Novella 1./7.

 Sziasztok!
Remélem nem bántjátok,hogy megint novellát hoztam (:
 Várom a véleményeket. :)
Sok puszi
           Nicole

                                                                  Újra kezdés

                                                                        Stefan



Nem tudtom,hogyan kezdjek vele,de muszáj lesz elmondanom Damonnek,hogy akkor éjjel mit tettem Elinorral....
Oly régen történt,annyiszor megbántam már.....És itt van Elena,a hidegvérű gyilkost fogja látni bennem,amit soha sem akartam....
-Damon,figyelj kérlek!-kérleltem halkan,és lehajtottam a fejemet. Most vagy soha.
-Mondjad!-vágta nekem.
-Először elmagyarázok mindent Elenának,utána pedig mondandóm van számodra!-jelentettem ki,s Elenához fordultam.Ő olyan jó,meg sem érdemlem.
-Nagyon régen,Katherine után is  volt egy plátói szerelmem,Elinor. Damon megelőzött,és elcsábította őt,ami nagyon fájt nekem. Miután Elinor megtudta,hogy vámpírok vagyunk,megértette,de Damonnek még is azt mondta,hogy időt kér gondolkodni. Az ő fejében már rég eldőlt,hogy szereti Damont,de ezt az én   testvérem nem tudta. Hallottam amikor elment Annához,hogy segítsen megkeresni neki Damont,aki kétségbeesettségében,elhagyta a várost. Miután   vissza utasította,vámpír akart lenni,de Anna újra elutasította. Akkor este,elég lassan sétált haza,és én épp arra bóklásztam. Amikor.....-haboztam,mert tudtam,hogy Damon rettentően megfog haragudni rám....-Amikor megéreztem az illatát....Nem tudtam uralkodni magamon,és..... megöltem őt. De Anna és Pearl elvitték utána...-mondtam,és lehajtottam a fejemet.
-Megölted Elinort?-morogta Damon,s azon kaptam magamat,hogy letepert a földre.
-Te rohadék....-és még egyéb gyönyörű megjegyzésekkel illetett,miközben ütött.
-Hagy abba Damon,hagyd abba!-visította Elena,de tudtam,hogy megérdemlem a verést.


                                                          Damon

Elena hangját már alig alig hallottam,mert Stefanra koncentráltam. Hirtelen éreztem,hogy Elena ráteszi a kezét a vállamra,s azon kaptam magam,hogy elengedtem Stefant.  Végül is ha Pearl és Anna elvitte,lehet,hogy átváltoztatták....és lehet,hogy tegnap ő volt az! Én marha! Biztosan csak a bolondját járatja velem.....
Hm... ,de így már,hogy tudom a kis titkát,mindjárt más a helyzet...
-Végül is egyetlen testvérem,szívességet tettél nekem!-hunyorítottam rá,és elindultam Pearl házához.Ő tud adni magyarázatot.


                                                           Elinor



Lefeküdtem az ágyamra,és szövögettem a terveimet.
-Elinor!-szólt Anna az ajtóból.
-Tessék?
-Merre jártál?-kérdezte,és leült mellém.
-Találkoztam azzal az Elena Gilbertel.-vontam vállat.-Valamiért annyira idegesít,hogy állandóan mosolyog,meg az a közvetlensége... Vigyorogva megkérdezte,hogy nem e segíthet valamit....Ja és ha kérdezi valaki Amanda Fanning vagyok.
-Igen valóban idegesítő egy kicsit. De azt hiszem tudom mi böki a csőrödet benne...Pont olyan a személyisége,mint neked volt halandó ként.-mosolygott rám.-Pontosan olyan kedves voltál.
-Ugyan már!-förmedtem rá. Kizárt dolog,hogy én valaha is olyan kis üdvöske voltam mint ő!
-Na jó,de tényleg olyan voltál....-mondta és elsétált. Még,hogy én olyan mint ő!
Visszadőltem az ágyra. Hirtelen hallottam,hogy az erkély ablak zörögni kezdett.
-Van ott valaki?-mondtam. Nem mintha bárki veszélyt jelenthetne számomra.
 Közelebb léptem az üveg ajtóhoz,de az rettentő gyorsasággal kinyílt,és egy ismerős arc,üldögélt az ágyamon.
-Nem gondoltam volna,hogy ennyire taktikázós lettél!-magyarázta Damon.
-Nem értem miről beszélsz!-adtam az ártatlant,mire elém állt,és arca egyre közelebb került az enyémhez.
-Ne játszd a szentet,amikor démon vagy!-nevetett,s keze a derekamra vándorolt,majd egyre lejjebb és lejjebb...-Tudom,hogy Elinor vagy,le se tagadhatnád.Vagyis éppenséggel letagadhatnád,mert sokkal szexibb vagy a régi énednél!-vigyorgott. Annyira imádtam amikor grimaszolt,hihetetlen arcokat tudott vágni.
-Agyafúrt vagy!
-Te meg gyönyörű!-mondta,és ajka veszélyesen közel került az enyémhez. Lábamat a derekára szegezte,és megcsókolt. Ez a csók lángolt a szenvedélytől,és a szerelemtől. Nyelve rettentő gyorsan játszadozott az enyémmel,és az ágyra döntött.
 Letépte a pólómat,majd én a fekete ingét. Majd szépen sorban minden ruhadarabot eltávolítottunk egymásról.   Érinteni akartam csupasz bőrét,érezni akartam,hogy csak az enyém.
Annyi év után az enyém. Mélyen belevájtam a körmeimet a hátába,amitől hangosan felnyögött.
Csókoltam ahol csak értem,ő pedig belemarkolt a fenekembe.
.Olyan ....olyan jó,hogy itt vagy!-nyögtem. Erre  csak nevetett.
Nevetés  után a melleimet kényeztette,majd onnan,a nyakamra vándorolt.  Egy percre megálltam,és csak néztem a gyönyörű szemeit.  Úgy tűnt megunta a szemezést,mert hirtelen magára rántott,és testünk eggyé vált.
Iszonyatosan kívántam teste minden porcikáját.
 Mikor már a csúcs felé közelítettünk kinyílt az ajtó.
-Ó basszus!-harsogott Anna.-Ne haragudjatok,kérlek.Én...én csak.......-magyarázkodott,és kirohant.
-B*ssza meg!-mondtam Damon kedvetlenül.
-Ugyan már,nem tudhatta,hogy itt vagy!-mosolyogtam.-Majd bepótoljuk,de amondó vagyok,hogy most csak élvezzük egymás társaságát!-vigyorogtam,és a mellkasára hajtottam a fejemet,ő pedig a hajamat cirógatta.
-Na ez elég nyálasan fog hangzani,de azért megosztom veled.-habozott.- Szeretlek Elinor,és azt akarom,hogy örökké az enyém legyél!-mondta,és behunyta a szemeit.-Na jó ez tőlem túl nyálas volt,ilyeneket csak Stefan mond... De azért igaz.-mosolygott.
-Damon Salvatore,én is veled akarom leélni az örökké valóságot!-rötyögtem,és gyengéd puszit nyomtam a szájára.
-De még mindig nem fér a fejembe,hogy abból a szent kislányból,hogy lett egy ilyen...ilyen ..ilyen valami a csudába is!-nevetett.
 -Nem kell mindig jónak lenni.-válaszoltam.
-Na és miért akartál átverni Amanda,mi?
-Csak egy kicsit játszadozni akartam veled,és a testvéreden bosszút állni...-húztam fel a szemöldökömet.
-Na a bosszúban én is segíthetek!-küldött egy gonosz mosolyt felém.-Na de mit csináljunk egész éjszaka?-mondta egy kacér mosollyal.
-Nekem van egy tippem...-mondtam,és újra csók csatába kezdtünk.