46.Fejezet

 Sziasztok!
Hát ezt sikerült most a délután folyamán összehoznom,remélem tetszik,bár előre is BOCSI!
Köszönöm az előző fejezethez írt kommenteket!
 Jó olvasást!
               Nicole


Uí.: Pixie örülök,hogy örültél a kis meglepetésnek! :)

                                                                      

                                                      Idő


 

                                                                           


Ott ültem az ágyon. Némán magam elé bámultam és nem tudtam eldönteni,hogy most örömömben ugorjak ki a bőrömből,vagy pedig most azonnal csomagoljak és tűnjek el innen. Nagy levegőt vettem,majd átmentem a szomszéd szobába Sophiehoz. Ott feküdt a kiságyában,de amint közelebb mentem felébredt és próbált felülni.Két hónap és egy éves lesz. lehet,hogy a szülinapján itt leszek,s vele együtt  ünneplek,de lehet,hogy tőle távol.
Nem tudtam eldönteni,hogy mit akarok,ez mindig is nehézséget okozott.Nem is oly rég ismertem meg és most itt vagyok választás előtt. Neki szenteljem az életem,vagy kezdjek új életet valahol máshol.
Neki könnyű,itt van harminckét éves van egy gyönyörű kislánya,és állandó bevétele. De én? Nem akarom,hogy eltartson és én legyek Mrs. Somerhalder. Túl sok mindennel jár ez,és én nem vagyok kész rá. Nem akarok huszonhárom évesen édesanya lenni,és feleség. Élni akarok.Szabad akarok lenni! Szeretem,de nem megy.Még nem. Ha valóban szeret megérti,ha nem talál majd valaki olyat,aki jobban megbecsüli mint én. Aki elkötelezi magát. és neki szenteli az összes percét. De az nem én leszek.Még nem.
Adtam egy puszit Sophienak,majd vissza mentem a szobámba és nekiláttam csomagolni. Nem tudtam mit mondjak Iannek.Ismételjem meg a gondolataimat hangosan? Nem talán túl bántó lenne.Nem akarom megbántani. Mennyire őrült vagyok. Amikor még nem volt az enyém,csak ő kellett. Álmodoztam róla,hogy a karjaiban fekszem,hogy az én nevemet suttogja egész éjszaka. Most,hogy az enyém,már nem akarom. Szörnyű ember vagyok.   Annyira akartam,akartam szeretni,akartam csókolni,akartam Őt. De már vége. El sem kezdődött,de már vége.
Összepakoltam az összes holmimat,és kimentem. Ian ott ült a kanapén. Végig mért,majd megakadt a szeme a bőröndömön.
-Ugye nem?-suttogta kétségbeesetten.Könnyek gyűltek a szemembe,ami csak megerősítette Ian gondolatát.-Kérlek ne-kelt fel,és elém állt.
-Muszáj-simogattam meg az arcát.-Majd visszajövök.Ígérem,hogy visszajövök hozzád. De még nem állok készen ekkor feladatra. Attól,hogy babysitterkedem,még nem vagyok kész az anyaságra.Nem tudok még családban élni. Most nehogy azt hidd,hogy mind ez Sophie miatt van.Eszedbe ne jusson e fajta butaság. Miattam van.Minden miattam. Ti nem tehettek róla-most már sírtam.Iannek is a könnyeivel küszködött.
-Miért van mindig ez? A francba is,hogy velem mindig ez történik-ordította,majd leült a kanapé elé.
Oda léptem hozzá,megpusziltam a homlokát,majd kisétáltam a lakásból.
Tudom,hogy fel fogja dolgozni.Már csak Sophie miatt is.Neki szüksége van rá. Nem is tudtam,hogy hova fogok ezek után menni.Talán meg kellene ismernem az anyámat. De nem akarok hozzá költözni,még nem.
Egy választásom maradt.
Fél óra buszozás után megérkeztem a remélhetőleg új lak helyemre. Persze a többi cuccomat is elhozom majd a régi lakásomból.Nem akarok ott maradni,túl közel van Ianhez.
Elegáns épület volt. Félve fellifteztem,majd becsengettem az  általam emlékezett lakásba.
-Emily?-nyitott ajtót meglepődve Nate.
-Szia. Bemehetek?-kérdeztem.Mire Nate kikapta a kezemből a csomagjaimat és beinvitált.
-Mi történt Em? Nem hívtál vissza és én már nagyon aggódtam miattad.
-Tudod hosszú,nagyon hosszú. A lényeg,hogy most nincs hol laknom.
-Ezen segíthetünk,van nálam hely.De viszont cserébe mesélj el mindent-mondta,majd leült a bár székéhez. Elmeséltem neki mindent,attól kezdődően,hogy Alex elrabolt. Kicsit fura volt Ianről mesélni neki,mivel megvoltam róla győződve,hogy belém van zúgva.
-Értem kislány. Nem lehetett könnyű csak úgy ott hagyni,de egy részből megértelek.
-Te nem is vagy kiakadva?-csodálkoztam. -Már mint,hogy randiztunk meg minden és...
-Hé hé-szakított félbe.-Azt hiszem,hogy félre értettél. Én akkor nem randevúzni hívtalak vagyis ó én hülye hát persze,hogy azt hitted-csapott a fejére.-Nem mintha nem lennél vonzó csaj,na és a szexuális kisugárzásod hát wow,de én csak úgy tekintek rád mint a húgomra. Vágesz?
-Jézusom-nevettem.-Nyugi én sem vagyok beléd zúgva csak azt hittem,hogy te...
Tovább nevettünk Szóval meleg.Oké.Ez  így nagyon jó.   Vagy is ez most úgy hangzott mintha valami kis haszonleső ... lennék,de nem. Szóval,na mindegy.
Nate bevezetett a vendégszobába.
-Én most elmegyek lezuhanyzom,de ha akarsz előtte elmehetsz te-ajánlotta fel.
-Oké az nem árt-mosolyogtam. Fogtam a  törölközőmet,és elmentem a fürdőbe. Jól esett a forró víz. leakartam mosni Ian minden egyes érintését. Kiakartam mosni magamból.
Miután  végeztem Nate ment be én pedig mentem a ruháimért. Hihetetlenül hideg volt a lakás többi részében. felkaptam a ruháimat és visszamentem a fürdőbe.
-Nate mivel téged nem zavar,itt öltözök fel oké? Bocsi,de irtó hideg van a szobákban-mondtam.Mivel meleg úgy sem zavarja,meg különben is ha férfiból lenne kukkolna ,de így nem kíváncsi rám.
A törölköző alatt felvettem az alsóneműmet.
-Mi van?-kukucskált ki a zuhanyzó függöny mögül.-Ó te isten-mondta. Figyelj Emily nem hittem,hogy  szívedre veszed-dadogta-de tényleg húgomként tekintek rád ezért még nem kellene itt öltöznöd,mert-nyelt nagyot,majd visszarántotta a függönyt.
-Uram atyám,te nem vagy meleg?-sikítottam fel.
-Már hogy lennék meleg?  Vagy te azt vontad le ebből,hogy b*zi vagyok?-nevetett.-Hát kösz szépen.
Rettentően szégyelltem magam.Nem elég,hogy most azt hiszi feltűnési viszketegségem van,még le is melegeztem... Jól van Em gratula...
Berohantam a vendégszobába és felöltöztem.
Lefeküdtem az ágyra,majd próbáltam nem gondolni az eseményekre.
-Öhm azt hiszem tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Tényleg nem vagyok homokos. Heteroszexuális vagyok. A nőkre bukom....

-Felejtsük el,mert így csak egyre kínosabbá válik a dolog.
-Igazad van,és még egyszer sajnálom!
-Mit is?-színészkedett.-Most megyek rendelek valami kaját magunknak. Addig pihizz cicuska-mondta,majd nevetni kezdett.
-Nem azt mondtad,hogy felejtsük el?-kiáltottam utána.
Nagyot sóhajtottam majd ledőltem az ágyra. Mielőbb túl kell tennem magam  Ian Somerhalderen.Legalább is egy kis időre.