23.Fejezet

 Sziasztok!
Meghoztam a következő Elza & Iant. :)
Remélem tetszik Nektek. A véleményeket várom!
puszi
Nicole



                                                   
                                                            Csodálatos rémálom
 

                                                                   
                                                         

-Kicsim,gyere van egy meglepetésem!-mondta somolyogva Ian.
-Megyek!-mondtam,és feltápászkodtam az ágyról.
Lementem a nappaliba,és Ian egy bőrönddel várt.
-Pakolj össze te is,és gyere vissza!-adta ki a parancsot.
-De még is mit pakoljak?-kérdeztem.
-Amit gondolsz...-nevetett.
-És hova megyünk?-kérdeztem újra.
-Ne is reménykedj,úgy sem mondom meg!-nem játszunk ilyet,nem fogok könyörögni neki.Ha nem mondja meg,hát nem. Felrohantam a szobánkba,és a kedvenc ruháimat beledobáltam a bőröndömbe.
-Mehetünk!-kiáltottam,és szaladtam le a lépcsőn.
-Csak lassan,lassan!-mondta,és átvette a bőröndöt.
-Mi lesz Bellával?-azért nem hagyhatjuk itt egyedül!
-Ne aggódj Arabella mindennap átnéz hozzá,meg a tesód is.
-Rendben.-elindultunk az autóhoz,és Ian eltetet a csomagjainkat.
-Nem vezethetnék én?-szinte könyörögtem a tekintetemmel neki,de aztán rájöttem valamire,amit Ian hangoztatott is,és irtó hülyének éreztem magam.
-Elza,Elza.Hiszen azt sem tudod,hogy hová megyünk!-nevetett.
Egy szó nélkül beültem.
Nem volt kedvem Iannel beszélgetni,mert rettentő álmos voltam.
Hagytam is az álmok csábításának,és álomba merültem.
Nem sokáig élvezhettem az álmaimat,mert Ian felkeltett.
-Mi az?-mondtam flegmán. Semmit sem utáltam  jobban,minta ha felébresztenek.
-Megérkeztünk,nyisd ki a szemed!--nevetett. Nagy nehezen teljesítettem a kérését. Egy gyönyörű parton voltunk,egy kis bambusz ház mellett.
-Ez itt mind a miénk!-mutatta a part részt.
-A tenger is?-mosolyogtam.
-A tenger is!-mosolygott vissza.Rácsimpaszkodtam,majd pedig megcsókoltam.
-Ez csodálatos Ian! De te aztán tudod szórni a pénzt.
-Hát akkor még sem tetszik?-szontyolodott el.
-Jajj Dehogyis nem! Nagyon szép.-és újabb csókot kapott tőlem.
-Na már is úgy érzem,hogy megérte megvenni a területet.-nevetve motyogott a csók után.
-Gyere menjünk fürödni!-kiáltottam,és elkezdtem futni a víz felé. olyan jó érzés,mikor a víz felfut a homokra,és lassacskán eléri a talpamat.
Nem zavart bennünket,hogy ruhában voltunk,már is a mélyebb vizek felé  lépkedtünk.
-Várj már,te sellő lány!-kacagott a hátam mögött Ian,és mivel látszólag nem ment neki a vízbeli séta,elkezdett úszni.  Hirtelen megragadta a derekamat,és lehúzott a vízbe.
-Na és még mit kapok ezért a gyönyörű tengerpartért?-hunyorított felém. Örültem,hogy végre önmaga,és nem az a retardált,unalmas férfi,aki a baba miatt volt.
-Amit csak akarsz!-vontam fel a szemöldökömet.
-Hát az a nagy harci helyzet,hogy én téged akarlak!-ölelte át a derekamat.
-Ennek rendkívül örülök,hiszen én vagyok a mai ajánlat!-rötyögtem. A keze  a ruhámhoz vándorolt,és könnyedén kibújtatott belőle.
-Ugye nem láthatnak meg bennünket?
-Elza,ha azon a kerítésen amit építettem át tud mászni bárki is az bekerül a  Gínisz Rekordok Könyvébe!
-Akkor rendben.-levettem a hófehér ingét és elhajítottam.
-Ne már,szerettem azt az inget!-nyafogott.
-Hát én meg a felsőtestedet szeretem,és az csak eltakarta!
-Hát ha így állunk,akkor én meg utálom a melltartódat, a bugyidat és minden mást amit magadon viselsz!-nevetett.
A melltartómhoz nyúlt,és szépen lassan kicsatolta. Egy nagy levegő után lebuktam a víz alá,és elkezdtem leráncigálni a nadrágját,s ha már ott vagyok,az alsónadrágját is lehúztam.
-Rajtad még mindig túl sok ruha van!-grimaszolt,és a bugyim felé nyúlt. Minden ruhánkat elsodorta a víz,de nem bántuk. Ian közelebb húzott magához.Beleharaptam a fülcimpájába amitől felnyögött.
  A víz könnyedén  mozgatta a testünket.
A heves csókolózás közben egyszer csak Ian az egyik fa felé bámult ,a partra.
-A francba!-nyögte. A tekintete irányába néztem,és megláttam egy fotóst a fán.
-Ez nem lehet igaz! Nem,nem....-és elkezdtem sírni.Nem tudom,hogy csak a hormonok miatt van-e,de rettentően kiborultam.Nem is a szégyenlőség miatt,ha nem maga a tudat,hogy a mi második otthonunkba sem vagyunk biztonságban,hogy még ezt a szép napot is eltudják rontani.....
-Ian!-kiabáltam pánikszerűen. Nem én...én ezt nem akarom! Eddig sikerült elkerülnöm a  nyilvánosságot, pláne most,hogy nem vállaltam több film szerepet a baba miatt.De Ian....ő olyan mint az üstökös,csak halad előre mind a pályafutásán,mind a magánéletében. Ian elúszott a ruhámért,és az ő nadrágjáért,hogy legalább ne meztelenül menjünk a vízből. Hamar feladta rám a  ruhát,s felvette maga is a nadrágját. Észrevette,hogy nem stimmel velem valami,mert magam elé bámulva sírtam.
nem tudom mi zajlódott le bennem,de nem tudtam megszólalni.
-Elza,Elza mi van  veled? Gyere bemegyünk a házba!-mondta kissé kétségbe esetten,de látva,hogy meg se moccantam,felkapott.
Miért kell elrontaniuk ezt a  szép napot?Tudom,hogy ez az első e fajta gondunk,de akkor is nagyon rossz érzés,hogy az embernek nincs magánélete,mert ez bizony azt mutatja.
 Hallottam ahogy Ian "szépen" oda kiabált  a paparazzinak,de tudtam,hogy ezek a szavak is címlapra kerülnek majd...
Berohant velem a bambusz házunkba,de még csak  egy pillantást sem vetettem a vadiúj berendezésre. letett az ágyra.
-Elza,át kellene öltöznöd!-csak bámultam magam elé,nem akartam,nem tudtam semmit mondani. ha kinyitom a  szám,akkor csak a csalódottságomat fogom kifejezni,és azt,hogy én teljesen normálisan képzeltem el az életünket,nem pedig a sajtóval.-Halihó kicsi lány,már nincs semmi baj!-hajolt le hozzám,de én csak csóváltam a fejemet,éreztem,hogy pár könnycsepp is legördül az arcomra.
-Elza hallod egyáltalán amit mondok?-kérdezte rémülten. Elkezdtem bólogatni.
-Miért nem szólsz hozzám?-annyi feszültség,ilyetség volt a hangjában,de nem érdekelt.
Úgy éreztem,hogy az agyamat egy fátyol próbálja beborítani,ami kizárja a külvilágot,és csak magamra enged figyelni.
Féltem.Féltem a mától,féltem a holnaptól. Féltem a jövőtől,s nem tudtam mit hoz.  Holnap az összes újság a mi képeinkel lesz tele,ami rengeteg félre értést,és kellemetlen helyzetet fog szülni. Hogy fogok majd a  testvéreim, a rokonaim,a barátaim szemébe nézni? Hiszen az a barom majd nem megörökítette ahogy Iannel szexelünk!
Egy mondat tátongott a fejemben. Hirtelen nyomást éreztem,és nem tudtam parancsolni magamnak.
-Én ezt nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!-ordítottam,ahogy csak bírtam.