön megbökték a szememet a szavak. Smaci,ülj az ölébe,csókold meg és további "parancsolatok". Lehetetlen,hogy én ezeket megtegyem!
-Én ezeket nem teszem meg!-vontam fel a szemöldökömet.
-Ó,dehogy nem.Édesem ha fent akarod tartani a hírneved,és nem akarsz besülni,úgy,hogy vesztesz ebben a műsorban akkor megteszed!
-Nem kényszeríthet senki sem rá!
-Természetesen nem,de most döntsd el,hogy el húzol haza,vagy maradsz!Ha az előbbit választod mehetsz csomagolni.
Minek kell ilyen baromságokat megtennem?-Tettem fel magamnak a kérdést ezerszer.
-Na,hogy dönt a nagyságos kisasszony?-kérdezte George.
Habozva ugyan,de válaszoltam.
-Maradok..-mondtam kissé vicsorítva.
-Helyes válasz.
Végül is nem is olyan baj,hogy megkell csókolnom Iant,hiszen tetszik nekem,neki meg én...
És nem utolsó sorban nagyon vonzó férfi!
-Menj a hármas számú szobába,ott forgatunk.
-Oké.
Elindultam a megadott szoba felé. Amikor bekopogtam Ian beinvitált.majd üdvözölt.
-Szia.-mondtam neki. George megmutatta,hogy hova álljak,majd a helyére ment.
-Okés fiatalok,három,kettő,egy! -és bekapcsolt a kamera.
Ianhez mentem,s egymás szemébe mélyedtünk.
-Nem muszáj ha nem akarod -suttogta úgy,hogy senki más nem hallotta.
-Ki mondta,hogy nem akarom?-vágtam rá.S közben megölelt,s száját a fülemhez tapasztotta.
-Egész héten visszautasítottál.-a férfi aki a kamerát tartotta,ránk nézett. Nem vette észre,hogy beszélünk.
-Én akarom,csak nem itt és így.-Ian szája mosolyra húzódott.
-Tehát neked is tetszem?-mosolygott.
-Igen.-s már én is mosolyogtam. -Már tudom,hogy hogyan rázzuk le őket,csak figyelj!
A fejemhez kaptam,s lezuhantam a földre. Tizenegy éves korom óta Oscart kaphatnék az ájulás-szimulálásomért.Többek között ezért is lettem színésznő.
-Le áll!-mondta George.-Mi van veled Elza?
-A fejem...szédülök!-Ian elköhögött egy nevetést.
- A francba,így nem tudunk forgatni. Muszáj lesz elhalasztani a forgatást.
-O...oké.
-Hívjunk orvost?-kérdezte dühösen.
-Nem kell,valószínűleg azért lettem rosszul,mert nem vettem be a vitaminjaimat.-Ian most egy kicsit hangosabban kuncogott fel,de újra köhögésnek szimulálta.
-Értem,akkor hát pihenj,és kilenckor találkozunk itt.
Bólintottam,és "nagy nehezen" felkeltem,és beszédelegtem a szobámba. Tudtam,hogy Ian hamarosan megfog jelenni. Bementem a szobámba,s rögtön
oda léptem a tükörhöz,s egy kicsit igazítottam magamon. Gondoltam,hogy egyszer majd nem tudok ellenállni Iannek,s engedek a csábításának,de nem gondoltam,hogy ez ilyen hamar befog következni.
Az ajtó kinyílt ,s Ian rettentő sebességgel száguldott be,majd hangtalanul becsukta az ajtót.
-Szia!-mosolygott.
-Szia.
-Nem gondoltam,hogy ennyire jól tudsz "ájuldozni".-s elkezdett halkan nevetni.
-Hát,csak van oka amiért színésznő vagyok.-mosolyogtam vissza,s ő bólintott.Közelebb lépett,egyre közelebb.
Most az egyszer,csak most az egyszer nem ellenkeztem. Száját az enyémre nyomta,s nyelve könnyedén játszadozott az enyémmel. Kezeit a derekamra tette,s keze egyre lejjebb vándorolt.
Hajába túrtam, s onnan már nem volt megállás. Lassan ledöntött az ágyra,gondosan ügyelve,hogy ne nagyon nehezedjen rám. Öleltem,érintettem ahol csak tudtam.
-Szeretlek! Olyan jó kimondani,szeretlek Elza!-mondta,miközben megszabadított a ruhámtól.
-Én is szeretlek,bár féltem bevallani először magamnak,de szeretlek! -mosolyogtam rá. Jól esett kimondani az érzéseimet,s jól esett végre nem ellenállni Ian csábításának.
Egyre hevesebben csókolt,s miután megszabadítottam nadrágjától,könnyedén belém hatolt.
Próbáltuk vissza folytatni nyögéseinket,bár nem nagyon ment.
Lassan átölelt bennünket a gyönyör,s Ian közben a nevemet harsogta.
-Elza.-szólalt meg halkan Ian.
-Igen?-felkönyökölt a párnára,és a szemébe mélyedt.mint mindig.
-Ugye ez nem lesz egy egy éjszakás kaland?Mert én nem akarom,hogy az legyen!-jelentette ki,határozottan.
-Ne aggódj,nem lesz az,mert ennek a csodás pillanatnak nem szakadhat vége! -s újra megcsókoltam.
-Miért taszítottál el magadtól az elején?-erre a kérdésre én sem tudtam a választ.
-Nem tudom,talán csak jobban megakartalak ismerni.
-Értem.
-Kérdezhetek valamit?-húztam el kissé a számat.Ian bólintott.-Most mi lesz a többi lánnyal? Ugye tudod,hogy nem fogom elnézni ahogy enyelegsz velük?!
-No csak,már is féltékenyek vagyunk?-nevetett.-Elza,szerintem ezek után egyértelmű,hogy téged szeretlek,és téged kíván minden porcikám!
Mosolyogva bólintottam,s a fejemet visszahajtottam a mellkasára.
Szia!
VálaszTörlésSikerült vére elolvasnom az összeset, azt hiszem a 2. fejezethez is írtam, utólag :)
Nagyon tetszik az alapsztori. Ami a szereplőválasztást illeti, csillagos ötös :D én megszállott TEAM IAN vagyok, szóval reménykedem a legjobbakban :D
Tetszik a történet, de ezen a fejezeten kicsit megdöbbentem, én túl gyorsnak éreztem az egészet, egyik napról a másikra már szerelmesek egymásba, és rögtön le is fekszenek. De ezt csak én mondom, szóval te vagy az író. Amúgy tetszett, csak furi volt.
Várom mi lesz ezután.
Pixie
Szia!Örülök,hogy tetszik :)
VálaszTörlésIgen én is Iant kedvelem,de többet nem mondok,mert elárulok mindent...:D
Igen így vissza olvasva én is gyorsnak éreztem,de
ez amolyan "szerelem első látásra" volt,ezért is mentek a dolgok gyorsabban,és persze azért is,mert mind két szereplőm szenvedélyes és a pillanatnak él:)
Puszi
Nicole