40. Fejezet

Sziasztok!
Itt a friss,remélem még ma eltudjátok olvasni! :) Kicsit rövid lett,de tele eseményekkel.:D :)
Köszönöm az előző fejezethez írt kommenteket! :)♥


                                                                 Nem vagyok rossz ember...

-Nina-kiáltotta,miközben kézen fogva Tiffanyval betört a szobába.

-Igen?-kérdezte Nina.

-Miért bántottad Tiffanyt?Miért kellett otrombaságokat mondani neki? Csalódtam benned Nina,nagyon nagyot-ordította.

-Otrombaságokat?Nem Ian,az volt otrombaság,hogy bejött ide mint valami nagysága,és Emilyt a csicskájának nézte-üvöltötte vissza neki Nina.

Ian újra mondani akart valamit,de Tiffany közbeszólt.

-Drágám ne,nem éri meg.Nem akarom,hogy veszekedj a barátaiddal miattam-csitította.Jaj,már megint jön ezzel a jó kislány dologgal.

-Nem éri meg?Az előbb még lenézően járkáltál itt,most meg Ian előtt kedveskedni akarsz?-vágtam oda neki.

-Na elég legyen Emily,ki vagy rúgva-mondta Ian,majd kisétált onnan azzal a …

Sírva dőltem a falnak. Nem tudtam elhinni... Egyrészt fájt Iant azzal a semmit érő nőcskével látni.Ahogy átöleli,ahogy megcsókolja... Ezt az érzést muszáj elfojtanom...Muszáj.

Most pedig nem is az fáj,hogy Ian kirúgott,hanem,hogy Sophie issza meg mind ennek a levét. Ott zokogtam,s Nina próbált vigasztalni,de tudomást sem vettem róla. Feltörtek a sérelmeim,és nem tudtam túllépni rajtuk. Fájt kegyetlenül.

-Tu...tudod mit Nina?-szipogtam.-Nem érdekel.Úgy rontja el az életét ezentúl,ahogy akarja.Ha ennyire önfejű,hát legyen.Elmegyek.Nem harcolok tovább.Feladom,kész! Csupán Sophiet sajnálom átkozottúl,hogy ilyen emberekkel van körülvéve-kiabáltam.

-Majd Sophiera vigyázok,ha engem is el nem mar magától Ian-suttogta.-Tudod ő nem volt ilyen.Nagyon jó ember volt,az egyik legjobb akit valaha is ismertem. De Elza halála,és ez a nő... Hát nem tudom. Most vigaszt talált ennek a karjai közt.De esküszöm,nem hagyom,hogy egy keserű roncsot csináljon belőle Tiffany,ha kell nem is tudom mit csinálok vele...-sziszegte. Igen,nos nekem is ezek a gondolatok jártak a fejemben. Rettentően fájt,hogy Ian nem hallgat senkire,és hagyja,hogy ez a nő teljesen megváltoztassa.

Összepakoltam a cuccaimat,majd bementem Sophiehoz.-Sajnálom királylány,szeretlek-pusziltam meg.Utána Bellától búcsúztam el. Hiányozni fognak.

Pár könnycseppel az arcomon távoztam. Viszont a legnagyobb gond,még nem is ütött lyukat a fejemben. Most honnan keresek pénzt? Épp,hogy van egy kis félre tett pénzem,abból nem fogok megélni. Most már egyetlen lehetőségem van,amit nagyon nem akarok...Haza buszoztam,ahol a gyerekek már vártak.

-Emily,Emily gyere játszani-kiabálták a kis szomszédaim labdázás közben.

-Sajnálom srácok,ma nem megy-mondtam ,mire mindegyik elszomorodott.-De holnap ígérem elmegyünk fagyizni,meg a parkba focizni-simogattam meg őket,majd felmentem a lakásomba.Miután elpakoltam a cuccaimat,átmentem Lenahoz,aki nem csak a szomszédom,hanem olyan mintha a nővérem lenne.

Hamar bekopogtam,mire Lena egyik kistestvére nyitott ajtót.

-Szia Steve-köszöntöttem,majd bementem Lenahoz.

-Jajj Lena-rohantam oda hozzá,majd megöleltem.

-Mi a baj drágám?-kérdezte aggódva.

-Kirúgtak...Mindennek az a nő az oka,akiről meséltem. Egyszerűen behálózta Iant-nyögtem,majd az ölébe borultam.

-Mi jár most a fejedben ezek után?-a hangjából még most is kiszűrtem az aggodalmat.Tudtam,hogy mire gondol,miért aggódik.

-Muszáj vissza mennem Lena,mert különben nem tudom törleszteni az adósságomat.A festés nem

elég,a zongorázás sem.Muszáj visszamennem a bárba-mondtam,majd sírni kezdtem.

-Nem Emily,nem mész oda vissza! Nem fogod megint illegetni magad a férfiak előtt akár egy prostituált-ripakodott rám.

-Ha jól emlékszem az előtt sem volt választásom,vagy táncoltam vagy éhen haltam-feleltem.

-Nem lett volna szabad kölcsön kérned attól a gaz embertől-simogatott.

-Akkor sem volt választásom,hiszen miután kijöttem az otthonból magamra voltam utalva,és egyedül Alexben bíztam meg,de sajnos rosszul tettem...

-Rosszul bizony-mondta,majd felkelt,és teát főzött. Most,hogy Alex zsarol a pénzel amit annak idején kölcsön adott,muszáj pénzhez jutnom különben megöl vagy nem is tudom mi lehet annál is rosszabb...

-Nem vagyok én rossz ember-temettem a kezembe az arcomat.

-Csak rossz emberekkel voltál körülvéve.Nálad jobb embert nem ismerek Emily,de a múltadon nem tudsz változtatni. És ha most visszamész táncolni,újra belekezdesz valami rosszba,ami egy kicsit eltérít a jó útról. Figyelj engem sem vet fel a sok pénz,de ha kell...

-Nem! Nem fogadhatom el, amikor itt vannak a gyerekeid,és anyukád. Keresek valami munkát,és minden rendben lesz-ígértem,majd egy pohár tea után hazamentem. Lenanak igaza volt.Ha visszamegyek,újra az leszek aki voltam,vagy akit formálni akartak belőlem.

 

Lementem a parkba,és lefeküdtem az egyik padra. Örülten jó érzés volt ,ahogy a tüdőm megtelt friss oxigénnel. Próbáltam ellazulni és nem gondolni a rengeteg rosszra ami utolért tegnap. Emlékszem mennyire jó volt amikor lehoztam Bellát és Sophiet sétálni ide. De ez már megint csak egy újabb dolog ami elvegyül a múltamban.

-Elnézést kisasszony,nem lenne kedve csevegni velem?-kérdezte egy kissé érdes,férfi hang. Ismerős volt. Felültem,és az ismerős hang mellé,egy ismerős arc is csatlakozott.

-Nate?-kérdeztem vigyorogva,mire ő bólintott. Igen ő az.Az otthon igazgatójának fia.Emlékszem amikor ott voltam gyakran bejárt hozzánk beszélgetni,kisebb korunkban játszani.

-Szia Em!-ölelt meg. Kellemes illata volt.

-Veled meg mi van,de világ járó?-kérdeztem.-Hallottam Izzytől,hogy Európában voltál.

-Aha, Franciaországban voltam egyetemen-mosolygott. -Már jó pár éve nem láttalak-somolygott.

-Hát akkor még nagylány voltam,nem pedig felnőtt-nevettem.

-Szép nagylány,most pedig szép felnőtt-helyesbítette,amin újra nevetni kezdtem.

-Te sem panaszkodhatsz-néztem a felsőtestére,majd az arcára. Jól nézett ki. Lerítt róla,hogy igényes.

-Na és te mit csinálsz,amióta kijöttél az árvaházból?

-Hát izééé-most mondjam azt neki,hogy táncoltam egy bárban,majd felszolgáltam? Inkább nem.-Babysitterkedtem,de tegnap kirúgtak.Az előtt meg sodródtam az árral-azt hiszem így már kezdi kapiskálni,hogy nem egy leány álom volt az életem azon része.

-Értem. Oh,majd nem elfelejtettem-mondta,majd a kabátja zsebébe nyúlt,s kivett egy dobozt.

-Ez a tiéd-nyújtotta át. Felnyitottam és egy gyönyörű nyakék volt benne. Annyira elegáns volt,hogy az első gondolatom az volt,hogy hova tudom én ezt felvenni?!

-Nate...ez gyönyörű!

-Nem nem,te vagy gyönyörű Emily...Oké ez egy régi,ócska csajozós duma volt,de tényleg gyönyörű vagy-nevetett.

-Nem is fogadhatom el,biztosan kész vagyon volt mondtam,majd visszaakartam adni neki.

-Ne foglalkozz azzal.A lényeg,hogy örülj neki.

-Köszönöm-suttogtam.Felvidított Nate.Sokkal jobb kedvem lett.

-Lenne egy kérdésem,ha nem tartasz túl tolakodónak. Eljönnél velem vacsorázni ma este?kérdezte kissé szégyenlősen.

-Hát persze-mondtam mosolyogva.Most miért ne? Hihetetlenül kedves fiú.Ian....Iant pedig bármennyire is fáj,ki kell vernem a fejemből.De nem fogom hagyni,hogy tönkre tegye magát.Biztos,hogy nem.