Meghoztam az új novelám első részét,remélem elnyeri
a tetszéseteket,bár tudom,hogy elég rövidke lett! :S :)
Várom a véleményeket! :)
puszi Nicole
Szereplők:
Luna
Laura
Fáj,de még sem tehetek semmit....
-Luna! Ébresztő kicsim!-rázogatta anyu a vállamat.
-Fent vagyok....-motyogtam,és próbáltam kinyitnia a szemeimet.
-Rendben,míg felébredsz készítek reggelit!-mosolygott,majd elment.
Nagy nehezen felültem,és egy hatalmasat nyújtózkodtam.A földre pillantottam,és eszembe jutott,hogy elfelejtettem megcsinálni a matekot. Gyorsan felkeltem,és nekiláttam a feladatnak. Nem volt nehéz pár algebrai feladat.
Lesétáltam a konyhába,ahol a szokásos kép volt előttem: anyu sürög forog,készíti a reggelit,apu az újságot búja,az öcsém pedig apunak könyörög valami új jártékért.
-Jó reggelt!-köszöntött apu.
-Jó reggelt...-mormoltam,és a helyemre ültem.Véghre a tányéromra került az epekedve várt rántotta,amit fél perc alatt bevágtam. Utána rendbe szedtem magam,elpakoltam a táskámat,majd apu felajánlotta,hogy bevisz a suliba,amit ki is használtam,bár miután megtudtam,hogy az öcsémmel kell e együtt utaznom,visszakoztam,de már késő volt.
-Na és te Luna mit gondolsz erről a szoftver játékról?Érdemes megvenni az öcsédnek?-kérdezte apu.Elegem van,hogy elkényeztetik azt a kis taknyost. Mást nem csinál mint a gép előtt ül egész áldott nap.
-Szerintem baromság.-vágtam rá.
-Nem baromság,a te hülye sminkjeid a baromságok!-vágott vissza az öcsém.
-Nem is sminkelem magam,te lökött!
-Ó,azt hiszed nem láttam,amikor a tükör előtt álltál és azt mondogattad,hogy ez a rúzs annyira hasonlít Christinaéra,biztosan tetszene Mattnek!-röhögött.
-Te leskelődsz utánam?-és már nyúltam hátra,de apu közbe szólt.
-Elég legyen már!-kiáltotta,és ezzel megvolt a reggeli csevegésünk. Amint az iskolához értünk,kipattantam az autóból,és a legjobb,illetve egyetlen barátnőmhöz siettem,Sandrához.
-Helló!-köszönt,miközben a körmeit nézegette.
-Szia. -és ennyi is volt a beszélgetni valónk. Hihetetlen,hogy tőle is ennyire eltávolodtam,holott már tíz éve a legjobb barátnőm.
-Ajjaj!-mondta,és a tekintete irányába néztem. Tudtam,hogy mi következik most: többnyire a lány mosdóba menekülünk,Christina,és Laura elől,akik azzal töltik a szabadidőjüket,hogy másokat alázzanak meg. És igen,a mások közé tartozunk mi is. Velük volt a két nagydarab futballista is,a csatlósok,Jason és Alexander. Sandra a kezemnél fogva megragadott,és a mosdó felé húzott. Oda a fiúk remélhetőleg nem követnek.
Rettentően idegesít,hogy ezeknek az elkényeztetett libáknak a játékszerei vagyunk...
-Vajon vissza mentek a termükbe?-kérdezte barátnőm.
-Szerintem,nem tudom.-mosolyogtam.
-Hogy lehetsz ennyire vidám,amikor az egész iskola előtt megakarnak alázni?-förmedt rám.
-Ó,bocsánat,hogy nem vagyok ideg roncs!
-Ch...-sóhajtott,és elviharzott.
Az órák gyorsan peregtek,s hiányzott Sandra,aki egész délelőtt került.
Az a két hülye liba tehet mindenről! Christina,és Laura!
Christina szemszög:
Már megint Laura "hadjáratot " indított a többi lány ellen. Nem értem miért kell a szépségnek és flegmaságnak párosulnia?! Sokszor úgy viselkedik,akár egy boszorkány,egy nagyon gonosz boszorkány.De azért még is sokszor kiállt mellettem,ezért is ő a legjobb barátnőm.
-Nézd az új körmeimet,hát nem gyönyörűek?!
-De,nagyon szépek.
-Hát ez nem volt valami meggyőző!-mondta,és már a haját csavargatta.-Hé,az nem a kis Sandra?Édes drága istenem,és ide tart!-nyafogott nevetve.
-Na halisztok!-köszönt és három-három puszit nyomott az arcunkra. Valahogy nem emlékszem,hogy mikor kerültünk ennyire jó kapcsolatba...
-Elmondtad neki?-kérdezte Laura.
-Még nem.-mosolygott,és elkezdte száj fényezni a száját,pont olyan kör körös mozdulatokkal mint Lau.
-Mit nem mondtál el,és kinek?-tettem az értetlent.
-Hát Lunának,hogy csatlakoztam közétek. Nem akarok többé a lúzerek közé tartozni,mert ő elég nagy. Tiszta gáz a csaj,akár egy fiú. Még jó,hogy Lau felajánlotta,hogy csatlakozhatom hozzátok.-vigyorgott.
-Hát nem is értem,hogy barátkozhattál vele,annyi éven keresztül!-mosolygott gonoszul a barátnőm.
-Én sem értem.-somolygott Sandra is.
-Hogy ti milyen szívtelen dögök vagytok!-jegyeztem meg.-Nem tehetitek ezt vele,így egy barátja sem lesz! Maradj vele szépen!-magyaráztam neki,de ő már egy rózsaszín felhőcskében élt.
-Ha annyira vigasztalni akarod,alacsonyodj le a szintjére!-morogta Laura. Azért még sem barátkozhatok vele,hiszen akkor anyuék kiakadnak...Mindig azt magyarázzák,hogy milyen fontos a saját szintünkkel szimpatizálni... Bár ez badarság.
Elsétáltunk órára,és közben meg pillantottam Lunát. Valószínűleg észrevette,hogy az én barátnőm és az ő barátnője kézen fogva vihognak,mert zokogva futni kezdett az udvar felé.
Jaj Istenkém,most mit tegyek? Erőt vettem magamon és folytattam az utamat az osztályba,mint ha mi sem történt volna.
SZia!
VálaszTörlésHát még tény, hogy nagyon az elején van, de kíváncsi vagyok mi sül ki belőle. :D Jönnek majd a pasik is gondolom :D:D
Csak így tovább!
Hozd Elzáékat is! Kérlek!!
Puszi
Pixie