Novella 1./6.

 Sziasztok!
Hoztam ma még egy novella részt,remélem tetszik :)
 Jó olvasást!
             puszi
                    Nicole



                                                                     Kísért a múlt

  

                                                                  (Elinor szemszög)


Már megint abba a kisvárosba tartottam,ahol minden kezdődött....Csak remélni tudom,hogy nem futok össze a régi ismerősökkel...
Annyi éve kerestem az elveszett szerelmemet hiába,és mindenek okozóját,akit holtan akartam tudni....
Minden hiába történt. Nem tudom jó döntés e ide vissza térni,de mivel tudomásomra jutott,hogy Anna itt tartózkodik,muszáj találkoznom vele. Olyan régen találkoztunk...
Az évek során rengeteg szörnyűséget tettem,amit muszáj elfelejtenem,talán itt Mystic Falls-ban sikerül.
Anna régi házánál leparkoltam.Talán még itt lakik....A mi házunkat az 1930-as években lerombolták,bár akkor már idegen emberek éltek benne.
-Elinor!-kiáltotta Anna kirohanva az ajtón.
-Szia !-mondtam neki,és átöleltem.
-Annyira rég láttalak....-nem volt jó felidézni az  utolsó találkozásunkat,hiszen akkor akadályozott meg Anna,hogy eggyel több ártatlannak ontsam ki az éltét.... De aztán később az akarat erőm győzött,és most már megelégszem a kórházakból lopott vér tasakokkal is.
-Na és mi van veled? Jól vagy?
-Köszönöm,már igen.-annyi mindenről tudatni akartam...
Bementünk a házba,ami rengeteget változott. Teljesen modernizálva lett,ami persze jó,csupán furcsa.
Sok mindent kivitattunk,de a Salvatore testvérekről nem nagyon akartam hallani,de persze Anna róluk is beszélt.Elmondta,hogy most Stefan a jó fiú,és Damon a rossz. Hiába,az életben muszáj néha rossznak lenni...Hozott pattogatott kukoricát,s mint egy tini filmben,"dumcsiztunk".
-Na és akarsz Damonnel találkozni?-kérdezte.
-Nem tudom...-motyogtam.
-Láttad Katherinet mostanában?-kérdezte Anna.
-Nem,utoljára a második világháborúban,amikor bemutattál neki,miért?
-Csak Anyám keresi őt...és roppantul idegesít,hogy nem tudom miért! Egyébként van egy hasonmása itt a városban,valószínű a leszármazottja,Elena Gilbert. Stefan vele van,bár Damon is érez iránta valamit...
-Szerelmes belé?-nem tagadom,megijedtem.
-Nem tudom.
 -Értem.-válaszoltam,és elkezdtem  enni a kukoricát.Kicsit felzaklatott,hogy Damon érdeklődik egy másik lány iránt,pláne,hogy a régi szerelme kiköpött mása. Katherine legalább már nem jelent gondot,mivel nem igazán szereti Damont,mint mondta egyszer.
-Ez Isteni!-vigyorogtam.
-Mi?
.Ez a Kukorica,ez Isteni.-válaszoltam,és közben marék számra tömtem a pocornt.
-Na és hol fogsz  lakni?-kérdezte egy mosollyal .
-Azt még nem tudom.-vontam vállat.
-Hát maradj itt,Anyám úgy sincs itthon pár napig.-ajánlotta Anna.
-Köszönöm,de nem fogok zavarni?
-Ugyan már,ne hülyéskedj!-rötyögött .
-Rendben,köszönöm.
Anna megmutatta a szobámat,ami nagyon tetszett. Rögtön kicsomagoltam.
Utána elmentem szétnézni a városban. Emlékszem régen volt egy nagyon szuper cukrászda erre felé,de már nem emlékszem pontosan,hogy hol.
Körbe sétáltam a Fő teret párszor, be be néztem az utcákba is.  Hm.,már biztosan megszűnt...Kár pedig nagyon finom sütemények voltak ott.
-Szia,keresel valamit,ha gondolod segíthetek!-szólt egy kedves hang,s amikor a hang irányába fordultam kis híján  elájultam.. Ez...ez a lány pont olyan ...mint Katherine. Róla beszélt Anna!
-Szia!Egy cukrászdát,de úgy látom már nincs itt. -válaszoltam,s próbáltam természetesnek tűnni.
-Elena Gilbert!-nyújtott mosolyogva kezet.  Hihetetlen,de kiköpött mása volt Katherinnek,s még is különbözött valamiben tőle.
-Amanda Fanning.-hazudtam. Olyan könnyen megölhetnélek-mosolyogtam. Ha Damonnel kikezdesz,nem fogom tudni megállni,bár mennyire is szeretnék megjavulni.-jegyeztem meg magamnak.
--Na és új vagy?-még mindig mosolygott. Valamiért fáj a jelenléte nekem. Ez az állandó mosolygás,közvetlenség és kedvesség...Pfúj....
-Mondhatni...-na jó ez butaság volt,mert azért még sem mondhatom azt neki,hogy : "hát végül is nem vagyok új,mert pár száz évvel ezelőtt itt laktam....."-Egyszer már jártam itt...-hazudtam.
-Értem,ha gondolod segítek eligazodni. Ide jársz majd gimibe?
-Biztosan.-hazudtam újra.
-Akkor majd még biztosan össze futunk,de most mennem kell! Szia!
-Szia!-és egy sunyi mosolyt csaltam az arcomra. Jól megnéztem magamnak ezt az Elenát.
Na azért Katherine-t jobban kedveltem....Sokáig bolyongtam még a  városban,utána néztem még a régi dolgoknak is,az alapítóknak.
 Később bementem egy kávézóba,vagy lehet,hogy inkább egy bár. A pulthoz pillantottam, ahol rögtön meg akadt a szemem. Damon! Ott ült egy pohárral a kezében,és ivogatott. Azért még sem mehetek oda hozzá csak úgy...Elgondolkodtam,s egy hihetetlenül  ötlet jutott az eszembe. Ha Katherine-re hasonlíthat Elena,akkor rám is hasonlíthat valaki... Még jó,hogy annak a kis libának nem mondtam meg a valódi nevemet....Nagy levegőt vettem,és a pulthoz indultam.



                                                   ****************
                                                      (Damon ♥ szemszög )

Már megint  ott ültem a vodkás üveggel szemben... Elena nem sokára betoppan,és végig nézhetem ahogy Stefannal itt enyelegnek... Sokszor kedvem lenne széttépni...
-Szia Damon!Stefan?-ilyen ötösöm legyen....
-Szia drága Elena! Épp a pokolban vendégeskedik....
-Nagyon vicces.-vágta rá.
-Elena!-vigyorgott Stefan. Annyira unom már a képét! Szokásosan jól megölelgették egymást,és mellém ültek.
-Képzeljétek,találkoztam egy lánnyal!-mondta.-Új a városban ,nagyon kedves.-örömködött. Na most jön a "friss pletykák" rovat. Annyit tud dumálni,Stefan pedig képes vigyorogva végig hallgatni...A barom!
Na jó,én ezt nem hallgatom tovább...
-Az ember,ó bocsánat,a vámpír még a saját házában sem lehet nyugodtan!-mondtam röhögve.-Ja,és ha kérhetem,ne a kanapémon szexeljetek!-röhögtem tovább.Vissza néztem,és Elena rendesen elpirúlt.Imádom zavarba hozni,olyan kis szent. Meg kell zabálni....
-Hova mész Damon?-kérdezte a testvérem.
-Közöd? De amúgy csak ,mert jó fej vagyok,iszogatni megyek,ha egyszer már itthon nem tudok.-válaszoltam.
Neki iramodtam,és két percbe sem telt,mire  a bárba értem. Rögtön le is ültem a pulthoz és a csapos felé intettem.
-Meghívsz egy italra.-mondtam,és mélyen a szemébe néztem.
-Meghívlak egy italra!-ismételte.
-Ó köszi,de kedves vagy...-motyogtam,és már ittam is.
-Egy narancslét kérek!-mondta egy ismerős női hang,és amikor a hang irányába fordultam,majd nem leestem a székről.. Elinor?! Pont olyan,de...de az lehetetlen,hiszen ő ember volt,és már régen halott!
-Helló!-vágta oda nekem mosolyogva. Nem ismer meg?
-Szia...-nyeltem egy nagyot.-Mi a neved?
-Amanda Fanning. -válaszolta. Lehetetlen... Egyszerű egybeesés lenne? Hiszen Elena és Katherine... Vajon ő is a leszármazottja? Azért nem teljesen ugyan olyan mint Elinor.....Elinor törékeny,finom vonású hölgy volt.Benne,benne pedig van valami vadság,némi szenvedély,és nőiesség.
-Most költöztél ide?-kérdeztem újra.
-Aha,nem régen.És téged ,hogy hívnak?
-Damon Salvatore!-nyújtottam kezet.  Alig tudtam nyelni. Olyan gyönyörű....A gyengém...
Jól van,nyugi Damon!Annyi csajod lehet,amennyit csak akarsz! De vele még sem tehetem azt mint a többivel....Nem használhatom ki... Ő más...
-Viszlát!-mormoltam,és kirohantam.
Csak futottam mint egy őrült haza.
Lehet,hogy csak az ital miatt láttam?Nem,nem azért annyit nem ittam...
 berohantam a házba,és persze Stefan nem hagyta egy szó nélkül.
-Mi van tesókám,szellemet láttunk?-nevetett. Egy szó nélkül felrohantam a szobámba,és a fiókom mélyén kutatni kezdtem.
-Meg vagy!-mosolyogtam. Egy fénykép Elinorról. Gyönyörű.
 Vissza mentem a nappaliba.
 -Khm... Elena,mond ezt a lányt láttad?-nyújtottam oda



a fényképet neki,mire Stefan ijedt képet vágott.
 -Igen ő az.De...-valószínűleg azt akarta kérdezni,hogy hogy lehet,hogy ez a kép legalább két száz éves,de belé fojtottam a szót.
-Hihetetlen.....-motyogtam.-Pont olyan mint Elinor...
-Damon!-szakított félbe Stefan.-Azt hiszem itt az ideje elmondanom valamit!