51. Fejezet

   Sziasztok!
Ma is hoztam egy fejezetet,este pedig a másik blogra kerül fel új fejezet .
Jó olvasást!
        Nicole

 

                                                                       51. Fejezet

-Emily nyisd ki!-ordítottam tovább,de még mindig nem reagált. Kétségbeesésembe hátráltam,majd betörtem az ajtót. Emily a földön hevert.
-Kicsim, mi a baj?-hajoltam le hozzá és az ölembe húztam. Átkozottul sápadt volt.
-Én...én nem tudom Ian...nem akarom ezt-zokogott. Még mindig nem értettem a dolgot.
-De mit? Emily kérlek...
-Egy hónapja tart...Minden áldott nap vagy szédülök vagy  teleeszem magam és utána várom a következményét...Ráadásul...-magyarázta,majd kissé elpirult.- Ráadásul nem jött meg...
-Mi nem jött meg? -vágtam rá a kérdést ingerülten,majd rájöttem,hogy mire célzott. Azt hiszem ezzel még inkább zavarba hoztam.- Ja,értem...-suttogtam. De még mindig nem esett le.
Emily tovább zokogott.
-Most már biztosan terhes vagyok-nyögte. De hát az kizárt dolog! Tegnap voltunk együtt először... Aztán végre leesett a dolog.
-Neeeeem,az nem lehet-morogtam kínomban. Nem bírtam kimondani a tényt,még rágondolni sem tudtam.
-Nem tarthatom meg Ian-szipogta.
Emilyt könnyedén a karjaimba vettem. Elviszem egy orvoshoz. Felhívtam Ninát,hiszen még is csak nőből van,biztosan tud ajánlani egy remek szakembert,illetve elhívtam,hogy vigyázzon kislányomra..
Az autóban egyikünk sem szólalt meg. Férfi létemre már-már én is könnyezni kezdtem.
De nem magamért aggódtam.  Nem elég szörnyűségek történtek vele és még akkor ez is...
Leparkoltam,majd kisegítettem Emilyt az autóból.
-Ian...-hajtotta le a fejét,mintha szégyenkezne.-Én kimondhatatlanul sajnálom!
Nekem dőlt,alig bírta tartani magát.Átkaroltam.
-Em,ez nem a te hibád! Ilyenek ne is járjanak  a fejedben! Megoldjuk,oké?
Bementünk a rendelőbe,az orvos soron kívül fogadott minket.
Látta rajtunk,hogy teljesen kiboroltunk,ezért nem nagyon kérdezett semmit.
Em felfeküdt az ágyra én pedig mellé álltam. Ha  jobban vigyáztam volna rá,ha nem hagytam volna,hogy az történjen vele most boldogan állhatnék itt....
Oda sem bírtam nézni. Az orvos semmi jelet nem adott,csak erősen bámulta a monitort.
-Rendben-motyogta,majd felállt.-Rögtön jövök...
Kettesben hagyott bennünket. Szerettem volna azt mondani Emilynek,hogy tartsa meg,úgy fogom szeretni mint a sajátomat,de valahogy nem ment. Abortusz ellenes  vagyok az tény,de ebben az esetben...Nem tudom mi lenne a helyes döntés. Nem is nekem kell tudnom. Emilynek kell éreznie,hogy képes lenne-e együtt élni ezzel a dologgal.
-Nem tarthatom meg-szipogott. Nem tudtam megszólalni. Magam elé bámultam és szorítottam Em kezét. Az orvos hirtelen belépett,de követte őt egy elegáns nő.
-Ő itt Dr. Runner,szeretne Önnel beszélgetni-nézett Emilyre.
A nőgyógyász kiment,a nő pedig leült velünk szembe.
-Szeretné,hogy maradjon a párja?-szegezte neki a kérdést. Emily bólogatni kezdett.-rendben. Nos, Miss Quest...Vagy szólíthatom Emilynek?
Megint bólogatott.
-Szóval Emily...Érte önt a közelmúltban valamifajta megrázkódtatás?  Ha jól tudom egy hónapja tartanak a tünetek,e tájt kellene behatárolni.
Most már totálisan elvesztettem a fonalat.  Emily soha nem beszélt azóta a dologról,még nekem sem.
De most elmesélte a  doktornőnek,hogy mi történt Alexel. Magamhoz húztam,mert megint megállás nélkül sírt,amitől én majdnem felrobbantam. Nem attól,hogy sír,hanem,hogy miért sír. Hogy hagytam,hogy megtörténjen vele. Rosszul reagálok az ilyen helyzetekre.
-Jól van Emily,most figyeljen rám. Ön nem terhes.
Erre mindketten felkaptuk a fejünket. Ekkora megkönnyebbülést még életemben nem éreztem.
-Akkor mitől vagyok rosszul?
-Ön a trauma miatt,ami  érte áll terhes lett.  A helyzetből adódóan érthető,hiszen közösült azzal az emberrel. Ha jól hiszem sokat gondolkodott azon,hogy nehogy nyoma maradjon ennek az aktusnak... Az elméje pedig  kiprodukálta ezeket a tüneteket. Az lenne a legjobb ha terápiára járna egy ideig.
Hát én eldobom az agyam... Áll terhes? Egyre jobban kezdtem aggódni érte.
A doktornő kitessékelte Emilyt,mert velem akart beszélni.
-Mr. Somerhalder,a barátnőjének most sokkal több figyelemre és törődésre van szüksége mint valaha. Ha tanácsolhatom utazzanak el,csináljanak közös programokat.
-Rendben-mormoltam.-De doktornő...Én ezt nem értem. Azért lett áll terhes,mert attól  félt,hogy esetleg valóban terhes?
- Nagy vonalakban igen. Nézze írtam fel gyógyszert is,egyszerű altató. Az alvás megkönnyíti az ilyen bajok gyógyulását.
Oda adta a receptet,amit ki is váltottunk a legközelebbi gyógyszertárban.
-Kicsim,mit szólnál ha elutaznánk pár hétre?-vetettem fel a kérdést az autóban.
-Remek lenne,de amíg az anyám kórházban van nem szeretnék-válaszolt egyhangúan. Láttam rajta,hogy kellemetlenül érzi magát ettől az egész helyzettől. De én segíteni fogok  neki kilábalni belőle minél hamarabb.