Novella 1./5.

 Sziasztok!
Hát remélem tetszik ez a rész Nektek ! :)
 Mint mindig,most is várom a véleményeket. :)
       Jó  olvasást!                                                            
 puszi
         Nicole
       
 Uí.: Bánnátok,ha ugornánk pár évszázadot az időben? :)


                                           Egy új én

Tudtam,hogy ki tud nekem segíteni. Anna vámpír,könnyedén megtudja találni Damont.
Rohantam ahogy csak bírtam..
-Jó napot Pearl,Annát hol találom?
-Szervusz! A szobájában ül.-válaszolta.
-Köszönöm!-s már futottam is a szoba felé. Gyorsan kopogtam,s meg sem várva  a választ benyitottam.
-Anna,Anna segítened kell!-zokogtam.
-Miben?Mi a baj?
-Da...Damon!-mondtam és az ölébe hajtottam a fejemet.
-Bántott téged?-csattant fel.
-Dehogyis! Soha sem bántana engem. Elment. Azt mondta,jobb lesz így. -szipogtam.
-Igaza van,sokkal jobb lesz így.-könnyebűlt meg.
-Kérlek,segíts megtalálni Őt!-könyörögtem. Bármi áron,de látnom kell őt,nem engedhetem el.-Könyörgöm Anna,ha egy kicsit is a barátnődnek tartasz ,segítened kell!
-Nem tehetem. Elinor,hát nem érted?Nekünk Anyámmal öröm,hogy távoztak,hiszen félő volt a leleplezés veszélye! Nem élhetünk rettegésben,hogy mikor állítanak be az emberek,és karóznak meg minket!
-Nem kell vissza hoznod ide,csak engem vigyél oda,ahol ő van!
-Nem tehetem. Sajnálom!-mondta és lehajtotta a fejét. Hát ha ő nem keresi meg,akkor majd én,és erre egy megoldás van.
-Akkor,akkor változtass át!-kérleltem. nem tudom,milyen vámpírnak lenni,s ha lenne más megoldás nem állna szándékomban eldobni az életet,de sajnos nincs választásom.
-Azt meg pláne nem!Te nem tudod,hogy milyen egy érzéketlen kő tömbnek lenni! Nem és nem!-mondta. Tudtam,hogy nem számíthatok ebben rá. De vége az életemnek,ha nem láthatom Damont. Végre viszonoztam egy férfi érzelmeit,és most nem hagyom elveszni az iránta táplált szerelmemet!
Köszönés nélkül elrohantam Annáéktól.Ez nem igazság!
Ahogy a sötétben futottam észrevettem,hogy egy árny követ. Kezdtem reménykedni..
-Ki az?-kérdeztem.Nem féltem egy cseppet sem,hiszen nekem már a halál is megváltás lenne!
-Elinor!Elnézést,hogy köszönés nélkül távoztam.
-Stefan?-nem igazán ismertem fel. Szemei eltorzultak voltak,és szemfogai rendkívül élesek....Evett...
-Ó Elinor,maga nagyon íny csiklandó!
-Nem árthat nekem!-emeltem fel a nyakláncomat,bár nekem mindegy,hogy megöl vagy nem. Nem igazán ér az életem semmit.
Közelített,és letépte a nyakláncomat.
-A fivérem csak ennyire volt képes?Egy ócska nyaklánc? -kacagott.
-Ne szidja a testvérét! Nála jobb embert nem ismerek!
-Ó,hát még ha ember is lenne...
-Tudom,hogy mi,de nem érdekel!-mondtam.
Szája rohamosan közelített a nyakamhoz,majd rátapadt,és éreztem,ahogy a fogai kibökik a bőrömet.....


                                     *******************************
                                                  (Anna szemszög )

Miután Elinor elrohant,utána eredtem.Nem akarhat meghalni,egy gonosz lélek miatt! Még a végén valami őrültséget tesz.
Ahogy futottam,észrevettem valamit a levegőben amitől  lemerevedtem. Nem bírtam megmoccanni,csak az illat irányába eredtem. Mámorító,megbolydító,édes. Ezek ötvözték a leginkább.
Futottam ahogy csak bírtam,de amikor megpillantottam az illat  eredetét,kizökkentem az extázisból.
-Hagyd békén Stefan!  Ereszd el!-de ekkor már késő volt.Elinor ott feküdt,akár egy őz, mit elejtett a vadász.
-Ne szólj bele!-morgott.
-Tűnj el a területünkről!-ordítottam,és hirtelen Anyámat pillantottam meg.
-Á, a Salvatore fiú! Mit tettél? A lányomnak igaza van,tűnjetek innen!Tudod,hogy idősebb vagyok nálatok,könnyen végzek veletek!-kiabálta Anyám,és jelzett,hogy vigyem innen Elinort.
-Nem kell üldözni,megyek magamtól is.-nevetett.-De még vissza térek,mert ez a mi fenség területünk!-és eltűnt a sötétben.
-Mit csináljunk Elinorral?-kérdeztem kétségbe esetten Anyámtól.
-Mivel akaratlanul is hallottam a beszélgetéseteket,tudom,hogy ő közénk akart tartozni,de...
-Nem hagyhatjuk meghalni,még időben vagyunk!Kérlek Anyám,hagy itassam meg!-szinte könyörögtem.Az én hibám,hogy Stefan ezt tette vele,mivel miattam futott el.
-Nem bánom,de nehéz lesz kezeskedni érte,talán csatlakozik a mi életvitelünkhöz.Csak reménykedhetünk...-motyogta Anyám vontatottan,nem vártam meg míg befejezi,beleharaptam a csuklómba,és hagytam,hogy a vérem Elinor szájába ömöljön.
Miután megitattam,Anyámmal a házunkba vittük,és csendben vártuk a csodát.
 Tudom,hogy Elinornak van akarat ereje,tudom,hogy bízhatok benne.
 Viszont azt is tudom,hogy előbb vagy utóbb megfogom bánni,hogy ezt tettem vele....
Az órák peregtek,és vártuk,hogy történjen valami.
Elinor lassan elkezdett mocorogni,majd a szemét is kinyitotta.
Annyira megváltozott.Arcáról eltűnt az a kedves és szép piros pozsga,amit mindig is úgy irigyeltem tőle.
-Hát meg tettétek!-nevetett.
-Meg.-mondta Anyám.-De csak azért,mert másként meghaltál volna.Ezt vedd fel,megvéd a naptól!-adott neki egy gyűrűt,amilyen nekünk is van.
A szemében már nem a kedvesség,és jóság csillogott. Teljesen más.....
Most eszméltem fel,hogy mivé is tettem,azt az egykori  csupa szív lányt!

                                                                       
                                                             *****************
                                                                (Elinor szemszög)

Miután feltettem a gyűrűt,felkeltem. Anna hozott nekem egy pohárban vért,amit könnyedén lehörpintettem.Kimondhatatlanul jól esett. De hiányzott belőle valami...valami plusz...
-Mi ezt isszuk.-mondta Pearl.-A drága kis barátaid embereket ölnek.Ellehet dönteni,hogy jó leszel,vagy rossz.-folytatta.
nem akarok gonosz lenni,de valahogy másként érzem magam.
Nem tudom,hogy miért,de energikusabb vagyok,és,és.... nem is tudom,hogy még mit érzek!
Anna kézen fogott,és elindult velem ki.
-Mi gyorsabbak vagyunk mint az emberek,nézd.-mondta,és hihetetlen sebességgel,futkározott  a kertben.
-Erősebbek is vagyunk.-folytatta,és megragadta az udvaron lévő fát,s könnyedén kirántotta.
-Megtudjuk babonázni az embereket. A vasfűtől óvakodj,mert az halált hoz rád.-magyarázta,tovább és tovább.
Utána én is kipróbálhattam a "vámpírságaimat". Anna hozott egy tükröt,és megcsodáltam a szépségemet.Már nem voltam az aki régen. Sokkal nőiesebb,és szebb lettem.
Jól esett természet feletti erő birtokosának lenni. Jól esett bele gondolni,hogy egy új pöccentéssel megölhetek bárkit.
Már nem az volt a fő célom,hogy megtaláljam Damont...Inkább az,hogy bosszút álljak a halálomért Stefanon...