45.Fejezet

 Sziasztok!
Sajnálom,hogy csak most frisselek,de rettentő sokat tanultam,külön órákra  jártam,szóval
időhiányban szenvedtem. Mára sikerült  összehoznom,azért remélem tetszik majd!
Sok puszi
               Nicole
                                                           


                                                                          Érzelmek

-Jézusom!-kaptam az arcomhoz,de másodperceken belül rájöttem,hogy rossz ötlet,hiszen a végén még elkenődik a sminkem.Nagy léptekkel a bálványom felé indultam,de Ian megragadta  a kezemet,és odakísért.
-Khm-köszörülte meg a torkát-Robert...Szeretnék bemutatni neked valakit-mondta,majd rám mosolygott.
-Sziasztok-köszöntött bennünket,mire megremegtek a lábaim.
-Ő itt Emily Quest.
-Robert Pattinson-nyújtott kezet.-Na és hogy érzitek magatokat? Miket is beszélek,hiszen nem én vagyok a házigazda-nevetett fel,majd mint mindig beletúrt a hajába. Hihetetlenül sármos volt.
-Jobb mint a posztereken-súgtam oda Iannek,mire nevetni kezdett.- Jó kis parti-mondtam Robertnek.
-Igen valóban.De most ha megbocsátotok-simogatta meg a vállam,majd egy szőke lány felé vette az irányt.Gyengéden megcsókolta,majd eltűntek a tömegben.
-Köszönöm-öleltem meg Iant.Ő a derekamra tette a kezét,majd lassúzni kezdtünk.
-Nem tudtam,hogy ennyire odavagy érte-mondta Ian kicsit féltékenyen.
-Nem,nem ő érte vagyok oda-mosolyodtam el.-Más az én szívem hercege.
-Akkor ki? Ki vele!-nevetett.
-Na már miért is mondanám el ? Legyen még titok,csak egy kicsit-simogattam meg a kezét.-De úgyis tudod-dőltem a vállára.
-Na mi van fiatalok? Nagyon csúnyán ott hagytatok Edward miatt-rötyögött Nina.-Jaj sajnálom-öleltem meg.-Csak tudod... Olyan jó volt élőben látni-pirultam el.Kicsit kellemetlen volt,sőt néha egy semmitérő kis rajongócskának éreztem magam,de már nem is törődtem vele. Örültem,hogy itt lehetek Iannel.
Rengeteg embernek bemutatott,és próbáltam minél műveltebbnek,minél elegánsabbnak tűnni.
-Juj Nina,nekem már rettentően fáj a lábam ebben a cipőben-súgtam oda neki,miután Ian elment beszédet mondani. Megköszönte minden munkatársnak,a sorozat rendezőjének meg mindenkinek a közreműködést. -Ismerős érzés.Amikor én is először voltam ilyen helyen,én is így jártam. De muszáj volt megszoknom,mert azért még is csak szebb egy magassarkú ilyen helyre.-magyarázta Nina halkan.
 Ian Legalább  fél órás beszéddel készült.Furcsa,hogy nem vettem észre amikor írta?! Nagyon jó kis  köszönetnyílvánítás volt...
Miután Ian befejezte,rengeteg riporter és újságíró támadta le. Én kimentem a nagyteremből a folyosóra,és lekaptam a cipőmet. Nem bírtam tovább. Leültem nekidőlve a falnak és előkaptam a telefonomat. Volt jó pár nem fogadott hívásom Natettől. Szegényről egészen megfeledkeztem. Pedig elég sok üzenetet írt,de még nem válaszoltam azokra sem.
-Hát te?-nevetett Ian.
-Jaj Istenem,ugye nem baj? Tudom,hogy nem illik,de már nem bírtam ebben a cipőben-mosolyogtam,majd visszavettem a cipőmet.
-Dehogy! Soha sem értettem,hogy hogyan bírják a nők ezeket a cipő-költeményeket. Na jó,ez egy kicsit bugyuta volt-nevette el magát újra.
-Mit csinálsz?-kérdeztem mire Ian mellém ült.
-Miért,tán én nem ülhetek le a földre?-húzta fel az orrát.
-De nem érzed kellemetlennek?Még a végén meglát valaki,hogy itt ülsz elegáns öltönyben, a földön-mosolyodtam el,majd lehajtottam a fejemet.
-Nem érdekel.Amikor veled vagyok semmi sem számít.Nem hittem,hogy érzem ezt valaha... De itt vagy Te és felforgattad a világom-simogatta meg a hajamat.Egyre közelebb és közelebb hajolt,s én remegni kezdtem.Gondolkodni sem volt időm,olyan hamar történt minden. Ian magához húzott,és a számra tapadt. Először csak finoman ízlelgette az ajkaimat,majd nyelvével az enyémet kutatta.
-Ian-suttogtam a fülébe.-Ez csak egy álom...Igen itt az ideje felébredni-mondtam majd felálltam.Nem tudom mi történt velem,de ebben a pillanatban egy hatalmas "Ne" tátongott a fejemben.
-Emily,ne Em kérlek ne csináld ezt-lehelte utánam.-Mi a baj? Túl gyors voltam? De hiszen te is ezt érzed,nem?-zúdította rám a kérdéseit. Össze voltam zavarodva,de aztán a következő pillanatban rögtön tudtam,hogy mit akarok Ian felállt,majd nagy léptekkel eléáltam.
-Mi a baj?-ismételte meg számtalanszor.
-Csak az-suttogtam-Hogy túlságosan boldog vagyok-öleltem magamhoz. Szorítottam amennyire csak bírtam,majd sírni kezdtem.
Tudtam,hogy mit érzek,de azt is,hogy még nem mondom ki. Az egy másik pillanat lesz,és úgy érzem Ian is így gondolja.Rengeteg puszit nyomtam az arcára. Iszonyatosan dobogott a szívem.Talán még soha sem éreztem ilyet.
-Nézd,nézd!-fogtam meg a kezét,majd a szívemhez tettem. -Érzed,érzed?-lihegtem.
-Érzem-mosolygott,majd újra magához húzott.



Reggel Ian lakásában,a szobámban ébredtem.Rögtön felidéztem a tegnap estét.Amikor megcsókolt,és megölelt... Felejthetetlen. Nagyot nyújtóztam,majd kikeltem az ágyból.Alig vártam,hogy Ian újra megöleljen. Belenéztem a tükörbe és megrettentem.-Uram atyám!
Szörnyen néztem ki. A sminkemet valószínűleg nem mostam le,mert csupa fekete volt az arcom. A hajam száltól szálig csupa gubanc volt.Arcom elé emeltem a köntösömet,majd kimentem a szobámból.
-Jó reggelt királynőm-jött oda  Ian,de én elugrottam előle. -Jajj könyörgöm ne nézz rám-nyögtem,majd miután nekimentem a falnak a fürdő felé vettem az irányt.
-Hé,mi a baj?-nevetett utánam.
-Szörnyen nézek ki. Fürödtem tegnap éjjel egyáltalán?
-Persze,hogy fürödtél,de egy kicsit spicces voltál a parti vége felé-rötyögött. Magamra zártam az ajtót,majd lezuhanyoztam,és próbáltam kifésülni a vizes hajamat.
-Na ha rászánod magad,és kijössz mutatok valamit-kopogtatta az ajtót.
Miután végeztem és emberivé váltam,kimentem. Ian mosolyogva nézett.
-Mindjárt felöltözöm és visszajövök-mondtam,majd megigazítottam a rajtam lévő törölközőt.
-Ne,maradj.Mutatok valamit-nyújtotta a kezét,mire én mellé ültem a kanapéra.
Ott volt a laptopja,amit elém tett,majd jó pár újságot is.-Nézd ezeket. Mi vagyunk mosolygott. Vagyis te!-mutogatott. Valóban mi voltunk. Először a partin,amikor táncoltunk,majd pár kép amikor Robertel beszélgettünk,aztán Ninával és... És a fal mellett.
-Ezek láttak minket?
-Ne félj,nem hallották amit beszéltünk. De ha zavar esküszöm,hogy soha többé nem kerül rólad kép a nyilvánosság elé!
-Naaa! Nem emlékszel,hogy én bíztattalak,hogy nem kell törődni velük,amikor lekaptad az újságot! Meg külömben is,tök jók lettek ezek a képek-mosolyogtam.Mosolyogva felkaptam az egyik újságot,de lefagyott rólam a mosoly. "- Ki lehet ez a nő? Ian az apja a gyereknek?"-és rengeteg ilyen címlap. Ez már dühített. Annyira kombinatívak,és pletyka szintűek ezek a magazinok.Nem értem,hogy tudtam jó ízzel olvasni eddig őket.
-Tudom.Én is mérges vagyok-morogta.-De nem tudnánk nem törődni velük? Csak egymásra,és Sophiera koncentrálni?-simogatott.
-De Ian,csak veletek fogok törődni...De kell egy kis idő,míg felfogom ezt az egészet-nyögtem,majd felkeltem a kanapéról,és bementem a szobámba.