36.Fejezet

 Sziasztok!
Hát ez is egy rövid fejezet lett,mert egyenlőre elég lapos részek jönnek...
Legalább is én annak érzem őket.:S :D
Na és elég későn hoztam,azért remélem ha más nem,holnap elolvassátok! :)
 Puszi
      Nicole



                                                             Elza       

Egész korán keltem, mivel lemondták a mai forgatást,s ezt persze muszáj volt hajnalok hajnalán közölniük velem...
Rettentő rosszul aludtam az éjjel,szóval nem bánom a szabadnapot. Egész éjjel  Elzára gondoltam.Arra,hogy hogyan alakult volna az életünk.Valószínűleg most minden tökéletes lenne,ha...Ha itt lenne velünk. De ez már lehetetlen. Megint kezdtem padló alá kerülni,de szerencsére Sophie felébredt és így rögtön csak az övéi lettek a gondolataim.
Tisztába tettem,majd pedig megetettem.Jó étvágyú kiscsaj.
Rengeteget mosolygott rám.Annyira imádtam.
Jó reggelt-köszöntött egy hang.Hátra néztem és Emily volt az.
-Neked is.Hogyan jöttél be?-kérdeztem.
 -Bocsánat.nyitva volt az ajtó!Gondoltam hát ha még alszik a kicsi,nem akartam csengetni-hajtotta le a fejét szégyenlősen.Valljuk be ez egy kitűnő indok...-Rendben.Ép most etettem meg. Ha gondolod elmehetsz,mert mára szabadnapot kaptam-ajánlottam fel.
-Köszönöm. Esetleg egy órára.Szeretnék venni egy szép függönyt,és ágy takarót az itteni szobámba.Persze ha megengeded.
-Természetesen!Hiszen mondtam,hogy ha valami nem tetszik vagy szeretnéd átalakítani,nyugodtan.
-Rendben,akkor én itt sem vagyok.Sietek,itt a sarkon az üzlet-mosolygott,majd elment.Sophie gügyögött egy kicsit,majd megint álomra hajtotta a fejét.Hihetetlen,hogy az ilyen kicsi emberkék mennyit tudnak aludni!  Bekapcsoltam a gépemet.Írok Ninának egy  emailt. Biztosan jól érzi magát a forgatási helyszíneken.
Amint megnyitottam a  fiókomat,észrevettem,hogy ő már megelőzött.
-Hehhh-kacagtam fel.-Gondolhattam volna,hogy már írtál-motyogtam,majd megnyitottam a levelet.

             "Szia Ian!
Remélem jól érzed magad.Itt nagyon tuti minden.A táj gyönyörű,az emberek....Nos az emberek egy kicsit tartózkodóak,és mogorvák,de azért vannak jó fejek.Képzeld összetalálkoztunk egy százöt éves nénivel! Hihetetlen,de nem is nézett ki annyinak.Max hetvennek,na de nem is ez a lényeg. Jósolt nekem,és Michelle le is fordította amit mondott.. Azt mondta,hogy a karrieremet  illetően egy másik ágban is ki kellene próbálnom magamat,mert nagy jövő áll előttem.Megkérdeztem,hogy még is milyen ágra gondol,erre azt mondta,hogy énekelnem kellene.Hát nem azért,de ha valaki hallana engem énekelni,tuti elmenekülne egy másik bolygóra... Szóval már azt hittem,hogy ő is csak egy "áll mágus",de aztán azt mondta,hogy van egy barátom,akinek nagy szüksége van rám.Rögtön Rád gondoltam.Figyelj ha bármiben kell segíteni,szólj. Nem számít a távolság,ha kell rögtön repülőre szállok! Na ,de nem akarom el szürkíteni a levelet. Mesélj,hogy van Sophie? Találtál babysittert?Kérlek írj meg mindent! Na most mennem is kell,mert megtalálták az új helyszínt,ahol majd forgatunk.Nagyon klassz itt minden. Mondjuk egy valami nem: a pókok! Ne tudd meg mennyi van...Félek is ha olyan helyre megyünk ahol sűrű a növényzet,egész nagy egyedek vannak.Jajj én  nem is tudom mi lesz velem ha rám ugrik egy! Drukkolj....
Szeretlek Titeket! Puszilgasd meg Sophiet helyettem is! 
 Nina" 

Végig nevettem Nina levelét.Hihetetlen,ha nem lenne ki sem lehetne találni,annyira színes egyéniség. Pörgős,vidám és még sorolhatnám. Nem akartam túl hosszúra fogni a levelemet,csak a főbb eseményeket írtam meg neki.Bár tudom,ő legalább hat oldalas levelet olvasna...Megírtam  neki,hogy találtam babysittert,adtam róla személy leírást,majd Sophieról is írtam,és többször is hangoztattam,hogy jól vagyok.Bár ez részben hazugság.Inkább azt mondanám,hogy jól tartom magam. Hirtelen kinyílt az ajtó.Emily lépett be.Meglepődve néztem,hogy táska nélkül.
-Hol a függöny?-kérdeztem.
-Khm..izé nem volt. Igen pont nem volt olyan ami a falhoz illene-mondta,de én túl régóta vagyok a szakmában,úgy,hogy rögtön észrevettem,hogy kamuzik.
-Emily!Kérlek...nem akarlak faggatni.... De nem mondanád el az igazat?Légyszíves...
Elég kellemetlenül éreztem magam.Nem gondoltam rosszra,de még is érdekelt az igazság.
-Annyira sajnálom!Én nem szoktam hazudni...Csak kellemetlen ez nekem,Gondolom te...Na mindegy-sóhajtott egy nagyot.
-A lényeg az,hogy elindultam,de...de megláttam egy kislányt az egyik bolt előtt.Ámulva nézett egy bicajt,és oda oda mentem hozzá.Olyan szomorú volt és én csak segíteni akartam neki-nyögte.
-Na,de mit csináltál?-kérdeztem egy laza mosollyal.
-Megvettem neki...Azt mondta,hogy nincs rá pénzük és-szabadkozott,de én a szavába vágtam.
-Rendben.A Te pénzed,azt csinálsz vele amit akarsz.Sajnálom,hogy faggatóztam.nem is tudom mit hittem... Ez nem olyan dolog amit szégyellned kellene,sőt!Ez egy szép gesztus volt Emily-valóban így gondoltam.Elég önzetlennek tűnt.
-Köszönöm-mondta elpirulva.
-Ez az igazság.Na de most le kellene vinnünk a kiscsajt sétálni!-mondtam mire Emily bólintott.Szépen beletettük a baba kocsijába,és a liftel levittük. Én toltam Sophiet,Emily hozta Bellát.
-Olyan szép ez a kutya!-simogatta.
Ahogy mentünk egyszer csak megakadt a szemem valamin. Több magazin címlapján is én,és Nina volt amint búcsúzkodunk  a reptéren.Szerencsére Sophiet épp eltakarom,így nem kerül legalább Ő sajtó elé.Bosszankodva felkaptam egyet. Természetesen kombinatív cikkek voltak benne,mi szerint Ninával eljegyeztük egymást,és ó még mennyi! Dühösen a földre vágtam  az újságot.
-Ne bosszankodj!Nem kell vele törődni-tette a kezét a vállamra Emily.Tetszett,hogy ilyen megértő,és az is,hogy egyszer sem kérdezte meg,hogy kitől van Sophie.-Ez a celebséggel jár.Nem kell nagy feneket keríteni neki,mert ők azt élvezik,ha te kiborulsz-mondta,majd felvette a földről az újságot,és vissza tette a helyére.
Elképedtem.Olyan furcsa ez a lány.Olyan kedves...
-Nézd-kiáltotta nevetve,majd a másik oldali járdára mutatott.Egy szőke hajú kislány egy piros  biciklivel furikázott .-Szia Elza-kiáltotta neki,majd a kislány vissza kiáltott.Elborult az agyam.Elza...Elza..Feltettem a napszemüvegemet,hogy ne lássák a szememben levő könnycseppeket. -Gyere menjünk oda hozzá,kérlek-mondta somolyogva,majd elindult a kislányhoz.Amint odaért a kislány szorosan átölelte,majd többször is megköszönte az ajándékot. Nem tudtam odamenni.Valahogy nem ment.