47.Fejezet

Sziasztok!
Itt a várva várt rész. Nagyon sajnálom, hogy most jött, de  nem volt időm írni, meg a sok tanulástól el is ment kicsit a kedvem. De most remélhetőleg itt leszek és írok.:)Tudom, hogy nagyon rövid, de most ennyire futotta, a lényeg, hogy  minél előbb fel szerettem volna tenni.  A szemszög most váltakozik, remélem tetszik!
Puszi
        Nicole






                                                              Találkozás

 

Emily

Jó lett volna azt hinni, hogy mind az ami történt csak egy rossz álom. Hogy most nem Nate egyik vendégszobájában fekszem, a plafont bámulva, és, hogy nem vagyok ennyire eszeveszettül belezúgva Ian Somerhalderbe. Igen, jó lett volna.






-Emily, már megint itt van -kiabált be Nate a szobámba. Két hete már, hogy eljöttem Iantől, s már ez a nyolcadik alkalom, hogy itt van és beszélni akar velem.-Küld el, kérlek-kiáltottam vissza. Nate akár egy védelmező báty, mindig elküldte Iant, és elmagyarázta neki, hogy nem akarom látni. De hatástalan volt.
-Emily ez nem fog mostanában elmenni, elszántabb mint valaha-jött be Nate. – Bezártam az ajtót, de hallod? Majd nem betöri!
– Igen, hallom. Nem érdekel mond meg neki, hogy értse meg, hogy nem megy nekem, és hagyjon élni.-
Reménykedtem, hogy elmegy. Így lett.



Ian



 A szeretet, a szerelem különleges dolog Ian. Nem szabad elengedni. Sajnos mi nem tudtunk örökkön-örökké egymással lenni, de Te megtaláltad újra a párod. Ne engedd el. Nehéz tovább lépni, de meg kell tenned. Küzdj érte Ian! Fiatal, de be fogja látni, hogy szeret és akkor boldogok lehettek. Rajtad múlik az egész: ha hagyod veszni, többé nem lesz a tiéd…






– Elza?-riadtam fel ebből a képtelen álomból. Az Ő hangját hallottam…Vajon tényleg ezt szeretné? Hogy boldog legyek? Ez csak egy álom volt. Kellett ez, még ha csak álom is volt, de valósnak éreztem. Bementem Sophiehoz, aki már üldögélt az ágyában.
– Kislányom, mond meg mit tegyek?-simogattam meg.-Drágám, soha ne érezd ezt az átkozott érzést…Bár elkerülhetetlen…Lesz majd, aki összetöri a szíved, annak én majd összetöröm a képét…De ez még szerencsére messze van. Az élettel jár. Neked is hiányzik Emily, igaz? Tudod Édesanyád most álmomban nagyon jó tanáccsal  látott el… Ő is hiányzik, tudom. Nekem is. El sem hiszed, hogy mennyire várt téged. Erős nő volt, amilyen te is leszel majd- mosolyogtam rá.
– Most pedig gyere, megpróbáljuk visszaszerezni Emilyt -fejeztem be mondókámat, majd felkaptam Sophiet. Nem adom fel!






Emily



– Mi volt Ön és Mr. Somerhalder között? Öné a gyerek? Mióta vannak együtt? Hol ismerkedtek meg?-támadtak le az újságírók bevásárlás után. Próbáltam eltakarni magam a vakuk elől,de nem ment.
– Kérem  válaszoljon!-ragadta meg a kezem az egyik.
 -Hagyják már!-ordított egy ismerős hang-Nem lehet magánélete, nem? Mi közük maguknak ahhoz, hogy milyen kapcsolatban áll velem? Kopjanak le róla, értették? Itt vagyok én, engem szedjenek szét, de őt hagyják ki ebből!-ripakodott rájuk, majd megfogta a karom és maga után húzott.
-Ian? Te meg mi a fenét keresel itt? Mondtam, hogy szállj ki az életemből. Könyörögtem, hogy hagyj békén!
– Nem engedem, hogy szét szedjenek-mondta, mint ha csak meg sem hallotta volna az előbbi kinyilvánulásomat.
– Menj el!-ripakodtam rá. Jól esett, hogy aggódott értem, hálás voltam amiért megvédett, de tudtam, hogy ha most megenyhülök…Nem tudnám még egyszer elhagyni.
 -Ahogy akarod-vágta rá, majd sebes léptekkel elment, miközben  a telefonját babrálta.
Meglepődtem, és egyben fellélegeztem.
Hamar hazasiettem, ahol Nate már várt. -Ian felhívott-motyogta.-Azt akarja, hogy vigyázzak rád, de mondtam neki, hogy ez természetes.
– Jól van-suttogtam, majd leültem mellé.-Annyira elegem van. Tudod, ma találkoztam vele. És annyira elvakított megint az az érzés, hogy… Nem sok tartotta, hogy bocsánatot kérjek tőle, és elmondjam mennyire szeretem…De nem játszadozhatok az érzéseivel.
– Nem játszhatsz senki érzéseivel, beleértve a sajátjaiddal sem! De van egy ötletem-mosolygott.-Az egyik haverom  házibulit tart és meghívott. Velem tartasz? Nem mondhatsz nemet!
Bólogatva beleegyeztem a dologba, de még mindig a délutáni dolog kavargott a fejemben.
Nagyon felkavart Ian. Amikor újra megpillantottam…A magaménak akartam tudni. Azt akartam, hogy az enyém legyen. De ez hülyeség. Miközben a szobámban készülődtem Nate bekiáltott, hogy keres valaki. A szívem őrült iramban kezdett verni. Ha most Ő az, akkor nem lesz erőm elküldeni. Nem fog menni. Szeretem.